A 2002-ben jóváhagyott törvény alapján létrejött Nemzet Emlékezete Intézet (Ústav pamäti národa – ÚPN) elnöke, Ján Langoš nyilatkozta a napokban: több mint 60 munkatársunk van, többségük történész, levéltáros, informatikai dolgozó, akik már megfogalmazták az intézmény főbb céljait. Milyen célokról van szó?
– Az intézmény küldetését valójában az 553/2002 tt. sz. törvény szabja meg, amelynek 1. §-a kimondja, hogy köteles az 1939 és 1989 között keletkezett állambiztonsági iratokat begyűjteni, rendszerezni és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni. Ebből következik, hogy a törvényben meghatározott időszakra vonatkoznak az intézet tudományos kutatási feladatai is.
Ján Langoš úgy fogalmazott: legfontosabb feladatunk összegyűjteni a kommunista állam tevékenységéről szóló, eddig titkosan kezelt aktákat, hogy a kutatók, történészek ezek segítségével pontosabb képet alkothassanak az 1989-ig tartó időszakról, a zsarnokság éveiről. Hol vannak még ilyen akták, s meddig tarthat az összegyűjtésük?
– Létrejöttekor az intézet kétoldalú szerződést kötött a Szlovákiai Információs Szolgálattal (SIS) a volt titkosszolgálati akták átadásáról. Ez már csaknem teljes egészében megtörtént. Intézetünk azonban az aktákon kívül az állambiztonsági testület (ŠtB) és jogelődei területi szerveinek iratanyagát is átveszi. Sőt az intézet levéltára a jövő év végéig gazdája lesz azoknak a levéltári fondoknak is, amelyek az egyéb biztonsági szervek és hivatalok tevékenysége során keletkeztek, s most a belügyminisztérium levéltáraiban vannak.
Szintén az intézet hatáskörébe kerülnek a volt központi szervek (minisztériumok, tömeg- és pártszervek stb.) iratai?
– Nem. Az említett központi szervek iratai a Szlovák Nemzeti Levéltár gyűjteményét gazdagítják. A törvény szerint intézetünk még a védelmi és az igazságügyi minisztériumtól vett, illetve folyamatosan vesz át a törvényben meghatározott ötven évre vonatkozó levéltári dokumentumokat, például a katonai elhárítással kapcsolatos aktákat, nyilvántartásokat.
A törvény szerint az ŠtB-s akták mindegyike hozzáférhetővé vált az érdeklődők számára, vagy még ma is vannak titkos archívumok, amelyek csak bírósági engedéllyel kutathatók?
– A törvény alapján ma mindazok a hazai vagy külföldi polgárok, akik betöltötték 18. életévüket, betekintést nyerhetnek az intézet levéltárában elhelyezett aktákba. A kérvényezők nemcsak a rájuk vonatkozó aktákat kaphatják kézhez, hanem azokét is, akik tudatosan együttműködtek az ŠtB-vel, sőt az operatív tiszt személyi iratait is. Ez nem érvényes azok aktáira, akiket megfigyelt vagy üldözött az állambiztonság.
Az aktákba való betekintés tehát nincs bírósági engedélyhez kötve. Azok az akták és levéltári dokumentumok, amelyek a levéltár kezelésébe tartoznak, nyilvánosak, nem tartalmaznak titkos információkat. Az intézet létrehozásakor elfogadott alapelv szerint az ŠtB által létrehozott szigorúan titkos, titkos és bizalmas iratok megjelölése a mai demokratikus rendszerben automatikusan érvényét vesztette. Egyedül azok az akták nem nyilvánosak, amelyek nyilvánosságra hozatala a szlovák parlament illetékes bizottságának döntése szerint biztonságpolitikai érdekeket sérthet. Összehasonlítva a környező országok hasonló törvényes rendelkezéseivel a mi törvényünk jóval tágabb lehetőségeket kínál a kérvényezőknek a múlt feltárásában.
Milyen kérést utasít el az intézet?
– Amióta intézetünk létezik, tudtommal olyan kérést még nem utasított el, amelyet a törvény alapján intéztek hozzánk. A törvényszerű, vagyis a jogos kéréseket nem utasíthatjuk el, de ahhoz ragaszkodunk, hogy a kérvények hiányosságait utólag pótolják.
Hol és hogyan történik az akták megtekintése?
– A kérvényt beérkezése után első lépésként úgyszólván feldolgozzuk a rendelkezésünkre álló adatbázisok alapján. Amennyiben az ŠtB által létrehozott akta fennmaradt, egy digitális másolat készül róla. A kiértesített ügyfél az őt érintő aktát számítógépen tekintheti meg az intézetben, vagy egyenesen az aktáról készült papír másolatot kapja kézhez, oldalanként két koronáért. A másolat természetesen nem tartalmazza az aktában szereplő harmadik személyek személyi adatait.
Teljes már az intézet áttekintése az ügynökökről és a megfigyeltekről? Hányan voltak, és hány aktájuk maradt fenn?
– A rendelkezésünkre álló adatbázisokból, nyilvántartásokból tudjuk, hogy a nyilvántartott személyek száma több volt 82 ezernél. Ennyien szerepelnek az ŠtB által vezetett operatív nyilvántartásokban. Egyik részüket a megfigyelt személyek, az áldozatok, másik részüket az állambiztonsággal együttműködők alkotják. A kérdésben említett két csoport nagyságáról még nem rendelkezünk pontos információval. Az viszont tény, hogy az elmúlt év végéig több mint 60 ezer aktát vettünk át a SIS-től.
Mennyire megbízhatóak, hitelesek a megmaradt akták? A kardinális kérdés az, vezettek-e ügynökként olyan embert, aki az együttműködést nem vállalta?
– Az akták jellemző dokumentumai a kornak. Hitelességükhöz és megbízhatóságukhoz nem férhet kétség. Egy viszonylag bonyolult, többszintes ellenőrzés mellett keletkeztek. Az ügynökök kérdése viszonylag egyszerűen kezelhető. Azt a személyt, akit ma ügynöknek tartunk, az ŠtB vagy írásbeli, vagy szóbeli nyilatkozat alapján szervezte be. Tehát azok, akik ügynökként szerepelnek az intézet honlapján közzétett nyilvántartásokban, ilyen vagy olyan formában tudatosan együttműködtek az ŠtB-vel. Ugyanakkor magának az aktának a belső szerkezete, tartalma is több mindenről tanúskodik.
Például miről?
– Minden akta név- és tárgymutatóval kezdődik. Mindkettőt időrendben, folyamatosan vezették, feltüntetve, hogy a megnevezett személy vagy esemény, tárgy (például jelentés, jellemzés stb.) az akta hányadik oldalán található, és a megjelölt dokumentumban milyen személyekről történik említés. E két mutató alapján akkor is rekonstruálni lehet az aktát, ha közben tartalmát kiselejtezték. Még a Lorenc-féle selejtezési utasítás is ügyelt arra, hogy a két mutató teljes maradjon.
Történt bejegyzés a selejtezésről is?
– Az ŠtB a maga módján precíz munkát végzett. Noha a Lorenc-féle selejtezés önkényes, felülről elrendelt volt, annak következményeit is bejegyezték. A kiselejtezett dokumentumokról minden egyes esetben bejegyzés készült a tárgymutatóban. Ezek alapján teljes képet kaphatunk a selejtezés menetéről, illetve az anyagok megsemmisítéséről.
Kérdés, ez az aktákkal dolgozó ember precizitásának vagy az esetleges felelősségre vonás miatti aggodalomnak a jele?
Úgy gondolom, ez a szabályszerűség hatalmának következménye, elvégre 1989 decemberének első felében még nem lehetett tudni biztosan, hogy a bársonyos forradalom milyen irányt vesz.
Az intézet milyen szempontból tartozik felelősséggel az akták hitelességéért?
– Mivel az ŠtB jogutód nélkül szűnt meg, és intézetünk sem számít annak, felelősséget sem vállalhat az akták tartalmáért és hitelességéért, hasonlóképpen, mint az állami levéltárak Szlovákiában. Nem mi hoztuk létre ezt a nagy mennyiségű, ma már levéltári dokumentumként kezelt iratanyagot. A pártállam biztonsági gépezete teremtette azzal a céllal, hogy az állampolgárok alapvető emberi jogait kijátszva, minden eszközzel fenntartsa hatalmát. Mi a törvény értelmében ezeket a dokumentumokat átvettük, rendszerezzük és az érdeklődő laikusok vagy tudományos kutatók, tehát a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesszük.
Az akták tartalma tájékoztat arról is, kit hogyan szerveztek be, esetleg ki jelentkezett önként a besúgói feladatra?
– Az esetek többségében tájékoztat. Voltak, akik önként, elvi meggyőződésből működtek együtt az ŠtB-vel, és voltak olyanok is, akik kompromittálhatók voltak, így beszervezésük nem okozott nehezebb feladatot.
Akad említés az aktákban arról is, hogy valakit zsarolással vettek rá az együttműködésre, esetleg a bűncselekményt is feltüntetik, amellyel zsarolták?
– Előfordul ez is. Mai szemmel nézve sokan kicsinyes, pitiáner dolgok miatt, a felelősségre vonás elől menekülve kerültek teljesen az ŠtB befolyása alá.
Előfordulhatott, hogy valakit csak a nagyobb ügynöklétszám végett vettek nyilvántartásba?
– Ez teljesen kizárható, mert az állambiztonságnak az volt a célja, hogy hírforrásokat, adatközlőket szervezzen be, akiknek közreműködésével a társadalom minden szféráját ellenőrzése alatt tarthatja.
Vagy esetleg bosszúból, mert valaki pikkelt valakire? De honnan tudták, hogy rendszerváltás lesz?
– Az ilyen állítás komolytalan.
Az operatív nyilvántartás hiánytalan, mindenki szerepel benne? Az is, akinek az aktáját eltüntették?
– Egyedül a pozsonyi nyilvántartásból hiányoznak oldalak, de ezek is rekonstruálhatók a rendelkezésünkre álló nyilvántartási lapok és az elektronikus adatbázis alapján. Különben az aktákban átfedések is vannak, több helyen történik említés azokról az iratokról is, amelyek eredeti formájukban ma már hiányoznak. És segít a többszörös nyilvántartás is. Egy frissen kiállított aktáról az ŠtB két nyilvántartási lapot készített. Az egyik maradt a kerületen, a másik pedig Prágába került. A nyilvántartási lap alapvető információkat tartalmaz. Szerepel rajta az illető neve, fedőneve, születésének dátuma és a kategória, amelybe besorolták. Ezekből a lapokból készült az a nyilvántartás, amellyel most rendelkezünk, és amely szükség esetén alkalmas az előidézett hiányok pótlására.
Ha csak a nyilvántartás maradt meg, mi alapján lehet következtetni a beszervezettek ügynöki tevékenységére?
– Az állambiztonság belső szabályzatai meghatározták az egyes kategóriákba sorolt személyek tevékenységét. Abban az esetben, ha az aktát megsemmisítették, tartalma részben rekonstruálható a fennmaradt értékelő jelentések alapján is.
Ezeket az értékelési információkat is összegezték már?
– Feldolgozásuk már megkezdődött, de ennek még nagyon az elején tartunk.
Tehát vannak még történések, tények, amelyekről nem tudnak, így azokról a kérelmezőket sem tudják tájékoztatni...
– Valóban megtörténik, hogy a kérelmező szerepel az ŠtB nyilvántartásában, de aktája nem maradt fenn. Ha a már említett értékelő jelentésekben találunk rá vonatkozó információt, erről értesítjük.
Ezt komolyan mondja?
– Igen. Ezekből az értékelő jelentésekből és az egyéb kiegészítő dokumentumokból rekonstruáljuk a megsemmisített aktákat, és ezekről is tájékoztatjuk az érdeklődőket.
Az intézetnek van tudomása arról, mi történt Mečiar belügyminisztersége idején a trencséni Tiso-villában?
– A részletekről nincs tudomásunk, hiszen az ominózus eset az akkori biztonsági szolgálat hatáskörébe tartozott. A nyilvántartásból eltűnt információkat azonban, beleértve Mečiar nevét is, ha ott volt, rekonstruálni fogjuk, mert nem szeretnénk, ha a lista hiányosan kerülne nyilvánosságra. (Mečiar neve szerepel a listán – a szerk. megj.)
Ha valaki szerepel a listán, az elegendő bizonyíték arra, hogy ügynök volt?
– Ahogy utaltam rá, az ügynök beszervezése nem volt egy egyszerű adminisztratív feladat. Csak a megszabott feltételek teljesítése, a hivatali eljárás után került sor az illető bejegyzésére a nyilvántartásba. Ezek alapján tehát a válaszom – igen.
Sikerült-e már megállapítaniuk, hogy 1989 novembere után az akták hány százalékát semmisítették meg?
– Még nem. Ám ha a volt nyugat-szlovákiai kerülettel elkészülünk, az iratok selejtezéséről szóló bejegyzések alapján összesítjük az adatokat. Azt is el kell azonban mondani, hogy az ŠtB-n belül szabályos selejtezési folyamat is zajlott, hiszen a testületnek volt saját iratrendezési szabályzata, terve. A bejegyzések alapján nemcsak azt tudjuk felmérni, hogy mit selejteztek ki, hanem azt is, mit nem. És ennek alapján azt is tudni fogjuk, hogy intézetünk mennyi aktát nem kapott meg.
Az egy-egy csoportról szóló operatív jelentés a csoport minden tagjának aktájában megtalálható? Ezek is segíthetnek a hiányzó akták rekonstrukciójában?
– A csoportokban szereplő személyek nem mindegyikének nevével hoztak létre önálló aktát, de a csoportokról szóló jelentések néha valóban segíthetnek a rekonstrukcióban.
Mennyire egyezik az önök listája a Rudé krávóban közzétett, illetve a Cibuľka-féle listával?
– Nem végeztünk összehasonlítást, s az nem is feladatunk. Mi a törvény szerint az ŠtB kerületi és központi szerveinek operatív nyilvántartásait vagyunk kötelesek nyilvánosságra hozni. A nyilvántartásokat kerületenként kronologikus-numerikus sorrendben vezették az ötvenes évek végétől 1989-ig.
Az akták közzétételéről tehát törvény rendelkezik...
– Az intézet megalakítását kimondó törvény 19. paragrafusa feladatul adja egyebek között az operatív nyilvántartások közzétételét is nyomtatott vagy elektronikus formában.
A volt államtitkár, Hurný esete azt mutatja, a listák közzététele segíthet a közélet megtisztításában. Bizonyára ez is a célok egyike...
– Meggyőződésem, hogy intézetünk elősegíti a közélet megtisztítását, de a közvélemény nyomása nélkül ez elképzelhetetlen, ugyanis a volt szövetségi gyűlés által 1991-ben elfogadott átvilágítási törvény Csehországgal ellentétben nálunk hatályát vesztette. Így az érintett személyekre jogilag nem jelent semmilyen következményt az a tény, hogy a közölt nyilvántartásban ügynökként szerepelnek. Ez Szlovákiában pillanatnyilag morális kérdés, és egy végleges leszámolás lehetősége a múlt kísértéseivel.
(Folytatás a következő számban)
Szabó Géza