A gyermek az anyjához tartozik, népiesen maradjon az anyja szoknyája mellett. Ez a nézete a szlovák bíróságoknak is, mivel a szülők válása után döntő többségben őnáluk maradnak a gyermekek, s az apákból hétvégi, vasárnapi szülő válik. A statisztikák szerint nálunk csupán 6 százalékuknak sikerül elérnie, hogy a gyerekeket nekik ítélje a bíróság. Nincs ez mindenütt így az Európai Unió tagállamaiban. Talán a szlovákiai apák rosszabbak, mint a németek vagy a franciák? Vagy esetleg a bíróság diszkriminálja őket?
Vegyünk egy példát. Egy 42 éves férfi panaszolja, hogy másfél éve vált el a feleségétől. A két lányt az anyának ítélte a bíróság. Neki csak a kéthetenkénti láthatás maradt. Nemsokára azonban ez is egyre ritkább lett, mert felesége mindenféle mondvacsinált okokkal, pl. hogy a gyerekek betegek, tette lehetetlenné a kapcsolattartást. Előfordult az is, hogy hónapokig nem láthatta gyermekeit. A kisebb gyerek teljesen elhidegült tőle, a nagyobbik pedig azzal lepte meg, hogy mostohaapja megpofozta. A férfi tehetetlen, mert bár elvált a feleségétől, a gyermekeihez ragaszkodik. A házasságot a bíróság semmissé nyilváníthatja, a szülőség örökre megmarad.
A szlovák bíróságok a válóperek után a gyermekeket több mint 90 százalékban
az anyának ítélik. Nem véletlen, hogy a szlovák családmodell nálunk még mindig
így fest: egy- vagy többgyermekes elvált nő.
A szép vagy jó válások után – ha egyáltalán léteznek ilyenek – nem szokott
gondot okozni, hogy az apa akkor lássa gyermekeit, amikor csak kedve támad rá.
Ez az esetek egyharmadára jellemző. Vannak azután olyan apák is, akik ugyan a
nevelés nagy részét az egész házasság idején az anyára hárították át, ám nem
akarnak kimaradni gyermekeik életéből. Nekik nehéz dolguk van, mivel a gyermekek
érzelmileg többnyire az anyához kötődnek jobban. Új apatípus az úgynevezett
aktív apuka, aki jelen van szülésnél, képes gondoskodni a gyermekről már
kiskorától, sőt gyesre is ő megy stb. Nem csoda, ha a gyermekek érzelmileg
sokszor jobban kötődnek hozzájuk, mint az édesanyjukhoz. Ezek az édesapák azok,
akik nem engednek a negyvennyolcból és ha törik, ha szakad, a válás után is
ragaszkodnak a gyermekekhez.
Diszkriminálva
Csehországban már működik az elvált apák társulása. Az ő véleményük szerint egészen addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy az anya iszik, drogozik, és amíg van hol laknia, a bíróság neki ítéli a gyermekeket. Nyíltan kimondják: a cseh bíróságok diszkriminálják az apákat. Ennek köszönhetően nem egy édesapa évekig nem láthatja gyermekét. Emiatt már levelet is írtak Strasbourgba, az európai bíróságtól remélve kedvező választ.
Úgy tűnik, a hivatalok sem igyekeznek a nehéz helyzetbe került apák
megsegítésére sietni. Amikor elpanaszolják, hogy volt feleségük nem engedélyezi
a láthatást, a kapcsolattartást a gyermekekkel, és ezzel megsérti a bírósági
határozatot a láthatásról, nem tesznek semmit, mondván ez semmilyen társadalmi
veszélyt nem jelent. Optimizmusra adhat okot, hogy a cseh alkotmánybíróság
nemrégiben úgy döntött, az apáknak nagyobb teret kell biztosítani a
gyermeknevelésben.
S mi a helyzet nálunk? Nos, az ENSZ gyermekek jogaival foglalkozó bizottsága
2004-es évi jelentésében megállapítja, hogy a szlovák bíróságok és hivatalok
válás esetén nem veszik figyelembe a gyermekek véleményét arra vonatkozólag,
melyik szülőnél kívánnak maradni, és hogy nálunk ez irányban hiányoznak a
legiszlatív és adminisztratív intézkedések.
Az elutasított szülő szindróma
R. A. Gardner amerikai pszichológus a 80-as években leírt egy olyan jelenséget, amely a válások után fordulhat elő olyan gyermekeknél, akiket az egyik szülő a másik ellen manipulál. Ennek eredménye az, hogy míg az egyik szülőt a gyermek rajongva szereti, addig a másikat elutasítja, rossznak, kibírhatatlannak találja. A gyermek a válás után erősen függ attól a szülőjétől, akivel él, és ha ő állandóan a másik ellen hergeli, idővel a szüleit csak jónak és rossznak tartja. Szeretne megfelelni annak a szülőnek, akivel él. Ugyanakkor akár a gyűlöletig is fokozódhat a másik elleni ellenszenve.