Nagykövesd nyolcszázötven lelket számláló határ menti település a Felső-Bodrogközben. A háromszáztizenhat házból álló falu élén 2003 januárjától Nagy Attila személyében egy harmincnégy éves fiatalember áll, aki elsősorban kulturális rendezvények szervezésével vívott ki elismerést magának és falujának ezen a vidéken. A szülőfaluját ügyesen népszerűsítő polgármesterrel Nagykövesd örömeiről és napi gondjairól beszélgettem.
– Felső-Bodrogköz zömében magyar ajkú falvai közül csak Nagykövesdnek van saját határátkelője. A helyben biztosított határátkelés lehetősége milyen módon befolyásolja az itt élő emberek életét?
– Az 1994-ben megnyitott határátkelő egyelőre még nem üzemel éjjel-nappal, a téli időszakban 8-16 óra között tart nyitva, míg a nyári időszámítás idején 8-20 óra között áll az utazóközönség rendelkezésére. Bár a reggeltől estig való üzemeltetést a határ mindkét oldalán igényeltük, a szlovák fél a mai napig sem adta áldását erre a kezdeményezésre. Pedig a határátkelő a korlátozott használat mellett is meglepően nagy forgalmat bonyolít. Nem csoda, hiszen ha a bodrogköziek Cigánd, Kisvárda, Nyíregyháza felé utaznak, oda-vissza száz kilométeres utat takarítanak meg.
– Falujuk milyen kapcsolatot ápol a túloldalon található településekkel?
– A határnyitást követően sokkal élénkebb volt településeink között a
kapcsolat, mint manapság. Hogy ez miért épült le, nem tudom, mi mindenesetre
szeretnénk újra élővé tenni. Erről épp a napokban tárgyalunk majd a térség
polgármestereivel. Mivel a magyar partner hozzánk képest sok szempontból előrébb
tart, ők tették meg az első lépést felénk azzal, hogy a Pácin-Karcsa Mikrorégió
nevében egy pályázatíró irodával karöltve felkerestek bennünket. Ajánlatot
tettek a Tarbucka Mikrorégió nyolc községének a kapcsolatok felvételre, hiszen
mindannyian jól tudjuk: ha a határ két oldalán élők összefognak, nagyobb
eséllyel pályázhatnak például az EU-s támogatásokra.
Pillanatnyilag felnőttképzéssel kapcsolatos programokat pályázunk meg, de
mindkét oldalon készülnek a turisztikai fejlesztési tervek is. Ennek keretén
belül elsősorban a Karcsára összpontosítunk. Arra az öt kilométer hosszú határ
menti tóra, amely a Tisza egyik holtága, s amelynek nagyobbik fele Szlovákia
területéhez tartozik. Bár a víz minősége az utóbbi években romlott, halászatra
és strandolásra továbbra is alkalmas. A magyarországi fél partja már egészen
szépen kiépült, hisz létrehoztak ott egy 50-60 gyermek üdültetésére alkalmas
ifjúsági tábort, amelybe az ország minden területéről érkeznek gyermekcsoportok.
A mi oldalunk ehhez képest elhanyagolt. Szeretnénk elérni, hogy az
infrastruktúra megteremtésével egy komolyabb beruházó nálunk is fantáziát lásson
a tópart nyújtotta lehetőségekben.
– Pácin az önök testvérfaluja is. Felveti-e ez a tény esetleg valamilyen konkrét gazdasági együttműködés lehetőségét?
– Pillanatnyilag nem, de őszintén remélem, hogy a jövőben túllépünk azon a
gyakorlaton, hogy testvéri viszonyunk a kulturális rendezvények kölcsönös
látogatásában, illetve az öregfiúk futballmeccsen való részvételben merüljön ki.
Ahogyan Karcsa község varrodájának fióküzeme is immár tíz éve sikeresen működik
nálunk mintegy húsz főnek biztosítván megélhetést, úgy remélhetőleg valamilyen
gazdasági együttműködés Pácinnal is előbb-utóbb kialakul. Annál is inkább, mert
nálunk negyvenszázalékos a munkanélküliség, majd negyven családi ház pedig
üresen áll, mert a fiatalok elköltözése egyre jelentősebb méreteket ölt.
Most például mintegy húsz nagykövesdi fiatal dolgozik csak Csehországban, s ezek
zöme valószínűleg ott is marad. Csupán a gazdasági fellendülés tudná itthon
tartani a legifjabb generációt.
– Ezek szerint az üres családi házakba nincs, aki beköltözzék?
– Így igaz, csakhogy az elhagyatott házak állaga évről évre romlik, tulajdonosaik pedig képtelenek értékesíteni azokat, sőt tatarozásukhoz is hiányoznak az anyagiak. Sajnos, ez a műemlék jellegű épületekre is érvényes.
– Az ideutazók számára Nagykövesd közeledtét két domb már messziről jelzi. Az egyik a Tarbucka, a másik pedig a Várhegy.
– A Tarbucka vulkanikus eredetű domb, melynek talaja kedvez a
szőlőtermesztésnek. Nemrégiben még szinte minden család foglalkozott is ezzel,
ám a szőlő értékesítéséből adódó gondok miatt mára sokan felhagytak művelésével.
Településünk szimbóluma a várrom, amelyről írásos feljegyzések már 1248-ban
említést tesznek. Falai között állítólag Mátyás király és II. Rákóczi Ferenc is
megfordult. Az 1700-as években, sajnos, az osztrákok felrobbantották. Az egykori
vár köveiből épült később a katolikus templom és a kastély is. Miután ez
utóbbinak a második világháború után sok megpróbáltatást kellett elszenvednie,
pályázati támogatásokból szeretnénk teljesen felújítani. Az utóbbi évtizedekben
iskolaként működő épületből távlatilag igazi kulturális központot kívánunk
kialakítani múzeummal, kiállítóteremmel, könyvtárral és internetkávézóval.
A falu egyetlen, összevont osztályból álló alsótagozatos iskoláját nemrégiben
leköltöztettük a felújított óvoda épületébe, s bár fenntartása nagyon költséges,
színvonala miatt az intézményt mindenáron szeretnénk megtartani. A jövő tanévben
a jelenlegi tizenkilenc diáknál kilenccel több fogja majd látogatni, ezért az
óvoda épületét is bővítenünk kellene. Az iskola felszereltségét illetően nagyon
büszkék vagyunk a számítógépes tanteremre. Nincs viszont még sportpályánk, bár a
gyerekek mozgásigénye szempontjából roppant fontos lenne.
– Ön és az önkormányzat most tartanak megbízatási idejük felénél. Kérem, mondja el, mit tudnak az elmúlt két év kapcsán eredményként felmutatni, és mit szeretnének az elkövetkezendő két esztendőben még feltétlenül megvalósítani ?
– 2001-ben a falu lakói közül tízen életre hívtunk Kövesdi Polgári Társulás
Bodrogköz Kultúrájáért néven egy nonprofit szervezetet, hogy bebizonyítsuk: a
kultúrateremtés nem feltétlenül pénz kérdése. Társulásunk hat tagja a héttagú
önkormányzat képviselője is egyúttal. A velük karöltve elkészített programomban
nemcsak a kultúra játssza a főszerepet, a faluszépítés mellett a tőke
idecsalogatása is célunk. A kultúra által mindenekelőtt szeretnénk megismertetni
Nagykövesdet a tágabb régióval. Amennyiben nem tudunk pályázatok útján nagyobb
támogatásokat elnyerni, legalább kisebb beruházások megvalósításában
gondolkodunk.
Annak ellenére, hogy a szennyvízhálózat dokumentációjával már elkészültünk, a
beruházások elkezdésével kapcsolatosan nem vagyok optimista. Ugyanis a Vízművek
a kisebb beruházásokat leállította azzal, hogy egyszerre csak egy nagyobb
térséggel kíván foglalkozni. Most Nagymihály nyolcvankettő településére írtak ki
egy pályázatot. Alsó- Zemplén beruházási pályázata csupán 2006 táján esedékes.
Zsebik Ildikó