A Pozsonyi Casino meghívására Pozsonyban járt dr. Deák Ernő történész, az osztrák fővárosban két- havonta megjelenő, az idén 26. évfolyamába lépett közéleti és kulturális folyóirat, a Magyar Örökség díjas Bécsi Napló főszerkesztője, valamint egyik szerkesztője, a mosonmagyaróvári Böröndi Lajos költő. Deák Ernővel a lap pozsonyi munkatársa,
dr. Varga Sándor beszélgetett a folyóirat születésének körülményeiről, céljairól, s természetesen arról is, hogyan lehet megmaradni magyarnak Ausztriában és általában a diaszpórában. Deák Ernő a kisebbségi sorsba és emigrációs létbe kényszerült magyarok helyzetét egy egyenlőtlen karú mérleghez hasonlította, amelynek rövidebb karján találhatók ők, s hogy a mérleg egyensúlyban maradjon, ahhoz a rövidebb kart jóval nagyobb mértékben kell leterhelni. Ezt a terhet lelkükben cipelik, de ha sorstársaikkal együtt lehetnek, megoszthatják örömeiket és gondjaikat, akkor a teher könnyebb lesz, sőt akár súlytalanná is válhat. Sajnos a mai Magyarország megosztottsága, az őszinte magyar-magyar párbeszéd hiánya csak újabb súlyokkal terheli a mérleg hosszabbik karját – vélekedett Deák Ernő, aki ennek ellenére optimista, talán azért is, mert egyre többen ismerik fel az anyaországban, hogy a határon túl élő magyarok alkotják (egy újabb metaforával szólva) a kenyér kérgét, amely megóvja a belsejét a kiszáradástól. A Bécsi Naplónak a világ számos táján vannak munkatársai és szerkesztői. Egyikük Böröndi Lajos, a mosonmagyaróvári Flesch Károly művelődési ház igazgatója, tanár és költő, aki legújabb, éppen Bécsben megjelent kötetéről – Összegyűrt idő – beszélgetett Deák Ernővel az est második felében. A kötet régebbi és újabb verseket, útijegyzeteket és naplórészleteket tartalmaz, s oldalain gyakran felbukkannak ausztriai és felvidéki magyarok is: Böröndi Lajos barátai, ismerősei, vendéglátói, így a könyv egyfajta krónikája is a költő ausztriai és szlovákiai élményeinek, találkozásainak.
(zaér)