Diósförgepatony (szlovák elnevezésének tükörfordítása Dióspatony) hajdan volt lakói akármilyen távol is kerültek szülőhelyükről, állandó kapcsolatot tartanak fenn gyökereikkel. A csallóközi település 2001-ben állított emlékoszlopánál találkoznak az ittmaradottak a községből elszármazottakkal, a Patonyiak Emléknapján. Talán történelmükből tanulva maradnak hűek kedves „Patonyukhoz”, hiszen a község történésze, Koncsol László írásából is kitűnik: voltak ugyan apró, névtelen hősei és mártírjai Diósförgepatonynak, de kiugró hősök vagy szellemi teljesítmények nem fényezik a falu arculatát. Századokig nem épült temploma vagy kápolnája, egy valamirevaló kastélya. A Patonyok mindvégig csak „voltak”, a többi száz hasonló településsel együtt élték a maguk dolgos, hol derűsebb, hol gyötrelmesebb mindennapjaikat.
A majdnem teljesen magyarlakta csallóközi kistelepülés három részből áll: Dióspatonyból, Förgepatonyból és Bögölypatonyból. Ez a tagozódás a Csallóköz hagyományos, apró falvas településszerkezetének öröksége, ugyanis a mai közigazgatási értelemben vett Patonyok több történelmi Patonyból alakultak meg az elmúlt évszázadokban. A falu polgármestere, a negyvenkilenc éves Lelkes Vince több, mint „lelkes”. Látszik, hogy faluja sorsa egyben az élete is. Büszkén sorolta a település híres szülötteit, akikben immár nem szűkölködnek. Közéjük tartozik például Brányik Tamás kutatómérnök Portugáliában, vagy Ledeczki Gábor debreceni egyetemi tanár. Az ugyancsak idevalósi Csáky József volt az első nem állami biztosító társaság egyik alapítója, a Kooperatíva Biztosító elnök-vezérigazgatója. Tavaly váltotta őt fel Lelkes György mérnök, aki szintén diósförgepatonyi születésű.
Több évtizedes múltra tekinthet vissza az 1933-ban alakult DSC, a Dióspatonyi Sport Club. Itt is nagyon sok tehetséges, az országos élvonalig eljutó labdarúgó született: Angyal Imre, Kalmár László, Gőg Árpád, Brányik Sándor, Miklós Imre, vagy most a liga- válogatott tagja, Németh Krisztián, aki jelenleg Rimaszombatban futballozik. Az ő felesége Koday Lívia, az országos kézilabda-válogatott kapusa. Brányik Péterről nem is beszélve, aki öttusázó országos bajnok volt egyéniben és csapatban...
A Patonyföld Polgári Társulás idén ötödik esztendeje „Patonyföld” – címmel havilapot ad ki. Az újság nemcsak a helybeliek számára értékes olvasmány színvonalas cikkeivel, képriportjaival.
A tavaly augusztusi szám címlapján például a kilencvenöt éves idős asszonyt, Nagy Ilonát köszöntik, Dióspatony legidősebb szülöttét...
A lap örökös munkatársa Koncsol László író, felelős kiadója és főszerkesztője maga a polgármester, aki egyben a polgári társulás elnöke is.
– Az újság nyolcszáz példányban jelenik meg, és postán küldjük el a környékre, könyvtárakba a patonyiaknak az egész világba.
A lap kiadásával egy időben alakítottuk meg örökségvédő egyletünket az itthon élő és elszármazott patonyiak Polgári Társulását – mondta Lelkes Vince, aki újságírói tapasztalatokkal is rendelkezik, hiszen 1973 óta „bedolgozik” a regionális sajtónak. A Csallóköz Regionális Hetilap főmunkatársa. Helytörténeti kutatásokkal is foglalkozik: diósförgepatonyi találkozásunk emlékére dedikálta nekem az általa 1998-ban összeállított Csallóközi önkormányzatok almanachját, benne a dunaszerdahelyi járás településeinek legfontosabb adataival...
A besenyő őslakosok valószínűleg gyepűőrök lehettek, akik a mai határőröknek megfelelő küldetést teljesítettek az országban.
Az emberek alaptermészetét is nagyban befolyásolja, hogy ezek a települések már hétszázötven évvel ezelőtt is léteztek valamilyen formában. A Mária Terézia korabeli urbariátusok összeírási jegyzőkönyvében majdnem ugyanazok a vezetéknevek találhatók meg, mint amilyenekből ma is összetevődik a falu közössége: Lelkesekből, Csibákból, Vargákból, Érsekekből, Sátorokból...
A Csallóköz lápos, mocsaras, vizes területe hajdan meghatározta az itt élő emberek életmódját. Mindig is mezőgazdaságból éltek, esetleg vadászatból, halászatból vagy aranymosásból. A Diósförgepatony 1671 fős lakosságának többsége most is a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezetben dolgozik. Többen vállalnak munkát Dunaszerdahelyen és környékén. Valamikor sok munkás ingázott a pozsonyi Slovnaftba, az egykori Dimitrov Vegyi Művekbe, de ma már egyre kevesebben járnak dolgozni a fővárosba. Ezek a munkahelyek már megszűntek, vagy a távolság riasztotta el az embereket. Jelenleg az itt lakók 14-15 százalékának nincsen munkája.
Nagyobb vállalatok nem működnek a falu területén. Nyolcvan-kilencven kisiparos alkalmazott nélkül, családfenntartóként tevékenykedik.
Koncsol László író-helytörténész a község krónikása és egyetlen díszpolgára kutatja a falu múltját. Húsz esztendeje találkoztak Diósförgepatonyban Lelkes Vincével.
– Koncsol László filológus-tanár nem tudott méltóképpen elhelyezkedni. Az akkori rendszer ellehetetlenítette a sorsát, 1985 körül nem jelenhettek meg az írásai. Egy közös baráti kör révén jutott el ide, Diósförgepatonyba. Elbújtattuk, „alkalmaztuk“ őt a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezetben, majd a rendszerváltást követően az önkormányzat átvette mint a falu krónikását – emlékezett vissza Lelkes Vince. Ezekből a helytörténeti kutatásokból bontakozott ki a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó több mint harminckötetes Csallóközi Kiskönyvtár sorozata.
A diósförgepatonyi teljes szervezettségű, magyar tannyelvű alapiskola idén lesz negyvenöt éves. Amíg ez az iskola nem épült meg, Dunaszerdahelyre voltak kénytelenek bejárni a gyerekek.
Az iskolában jelenleg kétszázhúsz gyermek tanul. Működik még ezen kívül egy szlovák tannyelvű kisiskola is, ahova tizenegy kisdiák jár a négy évfolyamban. A községnek három tantermes magyar nevelési nyelvű óvodája van. A demográfiai „ellen”hullám Diósförgepatonyt sem kerülte el, sajnos a gyermekek létszáma az utóbbi évtizedben nagyon lecsökkent. A kilencven férőhelyes óvodába most valamivel több, mint negyven gyermeket írattak csak be.
Diósförgepatony 1970-ben megépült művelődési háza a falu központjában több szerepet tölt be egyszerre. A rendszerváltás óta itt működik a polgármesteri hivatal, a könyvtár, a polgári társulás székhelye, a dióspatonyi sportklub, a testnevelési egyesület titkársága és a postahivatal. Sőt még egy színház- és bálteremnek, egy konyhának és több tanácsteremnek is otthont ad az épület. Az őszi betakarítás után évente itt rendezik meg a Dióspatonyi Kulturális Napokat.
Diósförgepatony központjában található még egy református, és egy katolikus templom. Az utóbbit nemrégiben, 1992-1998 között emelték. Most éppen a község központjának átépítésén dolgoznak, igyekezve azt egységessé tenni. Jelenleg a harmincöt éve épült községházát, illetve a művelődési otthont újítják fel.
– Diósförgepatony is tagja a Csallóközi Városok és Falvak Társulásának, a csallóközi települések érdekvédelmi egyesülésnek. Szlovákia-szerte nagyon nehéz a községek gazdasági helyzete. Már tizenöt éve, lassan és körülményesen zajlik a közigazgatási reformfolyamat. Későn történt meg az úgynevezett fiskális decentralizáció, a pénzeszközök országos költségvetésből származó részének az átutalása a községek gazdálkodásába. Így a településünknek nincs megfelelő pénzügyi fedezete jogkörei gyakorlására. Idén január elsejével teljesen új rendszerbe léptünk, és ennek a végét még nem látjuk. Nem egyértelmű politikusainknak azon kijelentése, miszerint több pénzzel gazdálkodhatnak a települések. Arról például már nem beszélnek, hogy az útadók most már nem a községek, hanem a megyék bevételét képezik. Összesen háromnegyed millió korona kiesést kell valamiképpen pótolnunk – beszélt a polgármester a nehézségekről.
Az utolsó négy évben harminchat házhelyet adtak el kedvezményesen, hogy támogassák a fiatalok otthonmaradását. Diósförgepatony önkormányzata így próbálta megőrizni a község megtartó erejét, hogy a fiatal házaspárok itt maradjanak, szülőföldjükön neveljék gyermekeiket.
Bodnár Emese