Jánosháza napról napra csinosodó, takaros fiatal aprófalu. Vallásukhoz leginkább a település idősebb lakói ragaszkodnak, s a hívők java része római katolikus. A csupán 440 lakosú kisközség egyik büszkesége épp a római katolikus kápolnatemplom. Az Isten háza 1935-ben épült, korábban a hívek (legalább vasárnaponként) hóban, fagyban, szakadó esőben, homlokizzasztó kánikulában egyaránt a szomszédos Nagyfödémesre jártak misére.
A templom építéséhez a falu lakói adták, rakták össze a pénzt. Ki többet, ki
kevesebbet adott. Azt, hogy ki mennyivel járult hozzá a munkálatokhoz, ma már
nehéz megállapítani, ugyanis a község életéről, mindennapjairól akkoriban senki
sem vezetett krónikát, tehát nem őrzi írás a kápolna építésének történetét sem.
Egy biztos (mert a templom egyik első imapadján kifényesített réztábla jelzi): a
templom építéséhez szükséges telket Pápay Ignácz és felesége, Supena Mária
ajándékozta a falunak. Az oltár hátoldalán pedig, fába vésve, a szentélyt
készíttetők neve (Isten dicsőségére állíttatta Duray Sándor és neje, Horváth
Mária, 1935. XI. 17.) olvasható.
Tehát 1935-től Jánosházán is lehetett minden vasárnap és minden ünnepnapon
szentmise. A falu az egyházfai parókiához tartozott, az egyházfai plébános
törődött a jánosházai hívek lelkének a pallérozásával. A hosszú-hosszú ideig
templomként használt kápolnán 1935 óta mesterember érdemleges javítást nemigen
végzett, az épülethez mindöszsze, valamikor a hatvanas években, egy lapos tetős
sekrestye épült.
Három esztendeje, egy péntek délelőtt, Dubán Lajos polgármester másodmagával felmerészkedett a templom padlására. A szeme elé táruló látványtól igencsak elképedt.
– Úgy megdöbbentem, hogy egy darabig meg sem tudtam szólalni – emlékezett a község első embere a padláslátogatásra – a cseréptartó lécek legtöbbje ugyanis szinte teljesen szúette, korhadt volt. Mondtam is az ismerősnek, hogy a szerkezetet talán már csak a jó Isten vagy a kápolna védőszentje, Rózsafüzér Szűz Mária tartja egybe.
Valamit azonnal tenni kell, határozott a polgármester, hisz egy erősebb szél vagy egy vastagabb hótakaró nyomására az egész tető romba dőlhet. S szinte már másnap intézkedett. Kezdetben csak tetőfelújításra gondolt. Nem csupán azért szorgalmazta a födémcserét, mert maga is istenfélő, templomjáró ember, hanem azért is, mert polgármesterként kötelességének tartotta, hogy minden egyes középületet rendbe tegyen.
A képviselő-testület tagjai egytől egyig megszavazták a polgármester
templomtatarozásra tett indítványát. S elhatározták: ha már építkezésbe fognak,
nem csupán tetőt cserélnek, hanem kívül-belül, teljes egészében felújítják az
épületet.
Dubán Lajos szakemberhez fordult. Megbízott egy építészt, hogy készítse el a
terveket, s persze, készítsen költségvetést is. Amikor a mester előállt a
tervezettel, a polgármester ismét megdöbbent. A számítások szerint az átépítésre
580 000 koronára lett volna szükség. A községnek viszont csak kevéske pénze
volt, ráadásul a rendelkezés(ük)re álló aránylag kis összeg száz helyre kellett.
A testület, a falu egyik lakója javaslatára, Csáky Pál
miniszterelnök-helyettes (kisebbségi kultúrákat támogató) hivatalához fordult
segítségért. A hivataltól pedig rövid időn belül kaptak is 200 000 koronát.
– Kimondottan célirányos támogatás volt – emlékezik a polgármester –, ami azt
jelenti, hogy a teljes összeget a templom építésére kellett felhasználni. Nekünk
azonban ez nem okozott gondot, hisz a pénz valóban a templomtatarozásra kellett.
Sajnos, a segítség kevésnek bizonyult, ezért az elöljárók közadakozásra
szólították fel a falu lakóit. A gyűjtés révén
40 000 koronával gyarapodott a kápolna helyreállítására fordítható összeg. Egy
vállalkozó, Szabó Gyula pedig még egymaga 20 ezret adott.
Az építkezés 2003-ban kezdődött el. A pénz fele azonban a támogatás és a közadakozások után is hiányzott. Szerencsére a polgármesteri hivatal is le tudott a község számlájáról 120 000 koronát csippenteni. Ennek a 120 ezernek azonban külön története van. A 120 ezer ugyanis tulajdonképpen a polgármester fizetése volt…
Dubán Lajos a 2001. május 26-án tragikusan elhunyt polgármester elődje
magárvult hivatalát vette át. Mivel a későbbi időközi választásokon senki sem
jelöltette magát a falubíró posztra, 2002 decemberéig helyettesítő polgármester
maradt. A munkájáért 20 hónapig nem vett fel fizetést. A falunak ajándékozott
pénzből kerül(hetet)t 120 ezer korona a templom felújítására.
A teljes tétel épp a tetőszerkezet cseréjére, meg a külső falak konzerválására
lett elegendő. A polgármester a segédmunkáknál a közhasznú munkára alkalmazható
munkanélkülieket is „bevetette”.
Eleinte, a kezdetek kezdetén kicsit döcögve haladt a munka, a vállalkozó ugyanis nem mindig tartotta be a kitűzött határidőket. A polgármester egy idő után rá is unt a határidő tologatásokra, s más kivitelezőt keresett.
– Lépnem kellett – magyarázta –, attól féltem ugyanis, hogy ránk köszönt az ősz, s az esők szétáztatják a befedetlen épületet… Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a faluban nem mindenki örült a templomátépítésnek. Akadtak, akik azt mondták, másra is lehetett volna a sok pénzt költeni. Amikor azonban elmondtam, hogy nézett ki a tető, s a cseréptartó lécek zöme szinte már porhanyós volt, mindenki megnyugodott.
Dubán Lajos mindenkinek elmagyarázta, hogy ha veszni hagyják a templomot (meg az iskolát), a falu is hamarosan elveszik.
Tavaly a község a munkálatok befejezésére a miniszterelnök-helyettes
hivatalától újabb jelentős összeget kapott. A pénzből már nem csupán az
épületet, hanem a templomkertet is sikerült rendbe tenni, teljesen
kicsinosítani.
Jánosháza lakóinak mintegy 80 százaléka vallja magát magyarnak. A plébános
magyarul misézik, ám prédikációját röviden szlovákul is elismétli. Az
evangélikusok nem adtak pénzt a templomtatarozásra, a felújításra kapott
támogatást azonban „nem irigyelték” a római katolikus templomtól.
S most már a település minden polgára büszke (lehet) a templomként számon
tartott templomkápolnára.
A teljesen átalakított épület újraszentelése május 22-én lesz. S az ünnepi
szentmisén várhatóan részt vesz Csáky Pál miniszterelnök-helyettes is.
ZOLCZER LÁSZLÓ