Tavaly nyáron hírt adtunk már arról, hogy Koncsol László költő, irodalomtörténész, helytörténész Posonium-Fődíjban részesült, különös tekintettel a Kalligram kiadónál a Csallóközi Kiskönyvtár sorozatban megjelent A Csallóköz városai és falvai című munkáért, amelyből eddig két kötet jelent meg. A sorozat gondozója, Koncsol László szomorúan jegyezte meg, hogy a szlovákiai magyar országos és regionális sajtó szinte tudomást sem vesz a könyvekről, amelyek egy egész régió múltját mutatják be, meglehetős aprólékossággal. Az eddig megjelent könyvekről bizony kevés méltatás jelent meg hazai sajtónkban. Egyébként a nagyívű, százötven kötetre tervezett sorozatban eddig több mint harminc könyv látott napvilágot, pedig Koncsol László a kiadásra szánt anyag felkutatása során bizony olykor nem kis nehézségekbe ütközik. Sokak véleménye szerint a három kötetre tervezett A Csallóköz városai és falvai c. kiadvány jelenti a sorozat csúcsát. Valóban így látja ezt Koncsol László is?
Fontos ez a munka, hiszen ebbe futnak össze és ebből futnak ki a többi, eddig megjelent és megjelenésre váró kötetek szálai, adatai. Ez azt jelenti, hogy ha a A Csallóköz városai és falvai c. kiadványban, vagy mondjuk enciklopédiában, lexikonban megjelenik az, hogy valamely faluban valaha aranyat mostak vagy malmok működtek, akkor egy másik kötetben, ugye Baranyay József kizárólag csak az aranymosással foglalkozik, Alapy Gyula csak a dunai halászattal, főleg a vizafogással. Tehát a dolgok így függenek össze, így futnak bele a szálak a kötetekből ebbe a A Csallóköz városai és falvai c. kiadványba, illetve így futnak ki belőle a szálak, és így foglalkoznak a különböző problémákkal immár részletesen is az egyes kötetek.
Ugye, aki nem ismeri ezt a vállalkozást, pontosabban A Csallóköz városai és falvai c. kiadvány már megjelent két kötetét, azt is gondolhatná, hogy Koncsol László belevágott és összeállított egy szócikkszedetet, amelyben bemutatja az egyes településeket. Itt azért egészen másról van szó, hiszen olyan forrásmunkákból idéz, amelyek eddig nem is voltak magyar nyelven hozzáférhetőek és kimondottan ennek a kiadványnak a kedvéért fordították le őket magyarra. Ezek a forrásértékű anyagok, munkák sok esetben nem találhatók meg azokban a könyvtárakban sem, ahol pedig ott lenne a helyük. Gondolok itt például Pálffy Jánosra, aki Gottfried von Rotenstein álnéven jegyzi azt a munkáját, amelyet a 18. század második felében jelentetett meg németül a Csallóközről, és azt hiszem, komoly meglepetés a témával foglalkozó szakembereknek is, hogy ezt a munkát sikerült előbányászni valahonnan. Mégis honnan?
– Ezzel a munkával csallóközi kutatásaim kezdetén találkoztam valahol egy lábjegyzetben. Volt egy utalás rá, a név és a német cím. Persze kutatni kezdtem utána. Az összes pozsonyi nagy tudományos gyűjteményt megnéztem, katalógusaikat böngésztem, és sehol nem akadtam rá a munkára. Senki nem is tudott róla egyébként, még a pozsonyi szakemberek sem emlékeztek arra, hogy valaha is találkoztak volna vele. Később áttértem a budapesti, a győri, a dunántúli nagyon jól kiépített gyűjteményekre. Sehol nem tudtak erről a munkáról. Megvallom, azért vártam A Csallóköz városai és falvai első kötetének a megjelentetésével, mert nem akartam a könyvet kibocsátani Gottfried von Rotenstein csallóközi útirajzai nélkül. Végül tizenkét éves kutatás után úgy került el hozzám az anyag, hogy írtam a szombathelyi Római Katolikus Könyv- és Levéltár igazgatójának, Sill Aba Ferencnek, aki egyébként ferences főpap, és természetesen azt szerettem volna megtudni, hogy a püspöki könyvtárban nem található-e meg véletlenül ez a könyv. Azt válaszolta, hogy nincs meg náluk sem, de majd ő fölkutatja nekem. Írt jó barátjának, a grazi Egyetemi Könyvtár igazgatójának. Ott sem találták meg az anyagot. A könyvtár igazgatója azonban vette a fáradságot és írt jó barátjának, a bécsi Nemzeti Könyvtár igazgatójának. Végül ott kutatták föl azt a 18. századi berlini turisztikai folyóiratot, szöveggyűjteményt, amelyben Gottfried von Rotenstein, vagy amint pár éve egy budapesti kutató kiderítette, vöröskői gróf Pálffy János, nyugalomba vonult Mária Terézia kori főtiszt írt a német közönség számára a Csallóközről. Ezt az anyagot megkaptam fénymásolatban, Bécsből Grazon és Szombathelyen keresztül hozta a posta. Hatalmasat kiáltottam örömömben, rögtön leültem, számítógépbe vittem a német szöveget, gyorsan lefordítottam és máris ömlesztettem a Csallóközi Kiskönyvtár megfelelő kötete elejére. Így aztán már megjelenhetett a A Csallóköz városai és falvai első kötete. Mindezt azért mondom el, hogy érzékeltessem, csallóközi életem nem más, mint ilyen, az Egyesült Államoktól Ausztráliáig terjedő levelezéseknek és telefonoknak, nyomozásoknak, kutatásoknak a története. Ilyen kutatómunkák árán jut el az ember a sorozat valamely könyvéhez, egy-egy darabjához. Elképesztően nehéz, de egyben gyönyörű is ez a munka. Ha nem lenne gyönyörű egyúttal, akkor már régen belepusztultam volna, de ezek a kis és nagy gyönyörűségek éltetik az embert, ezek ösztönzik arra, hogy folytassa a munkát.
A Csallóközi Kiskönyvtár sorozatot eredetileg harminc kötetre tervezték. Mára már a megjelent könyvek száma régen túlhaladta ezt a számot. Újabban szóba került, hogy akár százötven kötet is elképzelhető lenne a sorozatban, ami egy kicsit talán mellbevágó, de nem irreális. Milyen könyvek készülnek a közeljövőben?
– Liszka József néprajzi könyve, Ág Tibor soron következő második könyve. Számítógépben van a hodosi nemesi bűnügyek kötete, amely harminckét, 17-19. századi bűnügy teljes aktaanyagát tartalmazza latinul és magyarul. Készül a boszorkánypereket bemutató kötet, amely az összes csallóközi, mátyusföldi és szigetközi boszorkánypert fogja össze egy könyvben. Ez egy nagyon terjedelmes, mindenféle szempontból izgalmas könyv lesz, hiszen néprajzi, történelmi és sok más szempontból is kibomlik az egész korabeli 17-18. századi falusi élet ebben a régióban. Folynak a megbeszélések Szomjas-Schiffert György özvegyével. A kiváló néprajzkutató, etnomuzikológus nemrégen hunyt el Budapesten. 1957-67-ben mintegy tízezer csallóközi népdalt gyűjtött össze. Ezek közül már megjelentettük a bakternótákat, Hajnal vagyon, szép piros... címmel, de a hatalmas anyag többi része még kiadásra vár. Ezzel lényegében össze is áll majd a teljes, még ”fülöncsíphető” csallóközi népdalkincs. Körülbelül 6-8 kötetben szeretnénk kiadni a volt komáromi református egyházmegye vizitációs és egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyveit az 1815-1848 közötti évekből. Ugyancsak szeretnénk kibocsátani legalább hat-tíz római katolikus plébánia vizitációs jegyzőkönyvét a 16. századtól egészen a 19. század végéig. Olyan terveim vannak még, hogy megjelentetnénk a többi nemesi törvény jegyzőkönyvet Pozsony vármegye levéltárából. Vagy 220 csallóközi nemesi büntető törvényszéki anyagot őriz a Pozsony megyei levéltár. Ez egy hatalmas kincs, óriási tudásanyag, amelyből az égvilágon mindenki kedvére meríthet mindenféle dolgokat. Nem mondom tovább, hogy mi minden van ott, de hadd említsem még meg Amade László költő hagyatékát, amely részben feldolgozatlan. Aztán ott van a csallóközi főúri és más nemesi családok története. Kimeríthetetlen mindaz, amit a levéltárak, a könyvtárak és a hagyatékok kínálnak. Én azt mondom, hogy 150 kötetnyi anyag biztosan lenne még. Persze szkeptikus vagyok, mert ha én egyszer nem leszek, márpedig kétségtelenül nem leszek egyszer, vajon akad-e majd valaki, aki örökömbe lép és kérdés még az is, hogy lesz-e ennek a hatalmas vállalkozásnak kiadója. Mindenesetre remélem, hogy nincs veszélyben a sorozat távolabbi jövője sem.
Milyen sok telefon, levélváltás, kutakodás kellett ahhoz, hogy a Csallóközi Kiskönyvtár egyes kötetei összeálljanak. Ez egy külön történet, ami szinte záró darabja is lehetne a sorozatnak. Azt hiszem, érdemes lenne megírni külön kötetben Koncsol László és a Csallóközi Kiskönyvtár történetét.
– Egy külön dossziéban gyűjtöm a leveleket és mindent, ami a sorozattal kapcsolatos. Nyilván a kiadónak is megvan a sorozathoz kötődő levelezési és egyéb anyaga. Néha Sherlock Holmesnak nevezem magamat, mert olykor valóban erősen nyomoznom kell. Hadd említsem még, hogy Valesius Antal János egykori 18. századi, cseh származású, csallóközi református esperes lelkész levelezését csaknem háromévi nyomozás után sikerült megszereznem Amerikából, fénymásolatban. Ezután, hogy az egész hatalmas, csodálatos levelezés fénymásolata a kezembe került, akkor láthattam hozzá Csémy Lászlóval a prágai Károly Egyetem professzorával együtt az anyag feldolgozásához és kibocsátásához. Ez egy ilyen dolog, az ember diplomáciai csatornákat, baráti kapcsolatokat fölhasznál. Szerencsémre a washingtoni magyar nagykövetségen akkor éppen egy volt sárospataki osztálytársam, Szabó Csaba szolgált első titkárként, őt céloztam meg tehát egy levelemmel, és kértem a segítségét Kúr Csaba amerikai magyar szobrász felkutatásához és az ő és mások próbálkozásai révén jutottam el aztán Kúr Csabához, aki ezt a Valesius-kéziratot őrizte. Megkértem, küldje el fénymásolatban hozzám az anyagot. De mondom, nemcsak két csatorna volt, amelyen próbálkoztam, mert közben az égvilágon mindent megmozgattam, hogy eljussak a kéziratig. Végül sikerült. Közben rábeszélésemre Kúr Csaba az eredeti kéziratot jó helyen, a Dunántúli Református Egyházkerület Pápa városi gyűjteményében helyezte el. Ott már remélhetőleg jó és hosszú távon is biztos helye lesz ennek a csodálatos kéziratnak.
A Csallóközi Kiskönyvtárnak ez az imént emlegetett „speciális” Koncsol kötete megjelenik-e majd egyszer?
– Valószínűleg igen, ha lesz még rá energiám, megírom, de a levelezés mindenképpen az utókor rendelkezésére áll, jó helyre kerül, valószínűleg a sárospataki református gyűjtemény levéltárába a többi levelezésemmel együtt.
Lacza Tihamér