A természet csodálatos! Semmi sincs benne véletlenül. A kérdés csak az, hogy a hasznunkra tudjuk-e fordítani, vagy hagyjuk, hogy ártson nekünk. Most az allergiás nátháról és a parlagfűről szólok. Tavasztól őszig egyebet sem hallunk, mint hogy vigyázat, virágzik! Naprakészen tájékoztatnak bennünket a pollenhelyzetről. Ebből pontosan megtudhatjuk, hol kaphatunk asztmás rohamot vagy allergiás náthát. Pedig mindkettőt épp elkerülni szeretnénk. Ezek a felhívások legalább akkora veszélyt hordoznak magukban, mint a veszélyforrás maga. Mert mihelyt tudomásunkra hozzák, ugrásra készen várjuk a bekövetkeztét. És biztosak lehetünk benne, hogy nem fog késlekedni!
Én, mint legalább 20 évig allergiás náthában szenvedő Földlakó megtapasztaltam ezt. „Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam” (Jób könyve, 3,24) – írja a Biblia is. Már nem törődöm a pollenjelentésekkel, ezért nem is árthatnak nekem. Azoknak szánom ezeket a sorokat, akik még küszködnek az allergiás náthával. Annyi kimerítő év után megértettem végre, hogy magam voltam felelős a keserves évekért. Hiába volt jó allergológusom, ha nem hittem sem a gyógyszereiben, sem a gyógyulásban. Ezt tetézvén, naponta ezerszer is kimondtam, hogy minden hiába, semmi sem használ! Ma már tudom, hogy ezekkel a szavaimmal mindannyiszor azt vallottam meg, hogy beteg vagyok, és nincs segítség! És nem is használt semmi! De egy napon a kezembe került egy csodálatos könyv a gyógyulásról, és a sors is összehozott egy olyan gégeorvossal, aki gyerekkorától fogva allergiás náthás volt, de kigyógyult belőle.
Én is meg fogok gyógyulni! – jelentettem ki neki. Igaz, közben mosolygott az orra alatt, de adott a gyógyszereiből, én pedig hittem bennük. Két hét múlva felhívott telefonon, én pedig boldogan újságoltam neki, hogy nyoma sincs a náthámnak, és már nem is lesz! Ahogy a könyv írta, először a kimondott szavaimat változtattam meg. Kimondtam végre, hogy legyőzöm a náthát! Meg fogok gyógyulni! Semmilyen allergén nem árthat nekem! Én egészségre születtem! A betegség nem tartozik hozzám! És működött! Az idegrendszerem venni kezdte ezt az adást, és igazodott hozzá! A náthám pedig látványos visszavonulót fújt, s ma már olyan ritkán, és olyan rövid időre bukkan csak fel, hogy azzal teljesen felesleges foglalkozni.
Egy nővérke mondta egyszer – nagyon találóan –, hogy az allergia nem más, mint mikor sír a szív! (plač srdca) Egyetértek! Mert nem mindegy, hogy törődik-e velem valaki, vagy magamra hagynak. Amíg szeretnek engem, nem történhet nagy bajom! És Önnek sem! Ezért fontos, hogy a gyógyulásunk érdekében itt is rendet rakjunk az életünkben. Hisz először mindig a lélek betegszik meg, a testi betegség csak tünet. Azt pedig hiába kezeljük, ha a kiváltó ok még létezik. Szeretném, ha Ön is tudná, hogy A GYÓGYULÁS MINDENKIÉ, AKI HISZ BENNE, ÉS NEM KÉTELKEDIK! AZ ÖNÉ IS! Mert ha hiszi, már hatalma van a betegség felett! A pollen mindig is része volt a természetnek, és az is marad. Ahogy mi magunk is! De rajtunk is múlik, hogy ne árthasson nekünk! Ne csak az orvosoktól várjuk a csodát! A magunk részét nekünk kell megtennünk! Megéri!
Pallag Magda