Czikora Ágnes, Egyházasbást jelenlegi polgármestere korábban a Medvesalján élők szociális ügyeit intézte, tehát bizonyos mértékig belelátott a települések költségvetéseibe, amelyek felépítése és nagysága azóta sokat változott. A költségvetésben szereplő számokkal és azok hátterével igazából azonban csak akkor szembesült, amikor 1998 decemberében Egyházasbást polgármesterének választották. A faluvezető szerint napjainkban már nem jellemző a településre a fiatalok elvándorlása, az ötszázharminckilenc lelket számláló falu lakosságának mintegy hatvan százaléka aktív, tehát munkaképes személy. Elhelyezkedni azonban arrafelé is nagyon nehéz, de a faluban tapasztalható húszszázalékos munkanélküliség lényegesen jobb a járási átlagnál.
Polgármester asszony, foglalkoztatottság tekintetében nagyon magas a húszszázalékos munkanélküliség, Gömörben azonban ezzel az aránnyal akár dicsekedni is lehet. Minek köszönhető, hogy ennyi egyházasbásti személynek sikerült munkát találnia?
– Egyértelműen a községben működő vállalkozóknak, akik nem csak helybeli polgárokat foglalkoztatnak, hanem a szomszédos településen élőket is. Nem elhanyagolható az sem, hogy sok nő, anya talált magának helyben munkát, mivel két varroda működik, de sokan dolgoznak a kereskedelemben is.
Úgy tudom, hogy az önkormányzat évértékelő összejövetelén aránylag sikeresnek minősítették a tavalyi esztendőt. Említsen meg néhány eredményes beruházást!
– Polgármesterségem alatt valóban voltak már olyan időszakok, amikor a tavalyinál jóval szerényebb évet zártunk. 2004-ben befejeztük a település gázművesítését, az ezzel járó felszíni munkálatokkal együtt, de legjobban az ivóvízhálózat kiépítésének örülök. Tavaly másfél millió koronát kaptunk a környezetvédelmi minisztériumtól, amelynek segítségével valamennyi utcánkba lefektethettük a vízvezetékeket. Egyébként nem ez volt az első állami támogatás erre a célra: 1998 óta községünk tizenegy millió koronát kapott a vízhálózat kiépítésére a környezetvédelmi minisztériumtól. Tulajdonképpen azért örülök, hogy az említett beruházás végre befejeződött, mert ez volt a falu egyik legfájóbb pontja. A tervezetek tulajdonképpen már 1991-ben elkészültek, aztán átdolgozásra kerültek és a tényleges munkálatok 1994-ben kezdődtek meg. Megépült a vízház egy része, de utána hat éven keresztül szünetelt az építkezés. Amikor 2000-ben a környezetvédelmi minisztériumtól kapott támogatásból folytattuk a munkálatokat, az időjárás viszontagságaitól megrongálódott vízházat úgy tudtuk befejezni, hogy előbb annak egy részét le kellett bontani. Óriási szükségünk van a vezetékes ivóvízre, mivel a Medvesalján nincs egészséges ivóvíz. Kis túlzással talán azt is mondhatnám, eddig a ,,mérget“ ittuk és nyilván a nem megfelelő ivóvíz is hozzájárult ahhoz, hogy térségünkben az átlagosnál jóval több személy hunyt el daganatos megbetegedésekben.
– A kilencvenes évek előtt egy sokrétű tevékenységgel foglalkozó kisüzem működött az önkormányzat mellett. Mi lett ennek a sorsa ?
– Még létezik, pillanatnyilag négy település működteti, de tevékenysége kimerül a szemét elszállításban. Nagy segítség, mivel így lényegesen olcsóbban szabadulunk meg a szeméttől, viszont ezek a kiadások még így is nagy anyagi terhet rónak a falvakra.
– Közigazgatásilag Egyházasbásthoz tartozik a falutól kilométerekre fekvő Bakóháza is. Hogyan sikerül megoldani az ott élők képviseletét?
– Van egy képviselőjük a testületben, akivel mondhatnám, napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Amennyire költségvetésünkből telik, igyekszünk fejleszteni ezt a dombon fekvő települést: a temetőben nyitott ravatalozót építettünk és feltehetőleg hamarosan elkezdhetjük a halottasház alapjainak lerakását is. A bakóháziak nagyon aktívan támogatják a beruházást, gyűjtést szerveztek és ígérik, hogy munkálatokkal hozzájárulnak a ravatalozó felépítéséhez is. Mi mindent megteszünk, hogy kérésük még ebben a választási időszakban megvalósuljon.
– Tavaly csak anyagi áldozatok árán sikerült megtartaniuk a helyi alapiskolát és óvodát...
– A helyi magyar tannyelvű alapiskolába huszonnégy gyerek jár, az 1-4 évfolyamon két osztályban folyik a tanítás, az óvodát tizenhárom nebuló látogatja. Tavaly valóban nagyon kevés pénzt kaptunk az oktatási intézmények működtetésére. A költségvetésünkből kellett támogatni, de úgy gondolom, hogy egy faluban az iskolát nem szabad bezárni. Ha a faluban megszűnik az iskola, a gyerekek átjárnak valahova, és ekkor már figyelembe kell venni a szociális gondokat is. Számos esetben nincs pénzük az utazásra a szülőknek, ezért az ilyen család gyermeke nem látogatja rendszeresen az idegen faluban működő iskolát. Sokan hiába kapják meg a gyerek útiköltségét, az a tapasztalat, hogy másra költik, a gyerek pedig sokat hiányzik az órákról. Nagyon fontos, hogy a kisebb falvakban működjenek legalább az 1-4. osztályok, ahol a gyerekek megtanulnak írni és olvasni. Vidékünkön nem elhanyagolható a szegényebb családoknak az aránya. Az egyházasbásti alapiskolát látogató gyerekeknek csaknem a fele szociálisan hátrányos helyzetű családból származik. Az idén valamennyivel jobb a helyzet, mivel több pénzt kaptunk az oktatási intézményeink működtetésére.
– Ezek szerint jut valamennyi pénz az iskolaépület karbantartására, illetve javítására is?
– Szerencsére ilyen gondjaink nincsenek, mivel aránylag korszerű épületünk van. Tavaly egy igazgatás alá vontuk az iskolát és az óvodát, egy épületet kapott a két intézmény. Ezzel sok felesleges kiadást takarítottunk meg. Férőhely volna bőven az épületben, falunkban évtizedekig kétszáz-kétszázötven gyereknek helyet adó központi iskola működött.
– Amióta egy helyi vállalkozó a faluban panziót nyitott, Egyházasbáston is megszállhat az idegen. De miért érdemes ide elutazni?
– A táj gyönyörű, a levegő tiszta, az utcáink hangulatosak, a falu központjában megvásároltunk egy parasztházat, amelyben falumúzeumot rendezünk be... A közterületekre virágokat ültetünk (a virágpalántákat én szaporítom és nevelem). Nagy gondot fordítunk a település tisztaságára, harmincegy munkanélkülit foglalkoztatunk közhasznú munkában. A Medves Mikrorégióban szeretnénk tanösvényt kiépíteni a somoskői várhoz és a kataszteri határunkban fekvő kegyhelyhez, a Mária-kúthoz, amelyet egyre több turista látogat.
Farkas Ottó