Két hiánypótló, összegző könyv a szlovákiai magyarok társadalmáról
A nagykaposi Magyar Közösségi Ház dolgozói elgondolkodtak azon, hogy mivel tudnák a régióban élő emberek életét megkönnyíteni. Az Apáczai Közalapítvány segítségével egy ,,Az Ung-vidéki agrárvállalkozókért“ című programban hatvan agrárvállalkozónak nyújtanak hasznos tanácsokat azzal kapcsolatban, hogyan tudnának mezőgazdasági munkájukból megélni. E tevékenységüket szeretnék összekötni a felnőttképzéssel. Ennek eredményeként született meg az a tanulmány is, amelyet Üveges Henrietta és Nagy Zsuzsa írt ,,A szlovákiai felnőttképzés stratégiai alternativái“ címmel. A művet maguk a szerzők mutatták be.
Az Apáczai Közalapítvány szerette volna felmérni, milyen lehetőségek rejlenek a Kárpát-medencei felnőttképzésben. Ehhez azonban elengedhetetlenül szüksége volt helyzetértékelésre, hiszen egy EU-s tagország munkapiaci stratégiáját csak akkor tudja kidolgozni, ha átlátja lakóinak képzettségi szintjét. Ebből a célból hirdették meg azt a pályázatot, amelyre jelentkezve kisrégiós szinten próbáltuk a témát kutatni. A közalapítványt az is érdekelte, mennyi magyar nyelvű átképzés létezik pillanatnyilag a térségben. Hiszen ha a Kárpát-medencében gondolkodunk, akkor egyben a magyarságban is. Mi, kisebbségben élők pedig nyelvtudásunk révén a híd szerepét is betölthetjük – mondta Üveges Henrietta, építészmérnök, a közösségi ház munkatársa.
– Tanulmányunkban a formális, illetve az informális oktatási rendszert mértük fel. A működési módját, hogy milyen részekből tevődik össze, hány ember számára és milyen módon elérhető. Mert munka a mi vidékünkön is lenne, csak azokon a szakterületeken, amelyekben a felnőtt lakosság jó része nem járatos. Ha fel tudjuk mérni regionális szinten a rendszer előnyeit és hátrányait, akkor azt is megmondhatjuk, hogy merrefelé lehet elindulni.
Az EU oktatási rendszere sokkal erőteljesebb, hatékonyabb, mint a miénk. Amíg mi egy általános tudásszintet nyújtunk, addig az EU munkapiacán egyre specifikusabb szakképesítésre van szükség. Az informális oktatás, amely a munkapiac alapját képezi, csak úgy tud működni, ha specifikálódik – hangsúlyozta Nagy Zsuzsa közgazdász, vállalkozó.
Üveges Henrietta:
– Munkánkban a munkapiaci lehetőségeket állítottuk szembe az átképzéssel és a munkanélküliséggel. Írásunk nem teljes körű, de sok hasznos információt foglal magába. Ahhoz, hogy a felnőttképzésben elkészülhessen a Kárpát-medencei modell, a jogi hátteret is meg kell teremteni. Ma ott tartunk, hogy bizonyos képzőközpontok igazgatói már megszólították a Nagykapos és Vidéke Társulást, együttműködést keresve.
– Még egy ennél nagyobb lélegzetű műnek is társszerzői, nevezetesen a 2004-ben napvilágot látott ,,Dél- Szlovákia“ című monográfiának, amely a Dialog Campus gondozásában, az MTA Regionális Központja támogatásával született meg...
– Ez a mű elsősorban azzal a céllal jött létre, hogy megalapozza a területfejlesztés irányvonalait, valójában egy helyzetértékelő dokumentáció. Azért íródott, mert területfejlesztés nem létezhet konkrét tudományos háttér nélkül. Ha nem vagyunk tisztában vele, hogy mit akarunk fejleszteni, miben vannak hiányosságaink, akkor erényeinkből sem tudunk tőkét kovácsolni.
A könyv a Felvidék történelmével indít, azután következik a makroregionális, a térszerkezeti felosztás, vázolja a népességet, a munkaerőpiacot, Dél – Szlovákia mezőgazdasági lehetőségeiről is beszél, az ipari terekről, a vállalkozásokról, a gazdasági szolgáltatásokról, a turizmusról. Ez utóbbi az EU – ban az egyik legjelentősebb iparággá nőtte ki magát, hiszen a GDP – nek ezen a területen legmagasabb a mutatója. Ezenkívül szól még a konkrét közigazgatási rendszerről, a humánszolgáltatásokról és a határmenti együttműködésről.
Hogyan kerültek ebbe a széles körű kutatómunkába?
– Az Új Kézfogás Közalapítvány által meghirdetett pályázaton indultunk, és szerencsénk volt, hiszen kiválasztottak bennünket. Ezt követően egyéves képzésben vettünk részt a MTA-nak köszönhetően Pécsett, ahol elsajátítottuk a monográfia írás alapjait, az üzleti terv készítésének módját... Majd mi, kilencen felosztottuk egymás között a fejezeteket, és mindenki megkapta saját témavezetőjét, akivel a munka elkészültéig állandó kapcsolatban állt.
Mi volt a szakterületük?
Nagy Zsuzsa:
– Én a mező- és erdőgazdálkodással, valamint az ipar fejlesztésével foglalkoztam, Henrietta pedig a turizmussal és a kultúriparral.
Üveges Henrietta:
– E kettő először két külön fejezetként szerepelt, de a főszerkesztő, Horváth Gyula végül úgy döntött, hogy a két téma szorosan összetartozik, nem szabad szétválasztani.
– Kiknek készült a mű, ki tudja majd haszonnal forgatni?
Nagy Zsuzsa:
– Vállalkozók, nonprofit szervezetek, önkormányzatok, területfejlesztők részére, mindenki számára, aki EU-s pénzeket szeretne közössége javára hasznosítani. De azok számára is, akik szívesen olvasnak helyzetképet arról, hol és hogyan is élünk, hiszen egész társadalmunkat bemutatja a kötet.
– Mi volt a legmeglepőbb információ, amellyel kutatásuk során szembesültek?
– Számomra az, ahogyan a Szlovák Statisztikai Hivatal működik. Bár elméletileg minden EU-s elemzés a Statisztikai Hivatalra támaszkodik, mi azt tapasztaltuk, hogy kimutatásaik sem nem pontosak, sem nem teljeskörűek, egyszerűen nem a valós helyzetre utalnak.
Végezetül arra lennék kíváncsi, hol vásárolható meg a ,,Dél-Szlovákia“ címmel megjelent monográfia?
– Pillanatnyilag még nincs a könyvpiacon, de nemsokára ott lesz a hazai és a magyarországi könyvesboltokban, sőt készül a mű szlovák nyelvű változata is. A kiadvány egyébként a ,,Káprát-medencei Régió“ sorozat második kötete. A első része Székelyföldet mutatja be, és rövidesen napvilágot lát majd a Vajdaságot, illetve a Parciumot bemutató rész is.
Zsebik Ildikó