A tokaji bor igazi borkülönlegesség. S szinte az egész világon ismerik.
Magyarország féltett kincse, az ország zászlósbora. Az első hungarikum. A
libamáj, a magyar paprika, a téli szalámi és Puskás Öcsi mellett az emberiség
kultúrkincsének része. A Himnuszban is szerepel.
Azonban nem csak Magyarországon terem tokaji. Hanem Szlovákiában is. Mégpedig
Tokajban. Azaz, a Tokaj-hegyalja Szlovákiában rekedt részén. És ezt
Magyarországon nem mindenki tudja (még igazi tokajit szopogatva sem) egyformán
megemészteni.
A tokaji aszúba Európa legrangosabb uralkodói is beleszerelmesedtek. S a
hegyalja gyöngyöző aranya egy idő után valóságos bormérce lett. A mára
szállóigévé híresült „királyok bora, borok királya“ megtisztelő címet XIV. Lajos
francia király udvarában kapta. Az orosz cári udvarban a XVIII. században a
tokaji aszú vásárlására hosszú évtizedeken át borvásárló bizottság létezett...
Az elmúlt századok során többen, több helyütt próbálkoztak a tokajihoz
hasonlatos aszúborok előállításával. Az igyekezetek azonban rendre-másra dugába
dőltek. A tokaji ízét ugyanis képtelenség hamisítani. Mert a tokaji íze,
aromája, zamata, épp Tokaj-hegyalja tájjellegű mikroklímájának köszönhetően, a
világon egyedülálló. A gyűjtők a legjobb aszús évjáratok egy-egy palackjáért
akár 500 dollárt is megadnak!
A tokaj-hegyaljai borvidék a Tokaj környékén élők hagyománya szerint a
sátoraljaújhelyi Sátor-hegynél kezdődik és az abaújszántói Sátor-hegyig terjed.
A „történelmi borvidék“ határa azonban a századok során többször módosult, s
megváltozott. Kistornya, Szőlőske és Kisújhely például a (trianoni és párizsi)
békeszerződések következményeként Csehszlovákiához, majd mára Szlovákiához
került.
Magyarországon és Szlovákián kívül újabban egyre több országban készül „tokaji“ márkanévvel bor. Franciaországban, Elzászban, Tokay d’Alsace néven, az 1500-as években Magyarországról telepített „eredeti tokaji“ vesszőkről kezdődött a tokaji bor termelése. A fajtahonosító állítólag Lazar de Schwendi zsoldosvezér volt. Észak-Olaszországban a Tocai Friulano fajtából készült bort forgalmazzák „tokajiként“. A magyarországi szakemberek szerint azonban egyik fajta sincs még csak közvetlen közeli rokonságban sem a magyar tokajival.
Mostanság Franciaország és Olaszország mellett Szerbia, Montenegró és Oroszország is feliratkozott a névlopók listájára. Szerbia és Montenegró tokaji néven jegyeztetett be borféleséget, Oroszország pedig a Tokajszki Furminttal lepte meg a világot. Legújabban már Ukrajnában is forgalmaznak tokaji nevű italt, sőt Ausztrália is jelezte igényét a Tokay márkanévre. (A távoli földrészen 1995 óta használhatják fajtamegjelölésként a tokajit.)
Magyarország és Szlovákia között majd negyven éven át dúlt „tokaji borvita“. A magyar fél három évvel ezelőtt még csupán a „történelmi terület“ nagyságát, azaz a három község kataszterét (tehát összesen 172 hektárt) akarta jóváhagy(at)ni. A múlt évben azonban úgy látszott, a vita végérvényesen lezárult, s a probléma megoldódott. A két szaktárca vezetői ugyanis, Brüsszel közbenjárására, egy egyezséget jelentő megállapodást írtak alá. A felek a megállapodásban a vita alapjául szolgáló tételeket jogszabályokba fektették. A jogszabály megszövegezésekor az elsődleges cél az egységes Tokaj borvidék kialakítása volt.
A szlovák mezőgazdasági minisztérium illetékesei a tárgyalásokon, a szlovákiai tokaji bor védelme érdekében konkrét tényekkel rukkoltak elő.
A vita tárgyát képező területek földtani, éghajlati és természeti feltételei ugyanazok, érveltek, mint a magyarországi oldalon lévő területekéi. (Tehát, nem csupán a három település határa jelenti Tokajt.)
A tárgyalófelek végül is abban állapodtak meg, hogy Szlovákiában a tokaji szőlő területe nem halad(hat)ja meg az 565 hektárt.
S úgy tűnt, ezzel a vita végérvényesen lezárult.
A közelmúltban egyes magyarországi politikusok ismét felnyitották a lezárt borítékot. Hörcsik Richárd zempléni fideszes országgyűlési képviselő például egy összejövetelen kijelentette: Szlovákia nem teljesítette maradéktalanul annak a megállapodásnak a feltételeit, amelyek alapján a magyarországi tokaji borvidék határon átnyúló szlovákiai részén termelt bor esetében a szlovákiai gazdák jogot kaptak a tokaji név használatára. A honatya leszögezte: az ügyben Magyarországnak lépnie kell, a szlovákok ugyanis az Európai Unió szakemberei előtt aláírt szerződésben 2004. augusztus elsejéig vállalták a magyar bortörvény adott pontjához illeszkedő teljes jogharmonizációt a tokaji bor kérdésében.
Vajon igaz az állítás? A felvetett észrevételekre Dobos Lászlótól, a földművelésügyi minisztérium mezőgazdasági termelési szekcióigazgatójától, a témakör szakértőjétől kértünk választ.
– Az állítás nem igaz – mondta a szekcióigazgató –, mi a Brüsszelben kötött megállapodás értelmében teljesítettük a felvállaltakat, ugyanis az egyezség értelmében Szlovákia 2004 augusztusáig csak olyan jogharmonizációt vezethetett be, amely nem lépte túl az érvényes jogi keretet. Ez alatt azt értem, hogy azokat az átvett jogi szabályozásokat, amelyek még nem szerepeltek a 332/1996-os, máig is érvényes törvényben, csak rendelet formájában adhattuk ki. Mi a megállapodás értelmében jártunk el, mivel az egyezségben első lépésként ez szerepelt. S azért sürgettük, hogy a 2004-es szüreti idényt már a kibővített rendelet alapján kezdjük el.
A brüsszeli határozatban felvállaltuk azt, hogy új törvényjavaslatot
terjesztünk a parlament elé. Ez pedig meg is történt. Jelenleg a javaslat
második parlamenti olvasatánál tartunk.
Ez az új törvényjavaslat teljes mértékben átvette a magyar borászati törvény
azon tételeit, amelyek a Tokaji borra és a tokaji borvidékre vonatkozó
jogszabályok. Ezt úgy kell értelmezni, hogy az érvényben lévő 332/1996. számú
törvényünk is tartalmazta a tokaji bor előállításának és az előállítás
ellenőrzésének a szabályait, csak az újabb tervezettől kissé eltérő módon. Az új
törvényben éppen ezt harmonizáltuk.
Marcinkó Ferenc, a magyar tokaji borvidék nagyközségi tanácsának elnöke szintén megerősítette a képviselő szavait. Mint elmondta, a leglényegesebb hiányosság az, hogy Szlovákiában nem jelölték meg pontosan a szerződés szerint 565,2 hektárnyi borvidék határait.
– Az igaz, hogy az új bortörvény közvetlenül nem tartalmazza a behatárolt 565,2 hektár „névsorát“, viszont ez, ugyanúgy, mint a magyar bortörvényben, a szőlészeti regiszter része lesz. S a magyar bortörvényben sincs említés a magyarországi tokaji dűlők nagyságáról és névsoráról.
A hegyközségi tanács elnöke szerint a másik probléma az, hogy Szlovákiában
továbbra is kétféle módon szeretnék készíteni az aszút, amit a magyar
bortörvény nem enged meg.
– Az új bortörvény csak egyfajta és a magyarországi módszerrel azonos
előállítási módszert ismer.
Kifogásolt kérdéskör még, hogy a magyar szakemberek állítólag nem ismerik
a szlovákiai ellenőrző bizottság működési szabályzatát.
– A szabályozás bortörvényünk része, s a törvénytervezetet eljuttattuk a
magyar félhez. Arról, hogy nem ismerik, nem mi tehetünk.
A hegyközségi tanács elnöke úgy véli, hogy az lenne a kívánatos, ha a
borvidék szlovákiai része is a magyarországi hegyközségi tanácshoz tartozna,
ugyanis csak így lehet az egységes szabályozást, az előírások változásainak
gyors bevezetését, valamint a hatékony ellenőrzést biztosítani.
– Az elnök úr elképzelése egyelőre nem reális. Szlovákia szuverén állam és
saját törvényei szerint cselekszik.
Marcinkó Ferenc kihangsúlyozta, amennyiben Szlovákia nem teljesíti a
vállalt feltételeket, Magyarországnak kezdeményeznie kell, hogy az országtól
vonják meg a tokaji név használatának jogát.
– Az állítás azok alapján, amiket már elmondtam, nem valószínű.
ZOLCZER LÁSZLÓ