Ha a Felvidéken az idei iskolai beíratások tükrében akarnánk mérleget vonni arról, hogy hol is tart ma a magyarságtudat, az eredmény nem lenne túlzottan vidám. Jóllehet, idén több olyan dolog is volt, ami – legalábbis elméletileg – pozitívan is befolyásolhatta volna azokat a magyar szülőket, akiknek gondolkodniuk kell rajta, hogy gyermeküket magyar, vagy idegen nyelvű iskolába adják.
Először is, azok a gyerekek, akiket most tavasszal írattak be iskolába, épp akkoriban születtek, amikor a Magyar Koalíció Pártja kormányra került, vagyis, szüleik születésüktől iskolába adásukig annak tudatában, ismeretében nevelhették őket, hogy a magyar kisebbség közvetlenül részt vesz az ország irányításában. Továbbá tavaly május elsején Szlovákia és Magyarország az Európai Unió tagjai lettek, így a beteg és az elszakított nemzetrész közelebb kerültek egymáshoz. Szeptemberben pedig 80 év türelmes várakozás után – hála az MKP-nak – Komáromban útjára indult az első intézményesült, önálló magyar egyetem, aminek köszönhetően immár minden szlovák állampolgár részesülhet anyanyelvi felsőoktatási képzésben az ország területén.
Csakhogy, ha a statisztikáknak hihetünk, az említett tényezők, együttesen sem bírtak befolyással az iskolaválasztásra. Így aztán felmerül a kérdés, vajon mire volna szükség ahhoz, hogy a borzalmas beiratkozási tendenciák jó irányba forduljanak?
A finnországi svédek az egyetlen olyan kisebbség az Európai Unióban, mely otthonában számarányának (6%) köszönhetően kormányképes politikai képviselettel rendelkezik. A Svéd Néppárt – és erről valami oknál fogva sajnos nem igazán harsog a szlovák média – 1979 óta folyamatosan tagja a finn kormánynak; jelenleg két miniszteri poszttal (pénzügy, környezetvédelem) rendelkezik. Finnországban a svéd gyermekek természetesen svéd iskolába járnak. Mindegyik. De ami igazán érdekes: a vegyes házasságban született gyermekek nagyobb része is svéd iskolába jár. Ám mindez ott sem a kisebbségi párt kormányrészvételére, vagy az uniós tagságra vezethető vissza.
A finnországi svéd oktatásban megjelenő – pozitív – tendenciáknak két nagyon fontos oka van. Először is, a svéd kisebbség, a legapróbb civil kluboktól, egyletektől és egyesületektől, a különböző érdekvédelmi szervezeteken át, a nagy múltú, nemzetközileg is elismert, minden karral rendelkező svéd tanítási nyelvű egyetemekig, rendkívül kiterjedt intézményrendszerrel rendelkezik. Ez az intézményrendszer pedig – amellett, hogy az egyes részek természetesen kifogástalanul ellátják saját funkciójukat – nem akármilyen tartást ad a svédeknek. Az emberek szeretnek közösségekhez tartozni, s a tömérdek svéd – többnyire civil – intézmény, azáltal, hogy az összetartozás érzését sugallja, folyamatosan erősíti a (svéd) közösségi szellemet. Így aztán a svéd kisebbség öntudatos, büszke kultúrájára és büszke hagyományaira. A másik ok, amiért a finnországi svédek svéd iskolába íratják gyermekeiket, közvetlen és konkrét: a legnagyobb finnországi svéd szervezet, a Finnországi Svéd Parlament (Svenska Finlands Folkting) évről évre óriási kampányba kezd a svéd nyelv védelme érdekében. Méghozzá – és éppen ez a lényeg – az iskolai beíratások előtt. E kampány keretében idén 8000 kétnyelvű családnak küldték el színes brosúrájukat, mely a vegyes házasságban született gyermekek nyelvi neveléséhez nyújt belső ösztönzést és ad gyakorlati tanácsokat. A nyelvvédő hadjárat persze nemcsak a kétnyelvű családok figyelmét vonja magára: hanem az egész svéd közösséget áthatja, átjárja, minden szinten.Ami még lényeges, hogy a balti államot nem hajtotta évtizedekre igába a világtörténelem legkegyetlenebb diktatúrája, a kommunizmus, amiből adódóan Finnországban nem létezik olyan svéd „értelmiségi” réteg, mely korábban a különböző népek munkásosztályainak egyesítését tartotta volna mérvadónak, ma pedig egy ócska liberális álarc mögé bújva, folyamatosan a „nacionalizmus” rémével riogatna, s ezáltal belülről marná, mardosná, marcangolná a közösség identitását.
Lassan a Felvidéken is tisztázni kellene, mi az, ami befolyásolja a magyar szülőket az iskolaválasztásban, és mi az, ami nem. Ennek tudatában kellene megszabni egy új programot. Ehhez szükség volna egy olyan, átfogó civil szervezetre, melynek tevékenysége kifejezetten és kizárólag az anyanyelv támogatására irányul, melynek központi és mindenek feletti témája az iskolaválasztás kérdése, s mely ebből adódóan az iskolai beiratkozások előtt minden tavasszal, nagyszabású akciók keretében, aktív segítséget nyújt az iskolaválasztáshoz. Már csak azért is, mert ez idáig Szlovákiában az iskolai beíratások előtt igazi kampányok nem igazán folytak. Csak utána, amikor eljön a depresszió ideje, és keseregni kell. Abban a magyar világelső.
Kaszás Péter