Április 1-jén Somorján a hazai magyar felsőoktatásról tartott tanácskozáson előadást, illetve beszámolót tartott a hazai és az anyaországi Oktatási Minisztérium, a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Tanszéke, a nyitrai Közép-európai Tanulmányok Kara, a Selye János Egyetemi Központ és a Selye János Egyetem egy-egy képviselője. Most az írás második, befejező részét tesszük közzé.
László Béla, a Konstantin Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara dékánja az európai uniós felsőoktatási tér kialakulását, körülményeit és elvárásait elemezte, majd a szlovákiai magyar felsőoktatás számadatai közül főleg a pedagógusképzésben lévő hallgatók eloszlását ismertette, előrebocsátva, hogy a szlovákiai magyarság 9,7%-ra csökkent számaránya az egyetemi korosztályon belül már csak 8%. Ennek ellenére az 1990-es, 2000-es és 2004-es számadatok alapján a magyar nyelvű képzésben részt vevők aránya javult. Visszaszorulni látszik viszont a pedagógusképzés iránti igény. 1998-as adatok szerint a magyar iskolákban tanító pedagógusok száma 3221, s jelenleg a négy nyilvános intézményben képzésben van 1289, ebből az első évfolyamban 735 fő. Magyar nyelv és irodalom szakon 550-600 pedagógusra van szükség, a most képzésben lévők száma pedig 300-320 között van. A komáromi képzések 2001-es adatait vizsgálva az előadó azt a következtetést vonta le, hogy a tanulmányi programok kínálata ezáltal nem bővült, a diáktartalékokat nem mozgósította, hallgatókat „a pozsonyi elit egyetemektől” vont el, pedagógusokat képez, akik más területeken érvényesülnek, és a más helyen folyó képzés bekebelezésére irányul. A szlovákiai magyar felsőoktatási terep keresésére vonatkozóan 12 pontban fogalmazta meg javaslatait. Az elvek tekintetében az ellenségkép és mások likvidálásának feladását, közös fejlesztési tervek kidolgozását, tanulmányi programok egyeztetését, állandó felsőoktatási fórum működtetését és a politikum és a fórum kölcsönhatását, a szakmai irányultságot tekintve pedig a pedagógusképzés visszafogását, a közgazdasági képzés átgondolását, a szociális és egészségtudomány, a szolgáltatások és idegenforgalom, a kultúra és a hagyományok, valamint az agrár termelő- és feldolgozó szakterületeken történő képzést javasolta. A pozsonyi, besztercebányai és nyitrai egyetemeknek van erre vonatkozó közös fejlesztési elképzelése, amit még áprilisban beterjesztenek a Felsőoktatási Tanácsba. Várják más egyetemek csatlakozását.
Szabó Zoltán, a Selye János Egyetemi Központ vezetője az egyetemalapítás előtti évek tevékenységéről számolt be. Az 1998-ban indult Selye János Kollégium célja az volt, hogy „kinevelje a leendő magyar egyetemi tanárutánpótlást egész Szlovákiában”, mind a majdan megnyíló magyar egyetem, mind más szlovákiai egyetemek számára. A kollégiumra bízták a Magyarországra jelentkező hallgatók ösztöndíjának lebonyolítását is. 2000-ben 700 Magyarországra jelentkező közül mindössze 20 kaphatott ösztöndíjat. Közülük több mint 300-an gazdasági szakirányzaton szerettek volna továbbtanulni. Ennek az igénynek a kielégítésére dolgozták ki azt a tanulmányt, amely alapján 2001-ben elindult Komáromban a székhelyen kívüli képzés közgazdász-, majd a következő évben informatika szakon. Ezt a képzést ma a Selye János Egyetemért Alapítvány működteti, ebben a formában még 600 diák tanul Komáromban. Új hallgatókat erre a képzési formára már nem vesznek fel. Az önálló egyetem létrejöttével az elkezdett képzések ott folytatódnak. Fokozatosan alakították ki azt az infrastruktúrát, amely egy egyetem működéséhez kell. 35 ezer kötetes gazdasági és informatikai könyvtárat hoztak létre, 160 szakfolyóirat jár, tanulmányi osztályt, tanszékeket, titkárságokat, minden olyan egységet kialakítottak, amelyre a szervezés szempontjából szükség van. Különböző programokat indítottak, konferenciákat, részben fizetett, részben ingyenes nyári egyetemeket szerveztek, melyeken tavaly 800 fő vett részt három héten keresztül. 50 magyar középiskolával kötöttek együttműködési szerződést, tanártovábbképzésekkel, tanácsadással segítik a közösségeket. Minőségbiztosítási rendszert és teljesítmény alapú bérezést vezettek be, vállalva a negatív döntéseket is, ha valamely egység nem megfelelően működött. Legnagyobb sikernek azt tekintik, hogy integráló szerepet próbálva betölteni, olyan intézményt hoztak létre, amelyet a közösség elfogad és magáénak tart, s nem került átpolitizálásra a székhelyen kívüli képzés. Nagyon fontos az intézmény megújulni tudása, a folyamatos helyzetfelmérés, az új lehetőségek keresése. Egy hangyabolyhoz hasonlítható, magasan szervezett, okos egységet hoztak létre, amely nem tekintélyelvű, nem magának élő, hanem tud együttműködni. Egy ilyen intézmény vagy egy egyetem szempontjából mérvadó, hogy mondjuk tíz év alatt mennyi akadémikust tud kinevelni, kutatásai által mennyi szabadalomra tesz szert, mennyire tudja magát elfogadtatni a gazdasági szférával, mennyire tudja diktálni egy nemzetrésznek a fejlődést, mennyire tudja mutatni az utat, s mennyire fogadja el a nemzetrész azt az intézményt. A jövő meghatározói „a tudás, tehetségkoncentráció, kreativitás és gondolatgyár. A tudást meg kell osztani, ezáltal exponenciálisan növekszik. A jövő nem a versenyzésé, hanem az együttműködésé, az visz minket előre. Ma is azért vagyunk itt” – mondta –, „hogy az a néhány intézmény, amely itt működik, megtalálja a közös hangot”.
Albert Sándor, a Selye János Egyetem rektora az egyetemalapítás felelősségéről szólva kérdéseket tett fel. Kinek van joga egyetemet alapítani? Sok bírálat éri a politikát, holott mindenki előtt világos, hogy ez politika nélkül nem megy. A jogilag létrehozott intézményt a szakma építi valóságossá, azzal, hogy előkészíti az egyes szakok akkreditálását és kialakítja a tanulmányi programokat. S innen jön a második lényeges kérdés: kit kellett megszólítani mint a szakma hiteles és avatott képviselőjét? Hogy a sértődéseket elkerüljék, nyilvános felhívást tettek közzé, amelyre érdekes módon a magyarországi kollégák nagyon segítőkészen reagáltak, ellentétben a hazai egyetemeken oktató magyarok egy részével. Az egyetem előkészítésének többéves időszakában sok oktatónk nyilatkozott úgy, hogy majd, ha lesz egyetem, akkor szívesen jön oda. Amikor a nevét kellett volna hozzá adni, már nem vállalta. Név nélkül pedig nem lehet garanciát vállalni egy-egy szakért. De megoldották, az egyetemen elindult a képzés. A következő sokat vitatott kérdés, milyen szakokat nyisson az új egyetem? Pedagógiát tán egyáltalán ne? A tantárgyak 30 százalékát képesítetlenek oktatják, bizonyos szakokon egyáltalán nem képeztek korábban magyarul pedagógusokat, tantestületeink elöregedettek. A szlovák gazdaságtudományi karokon a hallgatóknak csak 2,6 %-a volt magyar, a református teológiai képzés pedig nem volt megoldva hivatalosan. Ezek tények, amelyek eleve meghatározták, milyen karokkal induljon az egyetem. Nyissanak-e olyan szakokat, amelyeket máshol is nyitnak? Úgy döntöttek, hogy igen. Lesz-e elég diákjuk? Egy új intézménnyel szemben eleve fennállhat a bizalmatlanság, ám a sajtóban megjelenő ellenpropaganda ellenére is az első évben a vártnál sokkal több: 360 nappali tagozatos hallgató iratkozott be, s ebben az évben 800 fölött van a jelentkezők száma. További kérdés volt, hogy mit vegyenek tekintetbe a felvételinél? A tudásszintet vagy a pályaalkalmasságot? Az utóbbi mellett döntöttek, lehetőséget adva a diákoknak, hogy menet közben pótolhassák a középiskolák közötti különbségeket. Jó döntésnek bizonyult: az első félévi lemorzsolódás nem volt rosszabb a szlovákiai átlagnál. „Az utolsó évtizedben megkétszereződött a felsőoktatásban részt vevők aránya, s azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy idén az általános iskola első osztályába már csak annyi gyermek íratkozott be, mint amennyi a felsőoktatásban részt vevők száma összesen” – mondta a rektor. Végezetül kihangsúlyozta: 80 évet vártunk erre az egyetemre. Csecsemőkorban van, tehát sérülékeny, nem tesz jót, ha belső közelharcok dúlnak körülötte. Akarnunk és segítenünk kellene, mert ez az egyetem nem csak Komáromé, hanem mindnyájunké. Kapuja minden diák és minden oktató előtt nyitva áll.
Néhány indulatos hozzászólás hangzott még el különböző címekre, például arról, hogy visszaszorítani vagy átértékelni kell-e a pedagógusképzést, hogy úgysem leszünk mindig jók a szlovákiai magyar diákoknak, hiszen ők is inkább külföldre mennek tanulni, hogy leragadtunk a tüneteknél és nem vizsgáljuk az okokat, és hogy van-e jövője tájainkon az agráriumnak az unió keretei között. Ezek után a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum nevében Miklósi Péter az „érted haragszom, nem ellened” alapján minősítette az elhangzottakat, sajnálattal állapítva meg, hogy bizonyos felvetések visszhangtalanul maradtak, s remélve, hogy ez az öszszejövetel mégiscsak az első lépés volt a szükséges együttműködés felé.
A krónikás pedig méltányolja a szervezők azon igyekezetét, hogy ha felemás sikerrel is, de összehozták azokat, akik felelősek felsőoktatásunk sorsának alakulásáért. Biztatónak tekinti, hogy elvben mindenki fontosnak tartja az együttműködést, még ha ezúttal csak a kinyilatkoztatás szintjén is. Reméli, hogy sikerül felülemelkedniük az egyéni érdekeken és egyéni ambícióikat összhangba hozzák a közösség érdekeivel. Ahogyan A. Szabó László mondta: „Az elvándorlás és az asszimiláció ellen, az önbecsülésért, méltóságérzetért és a versenyben maradásért”.
Lovász Gabriella