A belügyminiszter tavaly júniusi tájékoztatása szerint Štefan Gavorníkot, a Nemzeti Vagyonalap (NVA) egykori elnökét, valamint az elnökség néhány további tagját azzal gyanúsították, hogy Mečiar kormányzása idején törvénytelenül privatizáltak bizonyos állami vállalatokat. Bűnük sikkasztás és a gazdasági kapcsolatok kötelező szabályainak megszegése. A vagyonalap mit tud az ügyről?
– Nincs információm arról, hogy a belügyminisztérium hatáskörébe tartozó törvénytelen privatizációval kapcsolatos ügyek kivizsgálása hol tart. Ha a belügyminisztérium hivatalosan tárgyilagos dokumentumok előterjesztésére szólítja fel a vagyonalapot, mi ennek a hatályos törvényeket betartva eleget teszünk. Arról viszont nincs információnk, hogy az igényelt dokumentumokat konkrétan mely törvénytelen eljárások vizsgálatakor használják fel.
A Mečiar-kormány idején, vagyis 1994 és 1998 között 104 milliárd 622 millió korona értékben privatizáltak állami vagyont. A megkötött szerződések szerint az eladási ár 30 milliárd 901 millió korona volt. Ezt csaknem teljes egészében az állami bankok kölcsönözték a privatizőröknek, ám azok a hitelt – kevés kivétellel – sosem fizették vissza. Tudja a vagyonalap, hogy mekkora volt az állam tényleges bevétele a Mečiar kormányzása idején magánkézbe juttatott állami vagyonért?
– Működésének kezdetétől, azaz 1991-től összesen 1857 privatizációs szerződést kötött a vagyonalap. A mai napig 682 lezáratlan szerződéses ügy tartozik a hatáskörébe. E hatáskörön belül a vagyonalap munkatársai azzal foglalkoznak, hogy ellenőrzik a szerződésekbe foglalt pénzbeli és nem pénzbeli kötelezettségek teljesítését. Ilyen pl. a vételár megszabott időben való kifizetése, a szerződésben vállalt beruházások öszszegszerű és tárgyilagos megvalósítása, valamint egyéb, a privatizált vállalat specifikus adottságait alapul vevő vállalások teljesítése a vevő részéről. Az 1994-1998-as időszakban a vagyonalap 1145 szerződést kötött, ami az öszszes megkötött szerződés csaknem 62 százaléka.
A kérdéses időszakra eső szerződések összértéke, beleértve a részvénytársaságok értékpapírjainak eladását is, több mint 104,5 milliárd Sk-t tett ki, s e vagyon vételára a kötelező beruházások nélkül 31,6 milliárd korona volt. A teljes vételár a beruházásokkal együtt 99,3 milliárd Sk, ami azt jelenti, hogy 1 korona vagyonértéket 0,95 Sk-nak megfelelő összegben adott el a vagyonalap a megkötött szerződések alapján.
Az állam magára vállalta a bankok mintegy 110 milliárd koronára rúgó behajthatatlan hiteleit. Mekkora részt képviselhettek ebben a privatizálásra folyósított és vissza nem fizetett kölcsönök?
– A vagyonalap nem volt részese a privatizőrök és a bankok közti hitelszerződések megkötésének. Ebben a kérdésben a Szlovák Konszolidációs Részvénytársaság (Slovenská Konsolidačná, a.s.) tudna bővebb tájékoztatást adni, mivel a bankoktól átválIalta a csökkent behajthatóságú hiteleket, s ezek bizonyos része összefügg a privatizációval.
A vagyonalap 1999-ben megállapította, hogy a privatizáció távolról sem a gazdaság fejlesztését szolgálta, hanem egyszerűen a közös vagyon lenyúlása volt, hiszen 75%-át olyanok szerezték meg, akik nem voltak az adott terület szakemberei.
Így lett a privatizőrök többsége tőketeremtő tolvaj, az alkalmazottak pedig munkanélküliek. Miért torzulhatott el ennyire a privatizálás különben szükséges folyamata?
– Az tény és való, hogy a magánosítás a gazdaság fejlődéséhez szükséges folyamat volt. A gondot ott látom, hogy abban az időben a privatizőrök mögött nem állt erős tőke, nem állt rendelkezésre az a tőkemennyiség, amellyel a vállalatok versenyképességét növelő, hatékonyabb működését elősegítő beruházásokat meg lehetett volna valósítani. A Mečiar-kormány idejében a privatizáció a külföldi tőkeerős beruházók nélkül zajlott, mivel a tőkeerős külföldi érdeklődőket diszkriminálták.
Az alkalmazottak munkához való viszonya az állami és a magánvállalatoknál nagyjából egyforma. A különbséget az hozza, hogy a tőkeerős csoportok, illetve társaságok eredményesen tudnak hatni alkalmazottaikra, magasabb szintű a beruházásuk, hatékonyabb a gazdálkodásirányításuk. Az állami vállalatok többsége a tőkehiány miatt lemarad a beruházásban, nem tudja fenntartani és fejleszteni versenyképességét, irányítása lebénul, s ez elvezethet akár a vállalat csődjéhez is.
Jozef Kojda, a Nemzeti Vagyonalap elnöke tavaly augusztusban arról tájékoztatta a sajtót, hogy privatizációs ügyekben több mint 470 per van folyamatban a bíróságokon. Hogyan változott ez a szám azóta?
– Részünkről a bírósági perek zömét a vagyonalap jogi osztályának munkatársai intézik. A rövid lejáratú követelések aktuális összege a 2004-es év végén 24,3 milliárd korona volt. Ennek az összegnek a 8,4%-át a vagyonalap bíróság útján kényszerül behajtani. A bírósági perek száma 203, ezekből az aktív pereké 106. E perekben a vagyonalap mint a kintlevőségeinek behajtását szorgalmazó felperes lép fel. A többi 97 esetében a privatizőrök és egyéb természetes vagy jogi személyek indítványoztak pert a vagyonalap ellen.
Kojda elnök akkor úgy vélte, nem lehet pontosan megállapítani, mekkora vagyonért folyik a pereskedés, ugyanis amíg a bírósági eljárás be nem fejeződik, a vagyonalap követelése egyre növekszik. Megközelítőleg 19 milliárd korona tartozásról volt szó, amelynek 90%-a behajthatónak látszott. Mekkora összeget sikerült azóta behajtaniuk?
– A bírósági perek nagy része több mint 2,1 milliárd koronáért folyik. Az eddigi eredmények alapján elmondhatom, hogy követeléseink kb. 6,4%-a térült meg pénzbeli teljesítés formájában, ami összegszerűen 190,9 millió korona.
Kojda elnök arról is tájékoztatott, hogy a vagyonalap több csődeljárást kezdeményez havonta, s ezeknek bizonyos esetekben azonnali hatása van: az érintettek keresni kezdik a kiegyezés lehetőségét. Mekkora veszteséget jelentenek az államnak ezek a kiegyezések?
– A csődeljárás útján érvényesített követelésállomány 21,8 milliárd korona. A vagyonalap a követelések behajtásakor a klasszikus eszközökhöz tud folyamodni. Mint hitelező bírósági eljárást kezdeményez, csődeljárást indít vagy a már meghirdetett csődeljárás során bejelenti a követelését, továbbá jogerős bírósági ítélet birtokában végrehajtás útján próbálja meg az adóst teljesítésre kényszeríteni.
Ezeknek az eljárásoknak a hatékonysága nagyban függ az eljárás időtartamától,
illetve attól, hogy milyen a fizetőképes kereslet az eladósodott cégek
vagyonának másodlagos értékesítése iránt. A 2000. augusztus elseje után
bejelentett csődeljárást 18 hónapon belül be kell fejezni. Ezt a határidőt
azonban a csődbiztos kérésére a bíróság gyakorlatilag korlátlan ideig
meghosszabbíthatja. Elmondható, hogy az eddig lefolytatott, ill. a jelenleg is
folyó csődeljárások túlnyomó része 3 évnél tovább tart.
A vagyonalap eddig kb. 370 csődeljárásban lépett fel jogosult hitelezőként, s
ezek közül a bíróság eddig 115 esetben szüntette be az eljárást az adós
vagyontalansága miatt. A beszüntetett eljárásokban mintegy 3 milliárd korona
értékért folyt küzdelem. Amennyiben az adós újabb vagyonhoz jut, a kereskedelmi
törvénykönyv 75. paragrafusa értelmében a még el nem évült követeléseket egy
utólagos felszámolási eljárás keretében újból érvényesíteni lehet.
A hitelezők számára eredményesen folyó vagy már lezárult csődeljárások során
bejelentett követelések összege 2,99 milliárd Sk. Az egyes esetek nagy kilengést
mutatnak: van példa a 67-87%-os pénzbeli teljesítésre, de van, ahol a befolyt
összeg a követelés 1 %-át sem éri el. A bírósági végrehajtás során a
teljesítések aránya a követelt összeg 100%-ától egészen az 1% alatti részig
terjed.
Akad példa arra is, hogy az alperes indítványozására bíróságon kívüli megegyezés
jön létre, s az alperes hajlandó megfizetni az adósságát, hogy elkerülje a
bírósági költségeket. Ilyen esetben a vagyonalapot nem éri veszteség. A
csődeljárás során viszont bíróságon kívüli megegyezésre nincs lehetőség.
A vagyonalap visszaszerezte a mečiari időkben a „hazai tőketeremtő réteg” által privatizált vagyon egy részét. Ennek ismételt eladásából állítólag milliárdos bevételekre tett szert. Mekkora volt a visszaszerzett vagyon értéke és mekkora az új eladási áré?
– Nincs statisztikai kimutatás vagy nyilvántartás azokról az esetekről, ahol a vagyonalap visszaszerezte a vagyont és újra privatizálta. Minden esetben érvényes, hogy a visszavett vagyon újraprivatizálása gazdaságosabb, hasznosabb volt az állam számára, mint az eredeti.
Kojda elnök szerint nagy hiba volt a múltban az, hogy a vagyont az alap gyakran törlesztésre adta el. Az időközben indított 280 csődeljárás többségét olyan privatizőrök ellen kezdeményezték, akik megfizették az első egy-két részletet, de aztán abbahagyták a törlesztést. Persze közben a privatizált vagyont kifosztották, más cégek javára írták. Ez a lenyúlt érték végleg elveszett az állam számára?
– Csődeljárás esetében a csődbiztos a törvények értelmében jogosult az ön által megnevezett „lenyúlt értéket“ jogi úton visszajuttatni a csődalapba, amelyet később értékesíthet. Az ilyen ügy azért nagyon bonyolult, mert lezárása hosszadalmas. Időközben a vállalat termelése megszűnhet, a cég értéke a minimumra csökkenhet, és újraértékesítése nem vonzó a beruházók számára. A vételár ezekben az esetekben a tized- vagy századrészét teheti ki az eredeti árnak.
A privatizációs szerződések nagy hányadánál a beruházások összegét, amely a szerződés kötelező részét alkotja, a vevőnek feltétel nélkül teljesítenie kell. Ha ezt nem teszi meg, akkor a beruházási kötelezettségek értéke pénzbeli kötelezettséggé változik.
Miért nem felügyelte a vagyonalap azoknak a vállalatoknak a működését, amelyeknek árát a vevők (a privatizőrök) még nem fizették ki?
– A vagyonalap a 92/1991 tt. sz. nagyprivatizációs tőrvény 19. paragrafusa alapján jogosult a privatizált vagyonnal való gazdálkodás ellenőrzésére, de nem jogosult arra, hogy a vállalat működését, rövid és hosszú távú üzleti döntéseit befolyásolja. Kivételt képeznek azok a részvénytársaságok, ahol a vagyonalap többségi vagy meghatározó részvénytulajdonos, s ennélfogva a vállalat vezető szerveinek munkájában a vagyonalap által jelölt-kinevezett szakemberek is részt vesznek.
A privatizált vagyonnal való gazdálkodást a vagyonalap ellenőrzési osztálya rendszeresen kontrollálja. A törvény értelmében mindaddig végezhet ellenőrzést, ameddig a privatizőr a szerződésbe foglalt pénzbeli és egyéb kötelezettségeinek maradéktalanul eleget nem tesz. E kötelezettségek időtartama különböző, bizonyos részük teljesítésének végső határideje 10-12 év is lehet. A vállalatok nagyságától függően évente mintegy 70-100 vállalatnál végzünk ellenőrzést.
Az újabb és a jelenleg folyamatban levő privatizációs tranzakciók során a vagyonalap arra törekszik, hogy a versenypályázatok kiírásakor és elbírálásakor döntő szempont legyen a vételár azonnali vagy rövid határidőn belüli kifizetése. Csak a nagyobb vállalatok esetében tekintünk el az egy összegben való fizetéstől, de ilyenkor is feltétel, hogy a vevő a vételár meghatározó részét a szerződés megkötését követően minél előbb fizesse meg.
Az eredeti privatizációs törvény módosításával a vagyonalap jogköre kibővült, ami hatékonyabb ellenőrzésre ad lehetőséget. Ez abban rejlik, hogy a részvényeladással történő privatizáció esetében a részvények anyagi fedezetét biztosító vagyon bárminemű átruházásához vagy záloggal terheléséhez a vagyonalap illetékes szerveinek előzetes jóváhagyását kell kérni. A jóváhagyás nélkül vagy az elutasítás ellenére végrehajtott ilyesfajta ügyletek jogi értelemben érvényteleníthetők.
Mi következik akkor, ha a vevő már megfizette az egész vételárat, és teljesítette a szerződésben vállalt valamennyi kötelezettségét? A megvett vállalattal azt tehet, amit akar, történetesen be is zárhatja?
– Ha a vevő a vagyonalappal szemben fennálló összes kötelezettségét teljesítette, erről az alap értesíti őt. Ezzel az ügylettel a vagyonalap a szerződést lezártnak, befejezettnek nyilvánítja. Ezután a vevő a vállalatot mint saját tulajdonát irányítja a kereskedelmi törvénykönyv és más hatályos jogszabályok rendelkezései szerint.
A parlamenti ellenzék egy része azt állítja, hogy a privatizáció most is ugyanúgy folyik, sőt még nagyobb rablással és korrupcióval, mint a Mečiar-kormány idején. Ezt nehéz elképzelni, de mit mond ön az ilyen vádakra?
– A nagyobb vállalatok privatizációja más országokban is használatos, nemzetközileg elismert pályázati rendszerben történik. A privatizáció lebonyolításába nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező tanácsadókat vonunk be. A pályázatok elbírálását privatizációs bizottság végzi, amelynek az illetékes ágazati minisztériumok és a vagyonalap munkatársain kívül parlamenti képviselők is tagjai. A privatizációs komissziók munkáját több jogi szaktanácsadó is segíti olyan transzparens módon, amely megfelel az európai standard követelményeinek. Ezért elutasítom az ilyen alaptalan vádakat.
Meddig lesz dolga, azaz létjogosultsága a vagyonalapnak? Mekkora vagyonról gondoskodik most?
– Az alap által kezelt vagyon értéke jelenleg több mint 128 milliárd Sk, ebből a részvények értéke 100 milliárd 319 millió korona. Az értékpapír-portfolió több mint 90 százalékát a Szlovák Autóbuszvállalatok, a vízművek és az energetikai vállalatok részvényei alkotják. A vagyonalap létjogosultságának ideje nagyban a privatizációs ügyletek ütemétől függ. Elképzelhető, hogy a vagyonalap a jövőben kevesebb alkalmazottal fog működni, vagy jogköreit törvénymódosítás útján más szervezet vállalja magára. Minderről a parlament és a kormány jogosult határozni.
Az állami vagyon vonatkozásában hogyan oszlik meg a vagyonalap és a minisztériumok felelőssége, illetve hatásköre?
– Az állami vállalatok egy privatizációs projekt alapján részvénytársasággá alakulnak át, amelyek azután a privatizációs folyamat idején a vagyonalap tulajdonába, illetve jogkörébe tartoznak az eladás pillanatáig. A privatizációs törvények értelmében a vagyonalap vagyona nem állami vagyon. A vagyonalap privatizációból befolyt bevétele nem része az állami költségvetésnek.
A stratégiai jelentőségű vállalatok esetében (energetikai művek, állami vasutak, gázművek, Szlovák Posta, vízművek, Transpetrol, szlovák távközlési vállalat, erdőgazdaság) a részvények tulajdonjoga és a stratégiai irányítás a minisztériumok hatáskörébe tartozik. A vagyonalap egyik fontos kötelezettsége az állami haszonrészesedés (osztalék) biztosítása, amely aztán kormányhatározatok alapján, a vagyonalap közvetítésével az állam pénzvagyonát növeli.
Ön az MKP jelöltje. Honnan és hogyan került ebbe a felelős tisztségbe?
– Az MKP mint szakembert szólított meg a választások után, majd az MKP országos elnökségének javaslatára a parlament döntött úgy, hogy kapjam meg a megtisztelő kinevezést.
Köszönöm a válaszait.
SZABÓ GÉZA