A komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente múzeumában április 5-én rendezvénysorozattal emlékeztek a Kassai Kormányprogram 60. évfordulójára. Mint köztudott, a Kassai Kormányprogram a későbbiekben hivatkozási alapul szolgált a beneši dekrétumok elfogadásához, s mindazon jogfosztó intézkedések megtételéhez, amelyek a magyar lakosság kitelepítéséhez és deportálásához vezettek 1945 és 1948 között. Ezért választották a szervezők az emléknap mottójává „Az emlékezés kötelességünk!” jelszavat.
Bársony András, magyar külügyi államtitkár is részt vett azon a komáromi megemlékezésen, melyen a résztvevők az 1945-ös Kassai Kormányprogram kihirdetésének napját (április 5.) nemzeti emléknappá nyilvánították. Bársony András a Kossuth Rádióban ezt követően úgy nyilatkozott: „valóban van arra nyitottság számos (EU) tagország részéről, hogy politikai értelemben ezt a kérdést napirenden tartsa és újra és újra felvesse. Mi is úgy gondoljuk, hogy a dokumentumok politikai értelemben vett megtagadása szükséges volna a két ország kormányai, illetve parlamentjei részéről.”
Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke az egyik szlovák televíziónak kifejtette. „Meg kell nyitni a kassai kormányprogram és a Beneš-dekrétumok kérdését, és ha kiderül, hogy Szlovákia vagy Magyarország sérelmet okozott volna a másik nemzet kisebbségének, akkor itt az ideje a bocsánatkérésnek.” A magyar párt elnöke szintén aláírta a komáromi emlékezésre megfogalmazott nyilatkozatot (lásd lapunk 14. oldalán). Szlovákia demokratikusan választott rendszerváltás utáni parlamentje már évekkel ezelőtt fejet hajtott a zsidók és a németek kárpótlása előtt, a magyaroknak azonban még adós ezzel – emlékeztetett Bugár Béla.
Mindez elegendő indok volt a szlovák külügyminisztérium számára, hogy nyilatkozatban erősítse meg: a maga részéről lezártnak tekinti a Beneš-dekrétumokat. És mindezek után akár az MKP is elkönyvelheti, helyesen cselekedett, mikor egy évvel ezelőtt nem sorakozott fel Eduard Kukan külügyminiszter mögé, amikor az a köztársasági elnök posztjára áhítozott. (O.N.)
A felvidéki magyarok deportálásáról és kitelepítéséről szóló szakmai találkozón három történész – Vadkerty Katalin, Szarka László és Štefan Šutaj – tartottak előadást. Ezt követően került sor a Magyar Kálvária című dokumentumfilm és könyv bemutatójára.
Április 5 -re ezentúl mint nemzeti emléknapra emlékszik a szlovákiai magyarság. „Kifejezzük igényünket arra az erkölcsi kárpótlásra, melyet 1989-et követően a demokratikus szlovák parlamenti képviselet a németek és a zsidó emberek irányában már kinyilvánított. Mivel az eltelt 60 év az igazságos egyéni kárpótlást szinte lehetetlenné teszi, ezért minimumként ragaszkodunk a szlovákiai magyar nemzeti közösség szimbolikus, egyszeri anyagi kárpótlásához” – áll többek között az aláírt nyilatkozatban.
A nyilatkozat aláírását követően Fehér Miklós, a Nyitra Megyei Közgyűlés alelnöke és Kelemen Zoltán, a Szüllő Géza Polgári Társulás alelnöke átnyújtotta A nemzetért, a megmaradásért emlékplakettet a Magyar Koalíció Pártjának, a FIDESZ Magyar Polgári Szövetségnek, a Csemadoknak, a Rákóczi Szövetségnek, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének és az Alsóbodoki Vállalkozói Magán-Szakközépiskolának.
Az ünnepségen Magyarországról a kormány és az ellenzék is képviseltette magát. Bársony András külügyi államtitkár egy nyilatkozatában kijelentette: „Politikai értelemben az ügy még nincs teljes mértékben lezárva”. A Fidesz részéről a kitelepítettek emlékművét Kövér László koszorúzta meg. A rendezvénysorozat a Magyar história című rockoratórium bemutatójával ért véget, melyet a Kis-Duna Menti Rockszínház adott elő a művelődési központ színpadán. (padlovics, on)
„A magyar, megdöbbentő történetének számtalan halálkanyarjában hányszor ért már arra a pontra, ahol minden racionálisabb nép behunyta volna a szemét és lezuhant volna!... Ráció szerint már rég elpusztultunk volna. Akik Magyarországon logikusan gondolkoztak, mindig kétségbeestek. Itt a remény a reménytelenségben van.”
Németh László gondolatainak igazsága hat évtized múltán is időtálló. Hatvan
évvel ezelőtt, 1945. április 5-én tették közzé Kassán a 2. világháború utáni
Csehszlovákia első kormányának programját.
A Kassai Kormányprogramot elnevezése ellenére még Moszkvában szerkesztették 1945
tavaszán, ahol Eduard Beneš londoni emigráns kormánya, a Szlovák Nemzeti Tanács
és a Klement Gottwald vezette moszkvai kommunista emigráció képviselői
megegyeztek az ún. Nemzeti Front kormányának összetételében és programjában,
valamint a Csehszlovákia 1938-ban történt felszámolásáért bűnösnek kikiáltott
német és magyar kisebbség kollektív felelősségre vonásában. A győztesek oldalán
álló, a szlovákiai magyar közösség fölött teljhatalmat kapott csehszlovák
politikusok elérkezettnek látták az időt a felvidéki magyarság felszámolására.
Bűnösök büntettek ártatlanokat.
„Egyetlen egy tény, vádak vádja: magyarságom. Magyar vagyok, tehát bűnös vagyok. ...Ez a sommázás ördögökké és angyalokká egyszerűsít nemzeteket. A fasizmus bűnében leledző a magyar, és az antifasizmus erényeit reprezentáló például a szlovák. Kivételek nem tűretnek és nem számítanak. Tíz igaz nem lehet száz bűnös felmentvénye, de a másik oldalon ugyanakkor kilencven bűnös a tíz igaz erényéből élősködik. Győzők vannak és legyőzöttek. Örök törvény. Háborús törvény: embertelen törvény. Vae victis!” - írja Fábry Zoltán.
Ma hatvan éve annak, hogy közzétették ezt az oly sok tragédiát okozó kormányprogramot, amelynek szelleme hivatkozási alapul szolgált az 1945 májusában ismét köztársasági elnökké lett Eduard Benešnek ahhoz, hogy 1945 és 1948 között működésbe léphessenek a magyar- és németellenes jogfosztó intézkedések, köztük a hírhedt beneši dekrétumok. Számunkra, szlovákiai magyarok számára mindmáig kétséges a kormányprogram és a beneši dekrétumok erkölcsi legitimitása. Mi, alulírottak a Kassai Kormányprogram kihirdetésének 60. évfordulóján április 5-ét minden demokratikusan gondolkodó ember számára az emlékezés napjává nyilvánítjuk.
Kötelezettséget vállalunk arra, hogy az emléknapon, április 5-én, minden évben megemlékezünk a jogfosztottság éveiről, mert aki nem ismeri múltját, az kiszolgáltatja önmagát és közösségét a történelmi ismétlődés veszélyének. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a csehszlovák történelem 1945 és 1948 közötti szakasza, amely lényegében a sztálini totalitarizmus szellemében törvényileg hitelesítette a kollektív bűnösség elvét, valós történelmi forrásokra alapozva, megfelelő teret kapjon mind a szlovák, mind a magyar oktatásban.
Végezetül pedig kifejezzük igényünket arra az erkölcsi kárpótlásra, amelyet 1989-et követően a demokratikus szlovák parlamenti képviselet a németek és a zsidók irányában már kinyilvánított. A történelmi igazságtétel teljessége azonban feltételezi a károsultak anyagi kárpótlását is. Mivel az eltelt hatvan év az igazságos egyéni kárpótlást szinte lehetetlenné teszi, ezért minimumként ragaszkodunk a szlovákiai magyar nemzeti közösség szimbolikus, egyszeri anyagi kárpótlásához.
A komáromi nyilatkozatot április 5-én Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke; Száraz József, a Csemadok elnöke; Fehér Csaba, a Szüllő Géza Polgári Társulás elnöke; Pék László, a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke; Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke látta el kézjegyével.