Miközben a csehországi jobboldal meghatározó ereje, a Polgári Demokrata Párt (ODS) decemberi tisztújító közgyűlése tartalmas kormányprogram-változattal lépett a nyilvánosság elé, s a közügyeket illetően szinte minden fontos kérdésben kezdeményezően lépett fel, a kormányon levő Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) válságba került. Csúcsszerveiben – de egyes megyei szervezeteiben is – súlyos nézetkülönbségek és személyi ellentétek törtek felszínre. Az új esztendő csehországi politikai hangulatára az a jellemző, hogy amíg a tavalyi helyhatósági, uniós és szenátusi választásokon elért sikerek egységbe kovácsolták a polgári demokratákat, addig a kormánykoalíció, de elsősorban a szocdem párt népszerűsége egyre csökken. Stanislav Gross kormányfőt, s ügyvezető pártelnököt, bár maga mögött tudhatja még a megyei szervezetek támogatását, szinte nap mint nap súlyos bírálatok érik nemcsak az ellenzék, de saját párttársai részéről is.
A cseh sajtó széltében-hosszában foglalkozik Gross prágai luxuslakásának pénzügyi fedezetével, boncolgatva, miként vásárolhatott 1,2 millió korona értékű lakásberendezést. Gross azt nyilatkozta, hogy a pénzt a Jihlavában élő bácsikája, nyugdíjas katonatiszt kölcsönözte neki. Az oknyomozó publicisták azonban kimutatták: a szóban forgó rokonnak nem lehetett ennyi pénze. S így a kormányfőnek ezúttal is magyaráznia kell bizonyítványát. Hasonlóképp az ellenzék vezéralakja, Mirek Topolánek, sőt Václav Klaus államfő jó hírnevét is megkérdőjelező „poloskaügyben”. Ismert, Klaus és Topolánek nem találta kielégítőnek Gross jelentését a lehallgatások számának rohamos emelkedéséről. Az ODS elnöke Gross „poloskaelemzését” az alma és a körte összekeverésének minősítette, mert az a régi adatokat a legfrissebbekkel veti egybe, és szerinte képtelenség, hogy ilyen elemzést független szakértők helyett maga a rendőrség készítsen.
Már nyílt színen folyik a politikai iszapbirkózás Gross és a szociáldemokrata párt elnökhelyettese, Zdeněk Škromach közt. Az elnöki posztra pályázó Škromachot az expártelnök, Miloš Zeman párton belüli „ötödik hadoszlopának” szószólójaként tartják számon. Nos, Gross helyettese interneten terjesztett levelében a párt megyei közgyűlése küldötteinek megírta: „Politikánk a jobboldali pártok túszává vált”, s arra buzdította őket, hogy „mentsék meg a ČSSD-t attól, hogy emberarcú ODS-szé váljon”. Ugyancsak nagy hibának tartja, hogy a szociáldemokraták koalícióra léptek a KDU–Csehszlovák Néppárttal és a Szabadság Unió–DEU-val. Gross közben a sajtóban azt üzente Škromachnak, hogy helyette szívesebben látná a legfelsőbb pártvezetésben Bohuslav Sobotka pénzügyminisztert.
De térjünk vissza az ellenzéki törekvések jellemzésére! Az ODS által kidolgozott s a nyilvánosság elé terjesztett, a párt színeire utaló „Kék esély a Cseh Köztársaság számára” nevet viselő programtervezet célkitűzései sokban hasonlítanak a szlovákiai reformokhoz. A polgári demokraták a hatályos adórendszert egyszerűbb és áttekinthetőbb, egységesen 15%-os adókulcsú rendszerrel szeretnék felváltani. A lakosság számára rokonszenvesnek tűnhet az ODS ígérete az államapparátus karcsúsítására, a bürokrácia visszaszorítására, valamint a vállalkozói kedvet hátráltató törvényeknek a jogrendből való kiiktatására. Mirek Topolánek pártelnök a 2006-os parlamenti választások sikerében bízva nagyon fontosnak tartja, hogy az ODS győzelme esetén haladéktalanul hozzálásson a kulcsfontosságú reformintézkedések bevezetéséhez. Ennek előfeltétele, hogy már most képesek legyenek kijelölni az egyes tárcákat átvevő szakembereket.
Az ODS bízik abban, hogy amikor hatalomra kerül, megvalósíthatja célkitűzéseit. Követendő példának a spanyol José Maria Aznar jobboldali kormányait tekinti, amelyek regnálásuk nyolc éve alatt 64%-kal növelték Spanyolország hazai bruttó termelését, 5 millió új munkahelyet teremtettek, s az ország a világ nyolcadik legerősebb gazdaságává fejlődött. Topolánek ugyanakkor fontosnak tartja a reformintézkedések megvitatását a szakszervezetek képviselőivel is.
Valószínű, hogy a legerősebb cseh jobboldali ellenzéki párt győzelme esetén koalíciós partnerrel veszi át a kormányzás felelősségét. A cseh politikai színtér sajátossága, hogy jelenleg a baloldallal együtt kormányoz két jobboldali párt. Ezek közül a Szabadság Unió–DEU a felmérések szerint be sem kerülne a parlamentbe, ám a KDU–Csehszlovák Néppártnak jó az esélye a koalíciós frigyre az ODS-szel. Nem lenne meglepetés ez a koalíció, hiszen a néppártiak már most is együtt szavaznak az ODS-szel a szenátusban, s a 14 megye közül 10-ben koalícióra léptek. Az ODS vezetői azonban tudják: a túlzott önbizalom helyett nap mint nap bizonyítaniuk kell, hogy képesek a saját hibákból is tanulni, s a választók többsége bizalmának megtartásához nem elég csupán a politikai ellenfél szapulása, jóllehet az ODS-nek szembe kell néznie az ellenfél retorikájának eldurvulásával.
Egyes ultraliberális kritikusok már azt hangoztatják, hogy az ODS jobban veszélyezteti a demokráciát, mint a kommunista párt, s hogy a polgári demokraták nem állnak messze a bolsevistáktól. Úgy tűnik, a lefasisztázás, a kommunistázás Csehországban is bekerült a politikai harc eszköztárába.
Az utóbbi hetekben az Európai Unió alkotmánytervezete kapcsán Csehországban is előtérbe jutottak az „euroszkeptikusok” és az „eurooptimisták” közti véleménykülönbségek. Topolánek ugyan azt hangoztatja, hogy pártja csupán „eurorealista”, Európa-párti formáció, amely ellenzi a föderalizmust. Az ODS nem híve a bürokratikus, szocialista, a nemzetek versengését, a nemzetállamok súlyát háttérbe szorító uniós politikának. Ugyanakkor a kormány költséges, milliókat felemésztő megakampánnyal kívánja egy referendum esetén meggyőzni az embereket az uniós alkotmány helyességéről. Stanislav Gross szerint a népszavazást egybe lehetne kapcsolni a 2006-os parlamenti választásokkal. A népszavazást támogatná az ODS is, de nem a választásokkal egybekötve. Véleményt nyilvánított a kérdésben Václav Havel exállamfő is. Szerinte a referendum felesleges, hiszen a polgárok a csatlakozás kapcsán már kifejezték egyetértésüket az unióval.
Január első napjaiban a cseh alkotmánybíróság ismét állami kézbe juttatta a Colloredo Mansfeld családnak nemrég már visszaadott, a kelet-csehországi Opočno helységben levő híres reneszánsz kastélyt. A döntés nagy port vert fel, hiszen a kastélyt – amelyet először 1942-ben a Gestapo kobozott el a családtól, s amely később, 1945 után a Beneš-dekrétumok alapján került állami tulajdonba – nemrég a legfelsőbb bíróság adta vissza eredeti tulajdonosának. Ezt a döntést fellebbezték meg a műemlékvédők. Az alkotmánybíróság szerint a bíróságok nem mérlegelték kellőképpen a bizonyítékokat, s nem vették megfelelő módon figyelembe a Beneš-dekrétumokat, azt, hogy a Colloredo Mansfeld család tagjának, Kristinának, a mai örökösnek az apja 1940-ben német nemzetiségűnek vallotta magát.
SOMOGYI MÁTYÁS