A Szlovákiai Református Egyház első alapiskoláját Alistálon alapították még a kilencvenes évek elején. Amikor az iskola igazgatója 2002-ben bejelentette nyugdíjba vonulási szándékát, az egyházközség a megüresedő állás betöltésére pályázatot írt ki. Ekkor kezdődtek az iskola valódi létrehozója és alapítója körüli bonyodalmak. Ugyanis alapítóként – amit dokumentumokkal is igazolt – jelentkezett a Református Egyház Zsinati Elnöksége is. Kétéves konfliktusokkal teli időszak következett. A gyülekezet vezetője polgári engedetlenségre szólította fel a szülőket, aminek következtében sokan kivették az iskolából a gyermeküket. Jelentősen meg is csappant az iskola létszáma. Mára a kedélyek úgy-ahogy megnyugodtak. Az iskola tantestülete majdnem teljesen lecserélődött, az egykori lelkészházaspár is máshol szolgál már. Az egyházi alapiskolába látogatva nem a múltat firtattuk, inkább a jelenre voltunk kíváncsiak. Az iskola fiatal, megbízott igazgatója, Édes Enikő pedagógusi tapasztalatokkal ugyan rendelkezik, de intézmény élén még nem állt.
Hogyan fogadta a felkérést a Református Egyház Zsinati Elnöksége részéről?
– Az alistáli református gyülekezet a megüresedett lelkipásztori helyre
férjemet, Édes Árpádot hívta meg. Megválasztása után jött a felkérés a Zsinati
Elnökség részéről. Mindkettőnknek az volt a célja, hogy tovább vigyük,
fejlesszük és megőrizzük ezt az iskolát. Fontosnak tartom, hogy legyenek
református magyar képzést nyújtó iskoláink.
Az utóbbi időben nagyon megcsappant a tanulók létszáma. Milyen tervei
vannak ezzel kapcsolatban?
– Sajnos az elmúlt két év valóban próbára tette az iskolát, de még ilyen
körülmények között is megmaradt. Természetesen szeretnénk, ha a környékről minél
többen látogatnák ezt az egyházi intézményt. Hiszem, hogy van jövője ennek az
iskolának. Előnyt is jelenthet az, hogy kevesebb tanulóval foglalkozunk az
osztályokban. Sokkal többet tudunk adni nekik, több idő jut egy gyermekre, mint
egy harmincas létszámú osztályban. De nem hanyagolhatjuk el az oktatás
színvonalának további emelését sem. Úgy vélem, erre a jelen lévő pedagógusgárda
képes is. Minden tantárgyat szakképzett pedagógus tanít. Az sem mellékes, hogy
szeptembertől nagyon jó légkör van az iskolában, ami nevelés szempontjából
lényeges.
Gondolom, mindez még nem elegendő a szülők meggyőzésére, hogy ezt az
iskolát válasszák.
– Mindenképpen szeretnénk pozitív oldaláról bemutatni az iskolát, azt a
pluszt, amit mi itt nyújtani tudunk. Ez a többlet a tanulók etikai, erkölcsi
nevelése. Az a célunk, hogy olyan fiatalokat neveljünk, akik hitükben és
nemzettudatukban megállják a helyüket ebben a világban. Ebben az iskolaévben
elindult Parittya névvel az iskolaújságunk, és a számítástechnikus kolléganő web
oldalt készített, ami felkerült a világhálóra. (http://reformal.mybesthost.
com) Az iskolának 14 számítógépe van. A számítástechnika órán mindenkinek jut
egy, ahol a fejlettségi szintnek megfelelően külön csoportokban folyik az
oktatás. Ugyanilyen hatékonyan folyik az idegen nyelvek oktatása is szakképzett
pedagógus által. Újdonságként ebben az iskolaévben elkezdtük az alsó tagozatosok
részére az angol nyelv oktatását, de a második félévtől a felső tagozatosoknak
is lehetőségük lesz angolt tanulni a német mellett. Az idén két új szakkör is
indult az iskolában, hogy a gyerekeket délután még foglalkoztassuk, s
kielégítsük az érdeklődési körüket. Az egyik a kézműves, kézügyességi kör, a
másik az íjászkör.
Milyen fejlesztési terveik vannak?
– Szeptemberben egy sportpálya építését kezdtük el, reményeink szerint még
ebben az iskolaévben el is készül. Az iskolának ugyanis nincs tornaterme. Minden
lehetőséget megragadunk annak érdekében is, hogy pályázat útján pénzt szerezzünk
az iskola új épületének befejezésére, ahol négy osztály, egy laboratórium és
tanári szoba van, öltözővel és mellékhelyiségekkel. Az első és a második
osztályosok számára bevezettük az egész napos oktatást. A tanító a nevelővel
összehangolva dolgozik, és a délelőtt folyamán átvett tananyagot a napköziben
megtanulják, gyakorolják. Ezzel szeretnénk a szülők válláról levenni a gyerekek
tanításának a terhét munka után.
Bizakodó az iskola jövőjét illetően?
– Igen. Egy ilyen pedagógusi és szülői háttérrel, amivel ez az iskola
rendelkezik, hiszem, hogy képesek leszünk az iskola felvirágoztatására. Az
iskolának van jövője, hiszen alapítója és fenntartója, a Zsinati Elnökség
mindenképpen szeretné az iskolát megtartani, s mindent megtesz a zökkenőmentes
fejlődéséért. A következő iskolaévtől iskolabuszt is szeretnénk indítani azzal a
nem titkolt szándékkal, hogy a környék magyar református gyermekei számára is
lehetővé tegyük az alistáli egyházi iskolában való tanulást.
Az Alistáli Református Egyházi Alapiskola tanári kara majdnem teljes egészében kicserélődött. Az iskola egyik fiatal pedagógusa Nagy Tímea. Hetedik éve van a pályán. Korábban a légi és a hodosi alapiskolákban tanított három-három évig. Szeptembertől van Alistálon.
– Számomra kihívás református iskolában tanítani, egyébként is református családból származom, református egyetemet is végeztem.
Várt arra a lehetőségre, hogy egyházi iskolában pályázzon meg tanári
állást?
– Voltaképpen igen. Nagyon szerettem volna egyházi iskolában tanítani.
Teljesen más itt a légkör, a tanárok és a gyerekek, illetve az egymás közötti
kapcsolat, mint egy állami iskolában.
Teljesültek az elvárásai? Ilyennek kell lennie egy egyházi iskolának,
ahogyan ezt itt megtapasztalta?
– Erről Szabó Magdától az Abigél jut az eszembe, hogy ott milyen volt egy
református kollégium. Ez is egy református iskola, gyermekközpontú, a mai
viszonyokra átültetve. A fő hangsúly az Isten és Jézus Krisztus iránti
szeretetre irányul. Ez határozza meg a gyermekek és tanárok közötti viszonyt is.
Az önkormányzati iskolákkal összehasonlítva a gyermekek itt másképpen
viselkednek egymással. Adódik ez abból is, hogy hívő családból származnak, kicsi
koruktól beléjük nevelték az egyházi tanításokat. Megértőbbek,
szeretetteljesebbek, türelmesebbek, mosolygósabbak, barátságosabbak egymással. A
pedagógus feladata így sokkal könnyebb. Az elvárásaim bejöttek.
Krastenics Mária negyedik éve tanít ebben az iskolában. Milyen most itt a
hangulat?
– Az előző években minden probléma ellenére igyekeztem a legjobb tudásom és
tehetségem szerint elvégezni a rám szabott feladatokat. Így van ez az idén is.
Az előző évekhez viszonyítva a pedagógusok közül csak ketten maradtunk az
iskolában. Most nagyon jó a hangulat ebben az új tantestületben. A gyerekek
szeretete az elsődleges szempont, értük mindent megteszünk. Úgy látom, a fiatal
kollégáknak is jó a hozzáállásuk a tanításhoz. Nincs közöttünk feszültség,
mindenki kedves, aranyos egymással, ugyanúgy a gyerekekkel is. Nincsenek
ellentétek, mindenki végzi a maga munkáját a saját területén. A szülők is
elégedettek lehetnek, hiszen mindent megteszünk a gyerekek tudásának
gyarapításáért.
I. I.