2004 április utolsó napján, amikor fél Európa az unióhoz történő csatlakozást ünnepelte, a medvesaljai települések polgárai az országhatáron tiltakoztak, amiért a térségben a csatlakozás után sem változik érdemben semmi. A Rimaszombati járás legdélibb csücskében élők másfél évtized óta reménykednek abban, hogy „holnap” nem lezárt sorompókkal kell szembe nézniük. (Bár egy ceredi bácsika szerint: „Nem kellene azokat leszerelni, úgy megszokták már az elmúlt évtizedek alatt, hogy talán hiányoznának is, csak öt méterrel meg kellene emelni, mert így az autók nem férnek át alatta.”) Az EU-hoz történő csatlakozás előtti szlogen, hogy megnyílnak a határok, az ország ezen részén csak álom volt és maradt. Pedig minden igéretesen indult: a rendszerváltás utáni esztendőben ideiglenes határátkelő nyílt, 1996-ban pedig (tehát a Mečiar-kormány idején) 14 millió korona értékben megépült a Tajtit Cereddel összekötő országút. (A Medvesalján sokan ma is úgy tartják, hogy a régió határmenti kapcsolatában Mečiar és Slota idejében történt a legnagyobb előrelépés.) Azóta a térség ezen a téren nem történt semmi említésre való. Pontosabban: 2004 április 30.-án volt egy momentum, amit a helybeliek csak szemfényvesztésként emlegetnek. Az uniós csatlakozás előtti napon ugyanis Tajti és Cered között is megtörtént a határnyitás, de csak szimbolikusan - napközben leszerelték a határsorompókat, a sötétség leple alatt azonban a vasrudak hivatalosan visszakerültek a helyükre. Földi Gyula, magyarországi MSZP-s megyei képviselő szerint is a Tajti-Cered határátkelő problémája egy gumicsont, amit sokáig lehet rágni. (fo)