Az elmúlt év végéig az egész Kárpát-medencében 830 000-en igényeltek magyar igazolványt, ebből a felvidékiek közel százezren.
Egész Kárpát-medencében a kérelmezők kétharmada, Felvidéken a kérelmezők fele a státustörvény életbelépésének évében, 2002-ben kérte az igazolványt. 2004-re mindenütt csökkent az érdeklődők száma, Szlovákiában az elmúlt évben összesen 12 000-en kértek magyar igazolványt. Megugrott viszont a járulékos igazolványok, azaz a diák- és pedagógusigazolványok, oktatói kártya iránti érdeklődés, a Szövetség a Közös Célokért (SZKC) munkatársai az elmúlt év folyamán mintegy nyolcezer olyan kérelemmel foglalkoztunk, ami vagy új járulékos igazolvány igénylését, vagy a meglévő érvényességének meghosszabbítását jelentette.
A státustörvény módosításáig az elhúzódó vita, Szlovákiában az ellenséges belpolitikai fogadtatás alaposan elvette az érintettek kedvét.
Nem maradt következmény nélkül, hogy Szlovákiában az oktatási-nevelési támogatásoknak például az ég világon semmi köze nincs az igazolványhoz, látszólag a státustörvényhez sem.
Előrelépést jelent viszont, hogy a pedagógusaink az elmúlt tanévre már igénybe vehették a szakkönyvtámogatást, ami évi 14 ezer forint támogatást jelent. A diákjaink is megtanulták használni a kis plasztikkártyát, s amíg Szlovákiában folyik a vita, hogy a megvásárolható szlovákiai diákigazolvány mennyit ér, addig a magyarországi diákkedvezmények rendszere egyre bővül. A státustörvény értelmében, a Magyar Igazolványnyal rendelkezők által igényelt járulékos igazolványok ugyanolyan értékűek, mint a Magyarországon tanulók és tanítók igazolványai. A kérelmezők kétharmada az iskoláskorú gyermekek és a szüleik, valamint a pedagógusok közül kerül ki.
Érezhetően nehezíti az érdeklődők dolgát az is, hogy 2004 áprilisától a kérelmeket továbbító tájékoztató irodák, az Szövetség a Közös Célokért működése bizonytalan. Nincs anyagi fedezetünk arra, hogy az irodáinkban legalább egy munkatársat biztonsággal alkalmazzunk, és a kérelmeket elektronikus úton továbbítsuk. A mögöttünk lévő évben négy hónapos kényszerszünet után, új műszaki megoldásnak köszönhetően 2004 szeptemberében tudtuk csak az addig felgyülemlett kérelmeket elektronikus úton továbbítani. Meglátszik a kérelmezők számának alakulásán, hogy ez alatt az idő alatt elterjedt rémhír, hogy már nem is lehet magyar igazolványhoz hozzájutni.
Szerencsére e lehetőség teljesen nem szűnt meg, de egyre nehezebb célhoz érni, hiszen az anyagi megszorítások miatt a 11 dél-szlovákiai városban félmunkaidőben álltunk az érdeklődők rendelkezésére, a jól kiépített külső munkatársi hálózatunkat pedig nem tudjuk megfizetni.
Sokan a járási székhelyre való beutazás miatt halogatják az igazolványuk intézését, ezért most újra megszólítottuk azokat a lelkes közreműködőket, akik az egyes településeken helyben tájékoztatást és segítséget tudnak adni a magyar igazolvány iránt érdeklődőknek. A községek alább közölt névsora nem teljes, szívesen fogadjuk más településekről is azok jelentkezését, akiknek fontos, hogy éltessük a státustörvény szellemiségét, és vállalják a tájékoztatást a falujukban.
Az irodákban dolgozó munkatársaknak a kérelmek körüli ügyintézéssel nagyon sok a dolguk, ezért a létszámcsökkentés után már nem szerveztünk ún. „kiszállásokat”. Most szeretnénk ezt is felújítani, és azokba a falvakba, ahol van érdeklődés, szívesen elmennek a munkatársaink egy előre egyeztetett időpontban. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a szolgáltatásainkkal a polgárok rendelkezésére álljunk. Meggyőződésem, hogy ahogyan eddig, ezután is folyamatos lesz Felvidéken az érdeklődés a Magyar Igazolvány iránt.
Pogány Erzsébet,
a Szövetség a Közös Célokért Központi irodájának vezetője