Hagyományt teremtett a két Komárom ifjúsága, amikor négy évvel ezelőtt elindította a Határok nélkül ifjúsági fesztivált. A csaknem egyhetes rendezvénysorozat évről évre több érdeklődőt vonz a városba, programkínálata egyre sokszínűbb, gazdagabb.
Az idei fesztivál díszvendége Hámori József professzor, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke volt, aki a megnyitó ünnepségen élvezetes, kötetlen előadást tartott iskoláról, nevelésről, gondolkodásáról, emberségről.
Babits Mihályt idézve fogalmazta meg az iskola kettős feladatát, hogy megtanítson beszélni és gondolkodni. A beszédben rendkívül fontos, hogy a retorika eszközeivel élve szépen fejezzük ki a gondolatainkat, a gondolkodás pedig az alkotókészség, a kreativitás fejlesztésének elengedhetetlen része. Neves, ismert egyéniségek, írók, tudósok, közgazdászok példájával illusztrálva emelte ki a művészetek és a humorérzék fontos szerepét a kreatív gondolkodás fejlesztésében, és külön hangsúlyozta a történelem ismeretének jelentőségét, hiszen történelemtudat, a múlt ismerete nélkül identitástudatunk sincs!
A fiatalok figyelmébe ajánlotta a kritikus gondolkodást, hiszen a helyes
kritikai érzék elengedhetetlen része a mindennapoknak, a sikeres, eredményes
munkának. A kritika, a figyelmeztetés nagy érték, Békési professzor gondolatát
idézve a hibákat úgy kerülhetjük el – mondta–, ha őszinte, igaz barátokat
szerzünk, akik időről időre értékelik a cselekedeteinket, de még jobb, ha
tehetséges ellenségeink vannak – hacsak idővel nem veszítjük el őket azáltal,
hogy a barátainkká válnak.
Az anyanyelvről szólva a professzor úr úgy fogalmazott, a széleskörű,
megalapozott idegennyelv-ismeret mellett az anyanyelvünk ismeretének és helyes
használatának jelentőségét aligha fejezhetjük ki érzékletesebben, mint a sokszor
idézett Kosztolányi Dezső vagy Ravasz László református püspök, aki szerint
„...a nyelvünk ... közös kincsünk, nemzeti vagyonunk”.
A megnyitó ünnepség után rövid beszélgetésre kértük a professzort:
Az idei fesztivál fővédnöke az MTA elnöke, Vizy E. Szilveszter. Hogyan
fogadták az Akadémián a védnökségi felkérést?
– Örömmel, hiszen rendkívül jó kezdeményezés volt ez már négy évvel ezelőtt
is. Az, hogy folytatódik, azt jelenti, hogy tovább erősödött a szándék, és azt
is jelenti, hogy valóban eltűntek a határok, ha ilyen fesztiválokat lehet
rendezni. Remélem, hogy nemcsak a két Komárom között, hanem más régiókban is
kialakul hasonló kezdeményezés, hiszen ezek a régiók egykor összetartoztak, és
nagyon jó lenne, ha más, új formában is, de közösen jelennének meg, megőriznék a
közös identitástudatukat. Hiszen egyfelől jöttünk és egyfelé megyünk.
A fesztivál lényegében együtt indult a Selye János Egyetemi Központ első
diákjainak megjelenésével. Tavaly szeptemberben aztán megnyitotta kapuit hazai
magyar egyetemünk, a Selye János Egyetem. Hogyan látja Ön ennek az új
felsőoktatási intézménynek a lehetőségeit?
– Nagyon fontosnak tartjuk ezt az egyetemet, bár egyelőre csak három karral
indult. Nagyon jónak tartom, hogy most már két helyen folyik Szlovákiában magyar
nyelvű tanárképzés. A közgazdászképzés meg különösképpen fontos, hiszen a jövő
alapvető pillére a gazdasági élet jellege, az, hogyan tudjuk magunk is mozgatni,
módosítani a gazdasági környezetet, amelyben élünk. Annak is rendkívül örülök,
hogy az egyetem Selye János nevét viseli, aki furcsa módon nem kapott
Nobel-díjat, holott a felfedezése megérdemelte volna. A Nobel Bizottság
titkárát, David Ottosont (sajnos már nem él) egy alkalommal meg is kérdeztem,
szerinte Selye János miért nem kapta meg a díjat. Azt válaszolta, a
stresszelmélet fantasztikus felfedezés, de talán túlságosan is monofókuszált,
ezért. Ugyanakkor SzentÁgotai professzor esetében meg úgy látta, fantasztikus
kutató volt, sokféle területtel foglalkozott, de hiányzott egy kiemelten
fókuszált dolog, ami a Nobel-díjnál fontos. Milyen eltérő meglátás... Selye
egyébként nemcsak kitűnő kutató, hanem nagyszerű, művelt, a kultúrában is jártas
ember volt, és nagyon szeretném, ha az egyetem diákjai megtanulnák és
továbbvinnék a példáját.
Önök milyen módon tudják figyelemmel kísérni, támogatni, segíteni az új
egyetem, az itt tanuló fiatalok munkáját?
– Szlovákiából az MTA-nak jó néhány külső tagja van, akik segíteni tudnak.
Az Akadémia területi bizottságai közül ide a veszprémi van a legközelebb, épp a
közelmúltban büszkélkedtek vele, hogy ők is szeretnék kiterjeszteni a rendszert
Komáromra, sőt akár távolabbra is, és bevonni az itteni szakembereket a munkába.
Azon is gondolkodunk, hogy az Akadémia által szervezett tudományos programokat
rendszeresen elhozzuk ide az egyetemre. Szívesen tartunk előadásokat, vagy akár
még kurzusok rendezésére is vállalkozunk. És hozzánk is várjuk a tehetséges
fiatalokat szakmai továbbfejlődésre. Már eddig is adott volt a lehetőség, hogy
egy-két évet eltöltsenek valamelyik intézetünkben, most pedig, hogy uniós tagok
lettünk, lehetőség nyílik akár a PhD. fokozat megszerzésére is, részben az
Akadémia közreműködésével.
Hazai berkekben még ma is sokszor elhangzik az a vélemény, hogy az itt
tanuló diákok – mivel nem az állam nyelvén tanulnak – később hátrányba
kerülhetnek. Ön hogy látja ezeket az aggályokat?
– Szép, hogy így aggódnak, de én úgy látom, és az előadásomban is utaltam
rá, hogy minél több nyelvet bír az ember, annál gazdagabb, és annál jobban bírja
a saját anyanyelvét is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a diákok számára
rendkívül fontos, hogy a szakmaiság mellett minél több idegen nyelvet
elsajátítsanak, és természetesen bírják az állam nyelvét, tehát a szlovákot is.
Én úgy látom, nagyon jók a hallgatók lehetőségei, nem kell semmilyen hátrányos
helyzettől tartani. Az egyetemeken mindenütt természetes a több nyelvű oktatás,
én magam is angolul adok elő neurobiológiát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Informatikai Karán a harmadéveseknek, és nem hiszem, hogy ettől az anyanyelvi
vagy más képességeik visszaszorulnának.
Van-e valamilyen személyes üzenete a fesztivál résztvevőinek, illetve a
helyi diákoknak?
– Ismerjék meg egymást egyre jobban, határok nélkül.
Hernádi Anna