Kölcsey Ferenc 182 évvel ezelőtt, január 22-én fejezte be az egyik legtöbbet idézett magyar költeményt, a Himnuszt, amelynek indító versszakát alighanem minden magyar fejből tudja. A folytatás persze már kevésbé ismert, s ez bizony eléggé kiábrándító, de talán ellensúlyozza az a körülmény, hogy másfél évtizede minden esztendőben megünnepeljük a magyar kultúra napját, amely történetesen január 22-e, nemzeti imánk születésnapja. Bárhol is éljenek a világban magyarok, ez a nap idővel feltehetően ugyanolyan fontos lesz számukra, mint március 15-e vagy augusztus 20-a. Idén a megemlékezések és az ünnephez kapcsolódó különböző események már korábban elkezdődtek, Pozsonyban történetesen január 19-én, amikor a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Parti Nagy Lajos költővel és íróval találkozhattak az érdeklődők. A budapesti vendég beszélgetőtársa két felvidéki írótárs, Grendel Lajos és Németh Zoltán volt. Célirányos kérdéseik és Parti Nagy Lajos szellemes válaszai nyomán kibontakozott előttünk egy mozgalmas, írói szempontból termékeny pálya, amelynek különböző stációi fontos fordulópontok is voltak az író életében. Sokszínű életműve, amelyben a költészet, a próza és az esszé mellett a dráma és a hangjáték is egyre meghatározóbbá válik, fontos helyet biztosít számára a kortárs magyar irodalomban. Már a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek fordulóján, az egyik legrangosabb magyar irodalmi folyóirat, a pécsi Jelenkor szerkesztőjeként felhívta magára a figyelmet, s később a verseskötetek, a hangjátékok és színdarabok mellett (Ibusár c. „huszarettjét” a komáromi Jókai Színház nagy sikerrel játszotta) termékeny együttműködésre is futotta energiájából. Egyik szerkesztője volt barátja, Závada Pál nagysikerű Jadviga párnája c. regényének, amelynek létrejöttében nem elhanyagolható szerepet játszott, s ő volt az, aki a jeles vajdasági költőt, Tolnai Ottót faggatva világra segítette a Költő disznózsírból c., a Kalligram Kiadónál a minap megjelent sajátos hangvételű interjúkötetet, amelynek szövege eredetileg a rádióban hangzott el folytatásokban.
Egyébként Parti Nagy Lajos születésének 50. évfordulója alkalmából ugyancsak a Kalligram jelentetett meg egy kis könyvet Mintakéve címmel, amely Parti Nagy „mesterszonettjére” íródott két szonettkoszorút foglal egybe. Az egyiknek Hizsnyai Zoltán a szerzője, a másik ciklust 14 szerző közösen „alkotta”, köztük Kukorelly Endre, Térey János, Orbán János Dénes, Varró Dániel és Tóth Krisztina.
Vagy három évvel ezelőtt Királyfiakarcsán néhányan összefogtak és életre hívták a Petőfi Baráti Társulást, amely az azóta eltelt időben számos érdekes és sikeres rendezvényt valósított meg, s nemcsak a névadó szellemi és irodalmi hagyatékát ápolja, hanem baráti közösséggé igyekszik kovácsolni a társulás egyre gyarapodó kultúraszerető tagságát. Legutóbbi összejövetelét a magyar kultúra napjának előestéjén rendezte, amelyen megjelent Bíró Ágnes, a szlovák kormány kulturális minisztériumának államtitkára is, aki a magyar kultúra gyarapítását és a hagyományok ápolásának fontosságát hangoztatta üdvözlő beszédében. Az est műsorán szerepelt Petőfi Sándor A helység kalapácsa c. „hőseposzának” előadása is, amelyet Gál Tamás színművész vitt színre, Kovács Marcell zenei közreműködésével. A Petőfi Baráti Társulás zsúfolásig megtöltött erdőhátkarcsai székházának közönsége hosszan tartó tapssal köszönte meg a kitűnő előadást, amely a tervek szerint „vándorútra” indul Dél-Szlovákia magyarok lakta tájain. Gál Tamás és Kovács Marcell (ő a Csámborgó együttes vezetője is) korábban egy nagysikerű Villon-összeállítással is színpadra lépett, s úgy tűnik, hogy kettejük együttműködése nyomán még további értékes előadások születnek.
(lamér)