Bájos, életvidám, temperamentumos. Íme, egy-két jellemző tulajdonság, amely már a társaságában eltöltött néhány perc után megfogalmazható Abaházi Nagy Líviáról.
A 29 éves lírai szoprán énekesnő általános iskolásként még sportolónak készült, az 1500 m-es síkfutás járási bajnoka volt, azután a Tiszacsernyői Kereskedelmi Akadémia következett, majd a Kassai Thália Színház színpada, ahol színésznőként bontogatta szárnyait. Elsősorban zenés darabokban figyelt fel rá a közönség, közöttük Somorjay Erzsébet énektanár, aki a konzervatóriumba irányította Líviát. Egy év múlva – zenei tanulmányaival párhuzamosan – már a Kassai Állami Színházhoz szerződött, ahol kezdetben a kórusban énekelt, majd néhány éven belül a Borodáč Színház szólóénekesnőjévé vált. Musicalek, operettek, operák szereplője lett. Máig legfontosabb alakításának Bizet Carmenjének megformálását tartja, hiszen a címszereplő tüzes temperamentuma ugyancsak közel áll egyéniségéhez. Társulati tagsága 2002. júniusában szakadt meg, Lívia azóta a bodrogközi Kistárkányban él. Bár 3 éve már egyetlen társulatnak sem tagja, titkon abban reménykedik, hogy ez az állapot nem tart sokáig. Terveiről őmaga beszél olvasóinknak.
– Szeretem Kassát, a mai napig sok szép élmény fűz ehhez a városhoz. Közösségi ember lévén mindenkihez tudtam alkalmazkodni, s olyannak elfogadni a másikat, amilyen volt. Úgy éreztem, hogy kollégáim is kedveltek. Gyorsan megbarátkozom mindenkivel, igyekszem mindenkit alaposan megismerni, mert mindenkitől lehet tanulni valamit.
Volt kollégáimat mind a mai napig meg-meglátogatom, sajnos, az utóbbi években
nagyon sokan elhagyták a társulatot, miután Kassán az opera és a balett
mostohagyerek lett. Rég volt már új bemutató ezekben a műfajokban! Pedig évekkel
ezelőtt még Nyitrán, Eperjesen is vendégszerepeltünk.
Kellemes emlékként él bennem a Musica Juvenális szimfonikus zenekarral
folytatott munka is. 2003 nyarán szólistaként velük együtt szerepeltem a
portugáliai operafesztiválon, ahol végül is elsők lettünk. Sajnos, mára a
zenészek már szétszéledtek, a karmester, Igor Dohovič azóta pl. New Yorkban
dolgozik.
Kassát egyrészt anyagi megfontolásból, másrészt a továbbtanulás szándékával
hagytam el. Pillanatnyilag mindennapjaimat szereptanulás és koncertfellépések
töltik ki. Helyben is rendszeresen felkérnek, hogy különböző rendezvényeken
énekeljek, de Kassán kiállítások megnyitóján a Löffler Galériában, a Technikai
Múzeumban, a Művészetek Házában is szoktam szerepelni, sőt az utóbbi években
Miskolcon is eléggé sűrűn láthatnak, hallhatnak.
A koncertezés mellett a Miskolci Nemzeti Színházban két darabban is lehetőséget
kaptam vendégszereplésre. Csajkovszkij Anyeginjében Olgát, Mozart Figaro
házasságában pedig a grófnőt alakítom az egyik szereposztásban. Talán egyszer
nemcsak vendégszereplő, hanem társulati tag is lehetek! Terveim között a
továbbtanulás is szerepel, a budapesti Zeneakadémián szeretném a hangomat
továbbképezni.
A múltban már számtalan műfajban kipróbáltam magam, és bár imádom Lehár Víg
özvegyét, ill. Strauss Denevérjét, szívem csücske mégis az opera, ezért a
jövőben ezzel szeretném végérvényesen eljegyezni magam. Az egészen bizonyos,
hogy a muzsika végigkíséri életemet, de akkor sem lennék csalódott, ha
történetesen nem a világot jelentő deszkákról, hanem a katedrán állva tanítanám
a zene szeretetére „közönségemet”.
Ami viszont egészen bizonyos: áprilisban készítek egy CD-t a törökbálinti
Lendvay Férfi Kórussal, ennek anyagát most tanulom. Puccini és Verdi operáiból
áriák és duettek egyaránt szerepelnek majd rajta.
Zsebik Ildikó