Ipolyság emlékművet állít a város mindenkori mártírjainak. Az emlékművet Kutak Adrien ipolysági keramikusművész készíti el. A nem mindennapi, mintegy 2 méter 40 centi magas kompozíció a Simonyi Lajos Galéria előtti füves park ékessége lesz.
A város képviselő-testülete már jó ideje fontolgatta egy „világháborús“
emlékmű felállítását.
– Négy éve már nyitottunk is számlát az első és a második világháborúban elesett
ipolysági hősök emlékművének a felépítésére – magyarázta Lőwy János polgármester
–, ám az elképzelés, mivel a pénz csak igen lassan csordogált, sokáig csak
elképzelés, jobban mondva szép terv maradt.
Sajnos jelentősebb összeggel a mai napig is csak a város járult hozzá a
gyűjtéshez, a képviselő-testület például két ízben 50-50 ezer koronát
adományozott a szobor elkészítésére. A város polgárai az évek során csupán
mintegy 20 ezer koronát adtak a mű megvalósítására.
– A következő hetekben remélhetőleg megváltozik a helyzet – szögezte le a
polgármester –, ugyanis egy erőteljes kampányolással minél több vállalkozót
szeretnénk rábírni az önkéntes adakozásra.
A testület Kutak Adrien keramikusművészt először csak egy „valamilyen emlékmű
tervének“ az elkészítésére kérte fel. A művésznő örömmel vállalta el a
felkérést, s előterjesztett javaslatát a képviselők el is fogadták.
– A mű értéke 250 ezer korona – árulta el még a városatya –, ám az alkotó munkájáért a várostól csak 185 ezer koronát kér. A különbözetet adománynak szánja és saját hozzájárulásának nevezi. Kimondottan örültünk a segítségnek, hisz más művészek hasonló művet csak több százezerért lennének hajlandók elkészíteni.
A kompozíciónak egyelőre még nincs neve. Az azonban már most biztos, hogy nem
csak világháborús emlékmű lesz, hanem Ipolyság összes eddigi mártírja, többek
között a koncentrációs táborokban elhunytak és a deportáltak, s a kitelepítettek
számára is emléket állít.
A szoboravatásra az eredeti elképzelések szerint a második Ipoly-nap alkalmával,
augusztus közepe táján kerülne sor.
Természetesen felkerestük az alkotót is.
– A kompozíció valójában kő, fém és némi üveg harmonizációja – „írta le“ művét –, a megmunkált terméskőtömb az anyaföldet jelképezi, a magasba törő, s végül összefonódó fémvesszők pedig a föld erejét szimbolizálják. A gótikus ívet formáló, egységet jelző fémszálak között lévő „megrongált“ kőplasztika a családok, a nemzet, a hit, Európánk egységének a megbomlására utal. A fémvesszők patinás végei távolról nézve keresztet formáznak, a kereszt pedig tudvalevőleg a kereszténység és a remény jelképe.
Az ív alatt (színes)fémből és üvegből ötvözött szem található, s többek között a szeretett gyermekét elvesztő síró anyát jelenti, s egy esetleges újabb népirtás tragédiájára is figyelmeztetés egyúttal. Hogy a jövőben ember embernek ne legyen farkasa, hogy senki se fogjon senki ellen fegyvert, és ne mondjunk még csak egy rossz szót se egymásra. Azért a szem a szimbólum, mert a szem a lélek tükre, mert a szem mindent lát...
Az emlékműre három nyelven (szlovákul, magyarul és angolul) kerül fel a szöveg: „A mindenkori ipolysági mártírok emlékére“.
Az alkotó, Kutak Adrien Léván született, ám 1964 óta Ipolyság az otthona. Mindkét nagyszülője s édesanyja egyaránt Ipolyságon élt, hát természetesnek tartotta, hogy tanulmányai befejezése után visszatérjen családja szűkebb szülőföldjére.
Keramikusművész. Kezdetben használati kerámia készítésével kereste a kenyerét, egy idő után azonban átváltott a kerámiaszobrászatra. Művei az elmúlt évek során számos szlovákiai és külföldi tárlaton szerepeltek. Kiállították már alkotásait különféle biennálékon, például Magyarországon, Németországban,
Olaszországban, Japánban és Egyiptomban is. Művészeti ösztöndíjjal pedig bejárta szinte a fél világot.
– Munkáimtól általában nehezen válok meg – jelentette ki –, a mártíremlékművet azonban, mihelyst elkészül, örömmel nyújtom át. Egy-két alkotásom már most is látható Ipolyságon. A Galéria előtti egyik nagy kerti plasztikámat például ajándékba adtam a városnak. Makovecz Imre egyszer meg is kérdezte, hogy „Adri, maga miből él, ha mindent szétosztogat?“ A mártírok emlékműve egyébként az első olyan munkám, amely kőből, vasból és üvegből készül.
Egyesek rászóltak: nem kellett volna a megbízatást elvállalnia, hisz a
városnak még nincs is meg a kompozícióra a teljes anyagi fedezete. Az alkotó
azonban minden egyes alkalommal leintette a kötözködőket. „Ipolyság még soha nem
maradt adósom, hát miért épp most hagynának cserben?“
Ipolyság egyébként Kutak Adrient a városért kifejtett tevékenységéért ezüst
emlékplakettel is megjutalmazta. A kitüntetésre pedig a keramikusművész a mai
napig büszke. S mindent el is követ, hogy a kiérdemelt bizalmat, elismerést a
jövőben is megőrizze.
Az ipolysági mártírok emlékműve minden bizonnyal a város büszkesége és sokak zarándokhelye lesz.
(ZOLCZER)