Már az ókorban úgy gondolták, hogy a természet ellen vétkezik az, aki képességeit nem bontakoztatja ki tehetségének megfelelően. A tehetséget áldásnak, égi adománynak fogták fel, hiszen jobbára nem az embertől függ, mihez van, s van-e egyáltalán tehetsége. Hamar rájöttek arra is, hogy a tehetség kétarcú dolog: nemcsak adomány, hanem teher is, hiszen kimunkálásához rengeteg erőfeszítésre, kemény munkára, sok-sok lemondásra van szükség. Sőt, sok esetben még ez sem elegendő. Ha a tehetség nem kerül megfelelő közegbe, menthetetlenül elkallódik. A reneszánsz korától egyre meghatározóbb szerepet kapott a tehetséggondozásban a tanítómester és a nevelő intézmény, s feladatuk e téren mind a mai napig nélkülözhetetlen maradt.
A kibontakoztatott tehetség nagy mértékben hozzájárul az életben való boldoguláshoz. A tehetség mércéje tehát a boldogulás, nem pedig az elismerés, bár a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást. A tehetséges ember nyilvánvalóan nem az elismerésért ügyködik, mégis szüksége van rá. Az elismerés a közösség (a társadalom) megbecsülését jelenti, az egyénnek újabb lendületet, az iskolának és a tanárnak pedig visszaigazolást nyújt. Valójában ebben mérhető – ha ugyan mérhető valamiképpen – a tanár sikere.
A Szlovák Köztársaság megalakulása óta először fordult elő, hogy a
köztársasági elnök fogadta az ország legkiemelkedőbb és legtehetségesebb
diákjait. Ivan Gašparovič 2005. február 10-én találkozott a tavalyi év nyelvi és
természettudományi olimpiáinak érmeseivel (összesen 10 intézmény 35 diákjával),
köztük Rakyta Péterrel, a tavalyi nemzetközi fizikaolimpia ezüstérmesével.
Rakyta Péter – a komáromi Selye János Gimnázium tavaly érettségizett diákja – a
szlovákiai magyar diákok egyedüli képviselőjeként örülhetett e kitüntetésnek.
Vele örülhettek barátai, hozzátartozói, s nem utolsósorban volt tanárai és
diáktársai is.
A tavalyi 4. B osztály, amelynek Rakyta Péter mellett a nemzetközi fizikaolimpia
másik résztvevője, Bagócsi Szilvia (a szlovák válogatott második
legeredményesebbje) is tagja volt, afféle „csodaosztályként” került be az
évkönyvekbe. Nem véletlenül. Dr. Kalácska József osztályfőnök oktatói-nevelői
felügyelete alatt a tehetséges fiatalok a négy év alatt matematikából 20
kerületi eredményes és 5 országos döntős, fizikából 30 kerületi eredményes, 8
országos és 5 nemzetközi döntős, kémiából 4 kerületi eredményes és 2 országos
döntős, angolból 1 országos döntős, biológiából pedig 3 kerületi eredményes
helyezést értek el. Különösen a fizika terén nyújtott teljesítmények érdemelnek
figyelmet, melyek hátterében Szabó Endre következetes felkészítő munkája áll.
Szabó Endre – aki 1984 óta a komáromi Selye János Gimnázium fizika szakos tanára
– az elmúlt években kimagasló eredményeket ért el a tehetséggondozás terén.
Diákjai nemcsak országos, hanem nemzetközi szinten is bizonyították tehetségüket
és felkészültségüket. 1987-től 2004-ig tizenkét alkalommal képviselték
Szlovákiát a nemzetközi fizikaolimpián Kínától Ausztrálián át egészen
Dél-Koreáig. A 2002/2003-as tanévben három tanítványa: Rakyta Péter, Koltai
Péter és Bagócsi Szilvia is tagja volt a fizikaolimpia ötfős szlovák
válogatottjának. Koltai Péter, aki a matematikaolimpia tokiói versenyében
indult, a két rendezvény egyidejű lebonyolítása miatt nem vehetett részt a
tajvani fizikaolimpián, ahonnan Rakyta Péter bronzéremmel, Bagócsi Szilvia pedig
eredményes megoldóként térhetett haza. A csapat a bravúrt egy évvel később, 2004
augusztusában megismételte. A XXXV. Nemzetközi Fizikaolimpián Dél-Koreában
Rakyta Péter ezüstérmes lett, Bagócsi Szilvia pedig ismételten eredményes
megoldó.
A diákok sikerének titkát felkészítőjük így foglalta öszsze: „A tehetségen
kívül, ami természetesen nélkülözhetetlen, ambíció, elhivatottság és óriási
munkabírás kellett ahhoz, hogy ilyen szintre jussanak. Ezek közül a
tulajdonságok közül egyik sem hiányozhat, különben elmarad a várt eredmény. Kis
túlzással mondhatom, hogy éjjel-nappal feladatokat oldottak meg a srácok. Én a
magam részéről a szakmai irányítás mellett fontosnak tartottam elhitetni velük,
hogy tehetségesek, és ha van bennük kellő kitartás, akarat, akkor eljuthatnak a
nemzetközi megmérettetésre is.”
Szabó Endre a tehetséggondozás terén elért kimagasló eredményeiért 2003
márciusában az oktatási minisztertől átvehette a Szent Gorazd-emlékérmet. 2004
áprilisában pedig Bastrnák Tibor, Komárom polgármestere munkája elismeréseként
Polgármesteri Díjat adományozott neki.
***
Volt osztályfőnöke, Dr. Kalácska József állítása szerint Rakyta Péter a Selye
János Gimnázium történetének fizikában legsikeresebb versenyzője, aki nemcsak
kiváló eredményeivel, hanem segítőkész természetével, alaposságával és
emberségével is kivívta társai megbecsülését. A négy év során elért sikerei
önmagukért beszélnek: Fizikából hatszor volt kerületi, 3-3 alkalommal országos
és nemzetközi döntős (Bali, Tajvan, Dél-Korea). Matematikából hat kerületi és
két országos döntős helyezést ért el. Az iskola diákjai közül ő az egyedüli, aki
háromszor jutott ki nemzetközi diákolimpiára. A nemzetközi megmérettetésen
szerzett két bronz- és egy ezüstérme országos viszonylatban is kimagasló
eredménynek számít.
Bár Rakyta Péter alapiskolásként a Szép Magyar Beszéd kerületi győztese volt,
mégsem lett/lesz belőle színész vagy magyar szakos tanár. Akinek több mindenhez
van tehetsége, előbb-utóbb válaszút elé kerül, s döntése helyességét csak az idő
igazolhatja. Gyakran nem csupán egyetlen döntésről van szó, hanem döntések
sorozatáról.
Az egyik legmeghatározóbb ezek közül a középiskola kiválasztása, hiszen
egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülmények között, milyen közegben
folytatja a tehetséges diák a tanulmányait. Csak az ingergazdag környezet s az
ösztönző légkör teremthet kellő feltételeket a minőségi munkához, a földrajzi
távolság ezért mellékes szempont is lehet. Rakyta Péter annak idején egy a
lakhelyétől mintegy 100 km-re levő iskolát választott. Innen nyílt aztán
lehetősége arra, hogy tehetségét továbbfejlessze. Középiskolai évei alatt heti
rendszerességgel kapcsolódott be a budapesti diákolimpiai szakkör munkájába,
ahol szakmai fejlődésére az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Radnóti Miklós
Gimnázium tanárai is nagy hatást gyakoroltak.
A tehetség, ha nem kerül értő kezekbe, elkallódik. Rakyta Péterről bizton
állíthatjuk, jó kezekbe került. A köztársasági elnök elismerése is ékes
bizonyítéka ennek. Az a tény, hogy szlovákiai magyar diákként helye volt szlovák
diáktársai között, egyúttal a magyar nyelvű oktatás magas színvonalát is
igazolja.
Keserű József