A szlovákiai méhészek két csoportba, jobban mondva két érdekképviseletbe, a Szlovákiai Méhészek Szövetségébe és a Szlovákiai Méhész Egyesületbe tömörül(het)nek. A méhészek szervezetének Július Selčan az elnöke. Selčan úr nyugdíjas erdészmérnök. És (saját bevallása szerint) „a szlovákiai viszonyokhoz képest aránylag szolid“ méhész. Jelenleg 80-90 méhcsalád tulajdonosa.
– Más országokban egy szervezetet is csak nehezen tudnak fenntartani,
nálunk pedig kettő létezik. Vajon miért?
– A rendszerváltás után méhészeink egy része új társulást akart létrehozni. Az
akkori vezetés nem nézte kezdeményezésüket jó szemmel, a társaság azonban mégis
megalakította külön egyesületét. A két szervezetnek a mezőgazdasági minisztérium
sem örülhet túlságosan, ugyanis az uniónál egy országot csakis egy szervezet
képviselhet. Éppen ezért föltételezem, hogy a szaktárca is azt szeretné, ha a
két társaság ismét egyetlen, közös, erős szervezetté olvadna egybe. Az
„Egységben az erő“ mondás ugyanis korántsem maszlag, igazán hatékonyan csak egy
országos egyesület tudja méhészeink érdekeit képviselni.
– A nemzetközi fórumokon a Szlovákiai Méhészek Szövetsége a bejegyzett és
hivatalosan nyilvántartott szlovákiai méhészegyesület?
– Igen. S a mi társaságunk a többségi szervezet. Az ország méhészeinek mintegy
85 százaléka a mi szövetségünk tagja.
– Szlovákiában jelenleg hányan foglalkoznak méhészkedéssel?
– Pontos adataim csak a mi szervezetünkről vannak. Tehát: a Szlovákiai Méhész
Szövetség tagjai a legutóbbi (2004. 10. 31-én kidolgozott) statisztikai adatok
alapján
215 187 méhcsaláddal gazdálkodnak. A hivatásos méhészek 9707 családot mondhattak
magukénak. Összesen 16 329 méhészt jegyeztünk, közülük 238 hivatásos, azaz
főállásban méhneveléssel, méztermeléssel foglalkozó méhész volt.
Méhészeink 1264 regisztrált, vándorlásra alkalmas járművel rendelkeznek, s a
múlt évben 30 475 méhcsaláddal vándoroltak. Tavaly 3 033 030 kilogramm mézet
termeltünk. A termés jó része (1 936 224 kg) virágméz volt, ezen kívül még 171
370 kg mézharmatmézet és 925 436 kg vegyes mézet pergettünk ki. A méz egyharmada
külföldi piacokra került.
– Hány méhész volt a rendszerváltás előtt az országban?
– Legalább egyszer annyi, mint most. A mai állapot rossz, mert Szlovákiának több
méhre, a jelenleginél jóval több növénybeporzó kis jószágra lenne szüksége. A
nyolcvanas évek végén méhészeink még megközelítőleg 490 ezer méhcsaládot
mondhattak magukénak.
– Hogyan s honnan juthatnak méhészeink támogatásokhoz?
– Támogatást a nemzeti alapokból és az uniós alapokból nyerhetünk.
– Mi mindenre várható segítség?
– A nemzeti alapokból meríthető támogatások részleteit a földművelésügyi
minisztérium dolgozta ki, s a 2004. április 13-i, 806/2004-100-as számú, a
mezőgazdaságnak, az erdőgazdálkodásnak és az élelmiszeriparnak nyújtandó
kitételben részletezi. A jogszabály értelmében hozzájárulás a génállomány
megőrzésére, ezen belül a tenyészérték megőrzésére és a hasznossági
ellenőrzésre, a méhek általi megporzásra, az állományok genetikai minőségének a
javítására, ezen belül pedig a tenyészanyag vásárlására és méhanyák eladására
nyújtható.
– Mekkora tételekről van szó?
– A támogatás a méz és viasz termelésének a növelésére irányuló vizsgálatra
méhcsaládonként 105 koronáig, fiasításra és a méhcsalád egészségügyi állapotának
az ellenőrzésére családonként 21 koronáig, megporzási támogatás címen pedig az
áttelelt méhcsaládok száma alapján családonként 250 koronáig terjedhet. (A
kérvényhez igazolást kell mellékelni az áttelelt családok számáról és azok
egészségi állapotáról.) Ezen kívül 5 vagy annál több egészséges méhcsalád
részére megporzási támogatás is adható.
Támogatást kaphat a tenyésztő a tenyészanyag vásárlására is. A tenyészanyagnak
azonban legalább az előző évi termelékenységi szintet teljesítenie kell. A
támogatás nagysága a vételár 40 százalékáig terjedhet.
– Úgy tudom, a törvény 2004 folyamán némiképp módosult...
– Igen, a jogszabály az 1657/2004-100 számú rendelettel bizonyos mértékben
változott. A módosítás pontosítja az állatok génállományának megőrzésére (ezen
belül is a krainai méhre) vonatkozó feltételeket.
– Tavaly méhészeink mekkora összegű támogatásokat kaptak?
– A méhészek méhcsaládonként 160,2 korona támogatáshoz jutottak, ám
támogatást csak azok kaptak, akik kérvényeiket szövetségünkkel intézték és
legalább 5 vagy több méhcsaláddal rendelkeztek. Azok, akik igényléseiket az
Agrárkifizető Ügynökséggel együttműködve nyújtották be (a hivatásos méhészekről
van szó) egy áttelelt családra 190 koronát kaptak. Nagy valószínűség szerint az
idei támogatás elosztása is a tavalyihoz hasonló lesz.
– Mivel, miképp járul hozzá szövetségük a tagság szakmai fejlődéséhez?
– Elsősorban az unió részéről nyújtható támogatásokat igyekszünk
megpályázni. Egyébként a tevékenységünk eléggé széles körű, éppen ezért meg sem
próbálom minden elképzelésünket elmondani. Legalább címszavakban azonban néhány
tervünket elsorolom.
Nagy figyelmet fordítunk társaink szakmai továbbképzésére. Kezdő méhészeknek,
anyanevelőknek, valamint méhegészségügyi ellenőröknek továbbképző tanfolyamokat,
gazdasági alapon működő méhészeteknek, méhészfarmoknak pedig speciális
tanfolyamokat szervezünk. Természetesen a méhészetekben alkalmazható legújabb
technológiák felhasználására, s a mézelő növények minél jobb kihasználásának a
fortélyaira is felkészítjük az érdeklődőket. Az az elképzelésünk, hogy minden
egyes méhészünkkel legalább a méhészkedés alapismereteit megismertessük.
Fő feladataink közé sorolom az atkafertőzöttség ellenőrzését is. Nagy súlyt
fektetünk a széles körű megelőzésre és a fertőzött családok szakszerű
kezelésére. Külön programpontunk a vándorlás hatékonyságának a növelése.
Méhészeinknek igyekszünk bebiztosítani a méz minősége kivizsgálásához szükséges
összeget is.
– Tenyészállomások létrehozását is fontolgatják.
– Való igaz, egy ideje tenyészállomások létrehozását szintén szorgalmazzuk.
A kísérleti állomások kiépítésére tanulmányt dolgoztatunk ki. Az állomásokon a
fő cél a különböző éghajlati viszonyok között minél atkaellenállóbb méhanyák
nevelése lenne. Ilyen állomások egyébként a múlt század nyolcvanas éveiben már
léteztek, működtek. Legalább három állomásra (a Lévai járásban: Szalatnyán, a
Privigyei járásban: Tužinán és a Kassai járásban: Dargón) mindenképp szükség
volna. Az állományok létrehozására 1 720 000 koronát terveztünk.
– A teljes kiadásaik mekkora összeget emésztenek fel?
– A 2004/2005-ös gazdasági évben 11 520 000 koronát, a 2005/2006-osban
19,790 milliót, a 2006/2007-esben pedig már 23 570 000 koronát szeretnénk a
méhészeknek és társulásoknak műszaki felszereltség támogatására, az
atkafertőzöttség ellenőrzésére, a vándorlás hatékonyságának a növelésére, a méz
fizikai és kémiai tulajdonságait vizsgáló laboratóriumok tevékenységére, a
tenyészállományok létrehozására és a speciális intézményekkel és egyetemekkel
való minél hatékonyabb együttműködésre fordítani. A kiadások egy részét
pályázatokból befolyt pénzekkel kívánjuk fedezni.
– Szólna néhány szót egyéb irányú célkitűzéseikről is?
– Szeretnénk kidolgozni és jóváhagy(at)ni a „szlovák méz“ védjegyet. Be
szeretnénk továbbá kapcsolódni az európai méhészek érdekvédelmét szolgáló
piacvédelmi szabályok és törvények kidolgozásába, szeretnénk megfelelő törvényi
háttérrel bebiztosítani a méhtermékeket felvásárló társaságok létrehozását, de
szeretnénk egy méhésztermékek, segédeszközök gyártására és árusítására szolgáló
központot is létesíteni...
– A „szlovák méz“ jó minőségű termék?
– A mi mézünk nem csupán jó, hanem kiváló minőségű áru. Éppen ezért nem
értem, hogy egyes médiák miért igyekeznek a rossz hírünket kelteni. Több helyütt
elmondták, leírták ugyanis, hogy a szlo-vák mézben antibiotikumok: „mérgek“ és
egyéb nemkívánatos adalékanyagok találhatók. Igen, voltak mézünkben
antibiotikumok, az antibiotikum azonban nem méreg. Ehhez tudni kell, hogy
2002-ig a méhek legveszélyesebb betegségének, a költésrothadásnak a gyógyítására
Tylancelt használtunk. S amíg a drága pénzért megvásárolt készletek tartanak,
egyesek sajnos az állat-egészségügyi felügyelet tiltása ellenére is nagy
valószínűséggel használni fogják.
A Tylancellel kapcsolatban megjegyzem még, hogy a méz mindenféle idegen anyaggal
vegyítése, tehát antibiotikumos kezelése az EU szabványa értelmében 2002
szeptemberében lépett életbe, a Tylancel a méhek gyógyítására szolgáló anyagok
kínálólistáján azonban még 2003-ban is szerepelt. A méhész tehát jóhiszeműen
megvásárolta. S persze fel is használta. Épp ebből kifolyólag lehetett még a
tavalyi mézben benne. Mindezt nem védekezésként mondom, csak a helyzet
pontosítása végett jegyzem meg.
– Hogy fogadták a magyarországi méhészek brüszszeli tiltakozó akcióját?
– Magyar szaktársaink kezdeményezésének megörültünk. S azt is örömmel
vettük, hogy a demonstrációikra szlovákiai barátaikat is magukkal vitték. Új
irányelveket magába foglaló elképzeléseikkel ugyanis (a méz ne legyen
filterezhető, ne legyen hígítható, magyarán: ne legyen pancsolható) mi is
egyetértünk.
A mi fő problémánk is az, mint magyarországi kollégáinké, történetesen, hogy
egyes kereskedő cégek, nagyforgalmazók, a kiváló magyar, szlovák vagy más uniós
országból származó mézet nem uniós államokban előállított, nem szakszerűen
kezelt, állat-egészségügyileg sem kellőképp ellenőrzött (éppen ezért esetleg
kórokozókat is tartalmazó) termékekhez keverik és minőségi áruként olcsón
értékesítik. Ellepik a piacot és ezzel a becsületes termelőket, forgalmazókat
ellehetetlenítik.
A magyarországi méhészek által kidolgozott irányelvek nem csupán a magyar és a
szlovák, hanem a cseh, a lengyel és mindegyik más uniós ország méhésze számára
nagy segítséget jelentenének, hisz tervezetük kategorikusan kizárja például a
mézelegyítést, de megköveteli a terméken az eredet feltüntetését is.
– Jelenleg mi az EU-s követelmény?
– Pillanatnyilag csak azt kell a termék címkéjén feltüntetni, hogy az
unióból vagy az unión kívülről származik, esetleg „vegyes (uniós és unión kívül
előállított) mézről“ van szó. Ez pedig egyetlen vérbeli méhésznek sem felel meg.
Végezetül még azt szeretném elmondani, hogy kívánatos lenne, ha mezőgazdasági
minisztériumunkban legalább egy olyan szakképzett ember, gyakorló méhész is
dolgozna, aki tökéletesen ismeri a problémáinkat és ebből kifolyólag hatékonyan
fel tudná az érdekvédelmünket is karolni. Csak egy példát említek: a szlovéniai
agrárminisztériumban három méhészspecialistát is alkalmaznak.
– Köszönöm a tájékoztatást.
Zolczer László