Lelépő: A munkaadóm több munkatársamat elbocsátotta, és ez bizony fenyeget még többünket is. Van, aki kapott végkielégítést, van, aki nem. Sajnos azok, akik kaptak pénzt, nem akarják elmondani, hogy ez hogyan és miért történt, hiszen ha a munkaadó azt állítja, hogy nincs ránk szükség, ezért bocsát el, akkor már nem jár lelépő. Hogy van ez?
Levele szerint arról van szó, hogy a munkaadója leépítésbe kezdett, és fokozatosan bocsátja el önöket felmondással a munkatörvénykönyv 63-as paragrafusa b) pontja szerint, vagyis azt állítva, hogy az egyes alkalmazottak feleslegesek. Ilyen esetben a felmondási idő két hónap, ha azonban ugyanannál a munkaadónál az alkalmazott több mint öt évet ledolgozott, a felmondási idő három hónap. A felmondási idő a felmondás kézbesítését követő hónap első napjától kezd el telni.
A jelenleg érvényes munkatörvénykönyv 76-os paragrafusa szabályozza az ún. lelépő feltételeit. Az 1-es bekezdés értelmében a munkaadó adhat a munkavállalónak lelépőt, ha munkavégzésére már nincs szükség, s emiatt felmondást kapott. Hangsúlyozom, hogy adhat, nem pedig köteles adni, mint ahogy az a régebbi jogszabályok szerint volt.
A 2-es bekezdés szerint a munkavállalónak jár az átlagkeresete kétszeresének megfelelő lelépő abban az esetben, ha beleegyezik a munkaviszony megszüntetésébe még a felmondási időszak teltének megkezdése előtt, vagyis még abban a hónapban, amikor kézbesítve lett neki a felmondás. Annak a munkavállalónak, aki több mint öt évet dolgozott le a munkaadónál, három hónapi átlagkeresetnek megfelelő lelépő jár.
Abban az esetben, ha a munkavállaló a felmondás kézbesítése után felkéri a munkaadót a munkaviszony megszüntetésére – megegyezéssel – még a felmondási idő előtt, a munkaadó köteles ennek a kérelemnek eleget tenni, vagyis megkötni a munkaviszony megszüntetéséről szóló megegyezést és kifizetni a két vagy három hónapos végkielégítést.
A fentiek szerint tehát az a lelépő, amit régebben ismertünk, már nem létezik. Az az alkalmazott, aki felmondást kapott, mert munkahelyén feleslegessé vált, két dolgot tehet: ledolgozza a felmondási időt (2 vagy 3 hónap) és nem kap lelépőt, vagy pedig felkéri a munkaadót a munkaviszony megszüntetésére még abban a hónapban, amikor a felmondást kapta. Így a munkaviszonya megszűnik, nem kell dolgoznia és megkapja a lelépőt 2 vagy 3 hónapos átlagkeresete összegében. Feltételezem, hogy így kaptak pénzt volt kollégái is.
A gyakorlatból tudom, hogy ezzel nagyon kevés munkavállaló van tisztában, és ezt a munkaadók általában kihasználják. Gyakori eljárás, hogy a hónap utolsó munkanapján, közvetlenül a munkaidő lejárta előtt kézbesítik ki a felmondást, és mivel a fent leírt lehetőséggel a munkavállalók nincsenek tisztában, nem mehetnek el azonnali megegyezéssel. Másnap (amíg tanácsot kérnek valahol) pedig már későn van, hiszen elkezdődött a következő hónap, vagyis telni kezdett a felmondási idő, és ilyenkor már nem lehet kérni a munkaviszony megegyezéssel történő befejezését.
Dr. Balla Éva