Eldőlt az évek óta húzódó pereskedés a cseh-belga Csehszlovák Kereskedelmi
Bank (ČSOB) és a szlovák állam között. A washingtoni kereskedelmi döntőbíróság
(ICSID) tavaly decemberben hozott ítélete ellen a felek egyike sem fellebbezett.
Ehelyett az ítélet alapján megegyeztek.
A megállapodás Ivan Mikloš pénzügyminiszter szerint előnyösebb, mint a bírósági
végzés, mert ha ahhoz ragaszkodtak volna, Szlovákiának 210 millió koronával
többet kellett volna fizetnie. Így tartozása „csak” 24,8 milliárd korona lett.
Az összeg egy részét (16 milliárdot) február 11-én fizették ki, a maradék közel 9 milliárdot 2006. január 1-ig kell törleszteni. A pénzügyi tárca azért választotta a jövő évi terminust, hogy ne kelljen módosítani a már jóváhagyott idei költségvetést.
A 210 milliós megtakarítás úgy jött létre, hogy a bankkal történt megállapodás értelmében Szlovákia egyrészt jobb fizetési feltételeket ért el, másrészt nem fizeti meg a döntőbíróság által kirótt 5 százalékos büntetőkamatot. Csak hát mi a 210 millió a 25 milliárdhoz képest?
Igaz, a per számunkra végződhetett volna még rosszabbul is, hiszen a ČSOB eredetileg 48 milliárdot követelt. Mohóságát azonban nyilvánvalóan lecsillapította az a tény, hogy a bíróság jogosnak minősítette mindazokat a követeléseit, amelyek alapján éveken át bíróságon kívüli megegyezésre próbált jutni a szlovák kormányokkal. Azok azonban nem mutattak rá hajlandóságot. Ezért most fizetünk.
Az ügy röviddel a csehszlovák szövetségi állam kettéválása után kezdődött.
Mind a cseh, mind a szlovák kormány a külkapcsolatok terén fontos pénzintézetnek
számító ČSOB megmentésére törekedett. A behajthatatlan hitelek tönkretették
volna a bankot, s ennek – tekintettel a pénzintézet akkor még gyakorlatilag
egyedülálló külkereskedelmi szerepére – súlyos gazdasági következményei lettek
volna. Ezért a két kormány úgy döntött, hogy bizonyos mértékig tehermentesíti a
bankot, kifizeti rossz hiteleiben testet öltő reménytelen követeléseinek egy
részét. A követelések több mint 10 milliárdot kitevő egyharmadát a szlovák, az
ennek kétszeresére rúgó kétharmadot a cseh fél vállalta. Az átvett követeléseket
mindkét fél a banktól felvett hitelekkel egyenlítette ki. A hiteleket a
szerződés szerint 1994 és 2003 között kellett visszafizetniük. Később a szlovák
fél egy év halasztást kapott, ezért csak 1995-ben kezdett törleszteni.
Másfél milliárdot fizetett ki, aztán a törlesztést abbahagyta. A névleges ok az
volt, hogy nem sikerült behajtani az átvállalt követeléseket, amelyek közül a
legnagyobbak az olyan külkereskedelmi vállalatok nevéhez fűződtek, mint a
Technopol, Chirana, Martimex, Avex és Slovart.
A cseh fél teljesítette kötelezettségét, az utolsó részletet tavaly januárban
törlesztette.
A szlovák pénzügyminisztérium állítólag azért sem folytatta a térítést, mert a
bank némely hitelével kapcsolatban hiányzott a megfelelő dokumentáció. A ČSOB
számlázni kezdte a büntetőkamatot, és 1997 áprilisában felszólította a pozsonyi
pénzügyi tárcát, hogy a bank pénzügyi konszolidálásáról szóló szerződés
értelmében 7 napon belül fizesse ki az egész vitatott összeget, a kamatokkal és
az elmaradt nyereséggel együtt, nagyjából 13 milliárd koronát. A minisztérium
nem reagált a felszólításra, ezért a ČSOB a washingtoni nemzetközi
döntőbírósághoz fordult.
Amennyiben Szlovákia rendesen teljesítette volna vállalt kötelezettségét, a
ČSOB „szerkezetváltásával” kapcsolatos kiadásaink legfeljebb 13 milliárdra
rúgtak volna. De a kormány nem fizetett, annak ellenére sem, hogy a kétségeivel
érvelő minisztérium pert vesztett a Pozsonyi Kerületi Bíróság és az SZK
Legfelsőbb Bírósága előtt is.
A ČSOB a tartozás, a kamatos kamat, az elmaradt nyereség és a különféle
költségek címén majdnem 48 milliárdot követelt Szlovákiától, de a bíróság „csak”
24,8 milliárdot ítélt meg. Ez a tartozás az ország egy polgárára számítva 4460
koronát tesz ki. Egészében véve pedig annyit, amennyi a szlovákiai ipar teljes
tavalyi nyeresége volt. Ráadásul az ügyben eljáró ügyvédek eddig 630 millió
koronájába kerültek az államnak.
Az ítélettel szembeni fellebbezésnek a megbízott ügyvédi iroda szerint nem lett
volna sok értelme, ugyanis csak mintegy 3,3 milliárd korona törlesztését
kifogásolhattuk volna 50%-os eséllyel.
Némely politikusok, például Jirko Malchárek (az ANO
parlamenti képviselője), akik nem értenek egyet Ivan Mikloš pénzügyminiszternek
azzal a véleményével, hogy a ČSOB-ügy számunkra ilyen tragikus végkifejletéért
egyedül Sergej Kozlík volt pénzügyminiszter hibáztatható, aki akkor volt
hivatalban (a kilencvenes évek közepén), amikor Szlovákia abbahagyta a
törlesztést. Malchárek, aki egyébként büntetőeljárást is kezdeményezett az
ügyben ismeretlen tettes ellen, úgy véli, a ČSOB-val korábban is meg lehetett
volna egyezni, mégpedig egészében véve kisebb összegben. Elvégre már hosszabb
ideje ismeretes volt, hogy a bank követelése létezik és jogos. Ilyen volt
1998-ban és 1999-ben is, amikor a bankkal szembeni tartozásunk 18,4 milliárdot
tett ki. Malchárek erről a körülményről tájékoztatni akarja azt a speciális
ügyészt is, aki az elvesztett per pénzügyi következményeiért viselt felelősséget
vizsgálja.
Ivan Mikloš minisztériuma nem ért egyet Malchárak állításával. Papánek szóvivő
elmondta, a tárca kísérletet tett a bíróságon kívüli megegyezésre, de ehhez
mindkét fél egyetértésére lett volna szükség, s az akkor hiányzott. Szerinte a
szlovák fél 16 milliárdot kínált a banknak, de a pénzintézet ezt az ajánlatot
elutasította.
Kíváncsian várjuk a folytatást.