Annak ellenére, hogy a bevándorlás kérdésének feszegetése Nyugat-Európában hosszú évtizedeken át tabunak számított, mára világossá vált: a probléma valós, a megoldás pedig nem sokáig várathat magára.
A Der Spiegel című balliberális német hetilap február 20-i számában arról számol be, hogy a berlin-friedrichaini Eberhard Klein Gimnázium, azzal, hogy öt német és 334 külföldi diákja van, rekordot állított fel a német oktatás történetében. Ráadásul az eset korántsem egyedi: a Gerhart Hauptmann Gimnáziumban 90,4%, míg a Borsig Gimnáziumban 86% a külföldiek aránya. A német szülők pedig vonakodnak gyermekeiket az említett intézményekbe járatni.
Felmérések szerint Berlinben jelenleg több, mint kétszer annyian tartózkodnak engedély nélkül, mint ahányan hivatalosan menekült státusszal rendelkeznek. Az illegális bevándorlók egyik gyakori szokása, hogy megérkezésüket követően egyszerűen eldobják útlevelüket, hogy ne lehessen kideríteni állampolgárságukat, s ezáltal megakadályozzák az országból való kiutasítást. A német hatóságok emellett – tiszteletben tartva a „más” kultúrát – a keleti bevándorló második, sőt harmadik feleségének is készséggel megadják a beutazási jogot.
Az Európa egyik legbefolyásosabb lapjaként számon tartott Der Spiegel tavaly december 6-án néhány érdekes statisztika közzétételével próbálta érzékeltetni a kialakult helyzet súlyosságát: Németország lakosságának jelenleg 8.9%-át alkotják külföldiek, ám ehhez képest az egy év alatt elkövetett összes bűntett 23,5%-a köthető hozzájuk. Külföldiek követték el: az okmányhamisítások 47,4, a pénzmosás 32,3, a gyilkosságok 31,1, a nemi erőszakok 30,8, a rablások 30,3 százalékát. A berlini mobiltelefon-rablások elkövetőinek 50%-a török vagy libanoni származású, míg az áldozatoknak több, mint 80%-a német. A lap emellett említést tesz egy keleti bevándorló pár esküvői partijáról, amelynek költségei elérték a 60 ezer eurót (2.4 millió korona), miközben a két család hivatalosan szociális segélyből él, a lakoma pedig olyan horderejű volt, hogy a hatalmas vendégsereg miatt a környéken forgalomkorlátozást kellett bevezetni.
Ausztriában és Hollandiában, ahol először ismerték fel, milyen veszélyeket rejthet magában a társadalom gyors etnikai átszíneződése, s hogy a kultúrák különbözősége sok jövőbeni konfliktus oka lehet, a bevándorlás szigorítását követelő politikusokat eleinte „szélsőjobboldalinak”, „fasisztának”, „populistának”, „demagógnak” nevezték. A helyzet mára – elsősorban a hollandiai gyilkosságokat és mecset-robbantásokat követően – jelentősen megváltozott: közvélemény-kutatások bizonyítják, hogy a bevándorlás korlátozása nem csupán néhány marginális politikai párt, hanem a társadalom széles rétegeinek igénye.
Kaszás Péter