2000 júniusában Komáromban egy napon három temetkezési vállalkozás lett a tűz martalékává. A szándékos gyújtogatót vagy felbujtót azóta sem találták meg, a rendőrség már jó ideje lezárta a nyomozást az ügyben. Ám a temetkezési vállalatok közti konkurenciaharc azóta sem ért véget, sőt nemrégiben a halottakkal való üzletelés újabb fordulatot vett. Mostanában ugyanis már nem a kórház hullaházában, hanem egy magánvállalkozó hullatárolójában helyezik el a jobblétre szenderülteket. De vegyük szépen sorjában a dolgokat.
Február 10-én a komáromi kórházi osztályokon megjelent egy, az
alkalmazottakhoz címzett körlevél a kórház igazgatóhelyettesének aláírásával,
melyben közhírré tétetett, hogy a kórház vezetősége február 14-én a patológiai
osztályról eltávolítja a hűtőkamrákat, és a holttestekkel való manipulációk
ezentúl a Komáromi Temetők Kft. által lesznek biztosítva. A döntés indoklásaként
az szerepel, hogy mivel megszűnt a patológiai osztály, megszűntek a boncolások
és a biztosítók már nem fizetik a hullákkal való manipulációk költségeit. A
körlevélen fel volt tüntetve egy telefonszám, amelyen valamennyi halálesetet
jelenteni kell, és az utasítás, hogy a hullát az adott társaság képviselőjének
kell átadni a halotti levéllel együtt.
Na, ezen aztán alaposan felkapták a fejüket a többi temetkezési vállalkozók! Azt
állítják, hogy a Komáromi Temetők Kft. és a Brigetio, amely egy és ugyanazon
személy tulajdonában van és ugyanazon a címen székel, monopóliumot szerzett a
halottakra. A kórház igazgatónője, Kráľ Katalin azzal védekezik, hogy mivel
nincsenek boncolások, nincsenek hűtőboxok sem. A kórháznak nyereséget kell
produkálnia, és nem megtartani a veszteséges részlegeket.
A komáromi kórház a Komáromi Temetőkkel olyan szerződést írt alá, mely
szerint az összes elhunytat a társaság a saját hűtőkamráiban helyezi el. Az
igazgatónő szerint a társaságot egy bizottság választotta ki, bár
versenytárgyalás kiírására ehhez nem volt szükség. A szerződés állítólag nagyon
is előnyős a kórház számára, mivel a hullákat a társaság ingyen szállítja el a
kórházból és a tárolás első napjáért senkinek semmit sem számláz. Írásos
ígéretet tett a társaság arra is, hogy nem fog akadályokat gördíteni a
hozzátartozók szabad temetkezésivállalkozás-választása elé. „Földes Sándor úr és
vállalata rendelkezik a komisszió szerint a legjobb feltételekkel a holtak
tárolását illetően, megfelelő halottszállító autói vannak és nonstop elérhető” –
nyilatkozta az üggyel kapcsolatban az igazgatónő.
A városban működő termetkezési vállalkozók viszont fel vannak háborodva, hogy a
kórház vezetője saját maga választotta ki éppen a fent nevezett társaságot.
Nehezményezik, hogy őket senki sem kérte fel arra, hogy bocsássák rendelkezésre
helyiségeiket, hűtőkamráikat, holott ők is rendelkeznek épp annyival – néggyel –
mint Földes úr. Hozzáteszik még, egy hónappal ezelőtt felkereste őket egy
ismeretlen férfi, aki azt mondta, a kórháztól jött, hogy meggyőződjön róla,
milyen szolgáltatásokat nyújtanak. De hogy miért akarja ezt annyira tudni, nem
árulta el, mint ahogy azt sem, hogy a kórház meg akar szabadulni hullaházától.
A Brigetio temetkezési vállalat virágzik. Tulajdonosa ezért hozhatta létre a
Komáromi Temetők korlátolt felelősségű társaságot, amely nemcsak szerződést
kötött a kórházzal a hullák tárolásáról, hanem a helyi katolikus
plébániahivatallal húszéves bérleti szerződést kötött. A vállalat tehát a temető
fenntartójává és gondnokává vált.
„Az év végéig minden egyes belépésért 500 koronát számlázott a vállalat”
panaszkodnak a helyi kőfaragók is. Az új évtől ugyan ez az összeg 100 koronára
csökkent, de ez sem tetszik a mesterembereknek. Külön tarifa szabályozza a
belépést gépjárművek számára. A temetőnél kifüggesztett árjegyzék szerint
mindenkinek fizetnie kell, aki a temető területére kíván lépni.
Az üggyel kapcsolatban sem a vállalkozó sem a plébániahivatal nem volt hajlandó
nyilatkozni.
A kórház döntése nyomán két ápoló, aki a halottak öltöztetésével,
megmosdatásával foglalkozott, munka nélkül maradt, illetve a kórház vezetősége
más osztályra helyezte át őket. Szerintük ugyanis közel sem olyan egyszerű a
holtakkal való bánásmód, mint azt sokan hiszik. Nehezen tudják elképzelni ezt a
munkát most a temető halottasházában.
Földes úr egyébként nem tulajdonosa, csupán bérlője a hűtőkamráknak a katolikus
temetővel együtt. A regionális egészségügyi hivataltól engedélyt kapott a temető
és a temetkezési vállalat működtetésére, de a holttestekkel való manipulációra
nem, mert azt nem is kérvényezte. Ehhez amúgy is bizonyos higiéniai feltételek
szükségesek: víz, megfelelő biológiaihulladék-tároló, védőfelszerelés a dolgozók
részére stb. Ilyen feltételekkel márpedig a temető halottasháza nem rendelkezik,
mert csupán tárolásra szolgál.
Az evangélikus temető a katolikus közvetlen szomszédságában fekszik, a
belépés ide ingyenes, és a szolgáltatások árai is jóval alacsonyabbak. Nem
csoda, ha mostanában több katolikus vallású embert temetnek ide. Egyébként ennek
halottasházában is négy hűtőbox található, ezért sem igen érti a kórház döntését
az egyik illetékes vállalkozó.
S hogyan is számláznak, mi menynyibe kerül a katolikus temetőben? Egy nemrég
fiatalon elhunyt nő hozzátartozóinak elmondása szerint a Komáromi Temetők Kft.
vasárnap vette át halottukat. Hétfőn megjelentek a temetési ruhákkal és
közölték, hogy a temetést egy másik vállalkozásra bízták. Kedden elmentek a
holttestért és 1090 koronáért cserébe meg is kapták. A számla szerint 300
koronába került a fagyasztás, 390-be az öltöztetés, 110-be a test előkészítése
és 290-be a kórházból a temetőbe szállítás. Ha ott, a katolikus temetőben
temették volna el szerettüket, 7600 koronát fizettek volna. Inkább az
evangélikus temetőt választották, ahol 4400 koronából jött ki a temetés.
A Nyitrai kerületben egyébként, a sellyei kórházon kívül, valamennyiben
megtartották a patológiát, mégpedig pontosan amiatt, nehogy az a vád érje a
vezetőséget, hogy hullákkal kereskedik. A komáromi kórház igazgatónője azonban
semmi problémát sem lát a kórház által kötött szerződésben. Számára a mérvadó,
hogy a kórház kiegyensúlyozott költségvetéssel gazdálkodik, a halott beteg pedig
már nem beteg. Hát akkor miért ne lehetne legalább keresni rajta?
(P7d, h. ď.; vida)