Az irodalom, a könyv, a könyvtárak elválaszthatatlanok egymástól, hiszen olvasó nélkül az írott szó holt anyag, nem beszélve arról, hogy gyakran még egy-egy szépirodalmi mű megalkotásához is szüksége van az írónak olyan könyvtári háttérre, amelyet a házikönyvtár nem tud biztosítani. Könyvtárak nélkül egyszerűen ellehetetlenülne az életünk. A könyvek árának növekedésével a könyvtárak szerepe méginkább megnőtt, s a műszaki és egyéb lehetőségek kihasználásával a nagyobb közkönyvtárak egy újfajta szemlélet szerint próbálnak már működni, szolgáltatni, ehhez azonban sok pénz kell, amit nem könnyű előteremteni. Amíg tájainkon, a magyarok lakta helyeken a nagyobb gondot a könyvállomány gyarapítása, s egyáltalán az intézmény működtetése jelenti, addig sok helyen már folyamatban van a teljes digitalizáció és a könyvkölcsönzés legfejlettebb módszereinek alkalmazása. De vajon ki foglalkozik a könyvtárak és a társadalom közötti kapcsolat fejlesztésével, vagy a könyvtári tevékenységre vonatkozó irányelvek, normatívák kidolgozásával, a módszertani tevékenységgel, egy országos könyvtári rendszer működésével, a könyvtárhasználattal kapcsolatos kutatással, fejlesztéssel, a könyvtári statisztikai adatok összesítésével, elemzésével és szolgáltatásával, a könyvtári szakemberek továbbképzésével, egyszóval a szakmával? Van az Országos Széchényi Könyvtárnak egy intézménye, a Könyvtári Intézet, amely többek között ezekkel a dolgokkal foglalkozik.
Dr. Dippold Péter igazgató hogyan látja, mennyire ismerik az intézetet a szlovákiai magyar olvasók?
– Azt hiszem, a magyarországi olvasók sem tudnak sokat a Könyvtári Intézetről, hiszen ez egy szűk szakmai intézmény, amely gondolom a szakmában ismert, főleg Magyarországon természetesen, hiszen a tevékenysége mégiscsak szakmai területekre korlátozódik. Persze a szakmai tevékenység ma már nem ismer országhatárokat. Nyilvánvaló, hogy a könyvtárak működése minden országban helyi szokásokhoz, jogi szabályozásokhoz kötődik, de vannak olyan területek, amelyek, ha már Európában vagyunk, általános jellegűek. Nos többek között ilyen területekkel is foglalkozik a Könyvtári Intézet, amely 1997-ben jött létre, a törvény akkor határozta meg a létét, de valójában 2000-től kezdtünk el működni úgy mint a magyar könyvtáros szakma központi szolgáltató intézménye.
Mit is jelent ez?
– Ez azt jelenti, hogy különböző területekkel foglalkozunk a könyvtáros szakmán belül. Kutatással, fejlesztéssel, módszertani segítségnyújtással, különböző szolgáltatások biztosításával, oktatással, szakmai képzéssel és szakmai információ-szolgáltatással. Lássuk csak, hogy mit is jelentenek ezek a területek egy kicsit részletesebben lebontva. Ugye elsőként említettem a kutatást és a fejlesztést. Az intézeti kutatások négy fő területre koncentrálnak. Az egyik terület a könyvtári rendszer egészére vonatkozó kutatásokat jelenti. Ezek a kutatások a szakmában úgy is ismertek, hogy a különböző kérdőívek kitöltésével az illető könyvtárak segédletével felméréseket készítünk, ezek alapján bizonyos problémákat próbálunk a minisztérium számára megfogalmazni és igyekszünk megoldási javaslatokkal is szolgálni.
Lehetne ezt esetleg példával is illusztrálni?
– A közelmúltban küldtünk ki a megyei és városi könyvtáraknak egy kérdőívet, amelyben azt firtattuk, vajon hogyan működik náluk a hátrányos helyzetű olvasók ellátása. Melyek azok az épületi, berendezési és egyéb sajátosságok, amelyek bizonyos könyvtárakban megvannak, másokban viszont nem. Milyen típusú dokumentumok állnak rendelkezésre a hátrányos helyzetű olvasók számára? A kérdéscsoport harmadik része az volt, vajon a könyvtárosok milyen módon készülnek fel a hátrányos helyzetű olvasók fogadására és kiszolgálására. Nos, ezzel a példával azt szerettem volna illusztrálni, hogy a beérkezett kérdőívek alapján mi egy részletes elemzést készítünk, megpróbáljuk a hiányosságokat, a problémákat föltárni és az adatok alapján a minisztérium számára ajánlásokat igyekszünk megfogalmazni.
Ez félig-meddig szociológiai felmérés is nem?
– Így is mondhatjuk, ez a könyvtár-szociológiának egy része. Kutatásaink egy másik nagyon fontos eleme az olvasáskutatás. Az olvasás szerepe az utóbbi egy évben újra felértékelődött szemben azzal, amit mindenki jósolt, hogy az internet, a számítógép ki fogja szorítani a könyveket. Egészen másfajta tendenciákat lehet felfedezni és mi nagyon fontosnak tartjuk az olvasás fejlesztését Magyarországon. Erőteljesen kívánunk foglalkozni a gyermekek olvasásával és annak fejlesztési lehetőségeivel.
A gyermekek és a fiatalok olvasáskultúrája persze az egész társadalmat átszövő gond.
– Természetesen tudjuk, hogy ez nemcsak könyvtári probléma. Igyekszünk tehát ezeket a kutatásokat úgy megszervezni, megszerkeszteni, hogy a pedagógusokkal, iskolákkal és egyéb intézményekkel közösen történjenek.
Ebből, amit eddig elmondott, nyilván azt fogják leszűrni, hogy önök elsősorban kutatással, szolgáltatással foglalkoznak és minden olyan egyéb dologgal, ami erre a két területre korlátozódik. Pedig a munkájuk sokkal sokrétűbb. Egyébként az ember fejében az is megfordul, hogy voltaképpen miért csak 2000-ben kezdte el működését ez az intézmény?
– Könyvtári Intézet néven indította el tevékenységét 2000-ben, de valójában nem ekkor kezdte meg a munkáját. Nagy hagyományai vannak Magyarországon a könyvtárakat segítő módszertani munkának, s így intézetünknek is volt egy jogelődje, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ, amely komolyan foglalkozott hasonló problémákkal. Intézetünk valójában azt a hagyományt folytatja, amelyet jogelődünk alapozott meg. Persze nemcsak kutatással foglakozunk, hanem szolgáltatunk is. Mint említettem a képzésre, továbbképzésre és a szakmai információ-szolgáltatásokra is súlyt helyezünk. Szolgáltatásaink között rendkívül sok minden megtalálható, többek között meg kell említenem a könyvtári statisztikának a gondozását, amely az intézethez tartozik, s nagyon fontosnak tartom a Magyarországon működő nyilvános könyvtárak jegyzékének, adatbázisának a karbantartását, fejlesztését. Számtalan egyéb szolgáltatást is említhetnék, például az állománygyarapítási portálunkat, amely az elmúlt évben kezdte el a működését. Segítségével a könyvtárak számára állományszervezéssel, állomány-menedzsmenttel, gyűjtemény-szervezéssel kapcsolatos konkrét szolgáltatásokat próbálunk „összehozni”. Ezt egyébként bármely Magyarországgal kapcsolatban álló, magyar könyveket gyűjtő könyvtár szabadon használhatja és remélem, hogy ezzel mi valóban szolgálni és szolgáltatni tudunk akár a szlovákiai könyvtárak számára is. Az elérhetőség a www.oszk.hu. Talán a névből is kitűnik, hogy a Könyvtári Intézet az Országos Széchényi Könyvtár keretein belül dolgozik, úgynevezett részjogkörű szervezeti egységként, tehát mi az Országos Széchényi Könyvtárnak egy igazgatósága vagyunk.
Önök szoros kapcsolatban állnak a különböző könyvtárakkal, feltehetően a határon túli könyvtárak egyikével, másikával is. Véleménye szerint mi a mai könyvtárak legnagyobb gondja Magyarországon és minden bizonnyal itt, nálunk is?
– Nehéz kérdés, mert a könyvtáraknak rengeteg gondjuk van. Úgy látom, hogy a határon túli könyvtáraknak, szemben talán a magyarországi könyvtárakkal, a legnagyobb gondja az állomány beszerzése és az olvasóknak könyvekkel való ellátása. Erre sajnos Magyarországon még nem alakult ki egy olyan egységes támogatási politika, amely e tekintetben valóban hatékonyan és koncepcionálisan segíthetné valamennyi határon túli könyvtárat. Magyarországon talán kissé más problémákkal küszködnek a könyvtárak. Természetesen mindenhol nagy gond a pénzhiány. Nekem erről az a véleményem, és ez egybecseng az európai trendekkel is, hogy az a könyvtár képes talpon maradni, továbbdolgozni és magas színvonalon szolgáltatni, amely megtalálja az anyagi és egyéb forrásokat. Nagyon erőteljes ma Magyarországon a különböző pályázatoknak a kihasználtsága és az a tapasztalatom, hogy azok a könyvtárak tudnak valóban talpon maradni, amelyeknek a pályázati tevékenységük magas színvonalú.
Olvasó, olvasóvá nevelés… Mennyire fontos önöknek ez a terület?
– Azt gondolom, hogy ez egy alapkérdés. Terveink között szerepel egy nagy országos felmérés elindítása, amelynek a megvalósítása pénzfüggő, de mindenképpen azon vagyunk, hogy el tudjuk kezdeni 2005-ben. Tervezzük egy közös olvasás-kutatás elindítását, valószínűleg a 2006-os évtől kezdődően, és szeretnénk egy kicsit körülnézni a szomszédban is, Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban. Az említett négy ország ifjúságának olvasási szokásait szeretnénk felmérni és összehasonlítani. A Könyvtári Intézet egy viszonylag kicsi és mozgékony társaságot fog egybe, amelynek állandóan ki kell nyújtania az antennáit, figyelnie kell a környezetre, a szakma különböző csoportjainak reakcióira, intencióira azért, hogy megpróbálja tevékenységét az igényekhez igazítani. Nagyon sok beszélgetés, vita folyik arról, vajon hogyan találja meg a könyvtár a helyét ebben a borzalmasan gyorsan változó világban, tehát véleményem szerint, amíg a könyvtáraknak az olvasók igényeit kell elsősorban figyelembe vennie, nekünk a könyvtárak felé kell fordulnunk, s az ő igényeik szerint dolgoznunk, mert csak így leszünk hatékonyak és lesz értelme a munkánknak.
Lacza Éva
Az interjúban felvetett témához is kapcsolódik a Szlovák Televízió magyar szerkesztőségének 2005. március 2-i (szerdai) Terítéken c. 45 perces vitaműsora, amelyet az STV 2 csatorna közvetít 23 óra 20 perctől.