A fenti címen jelent meg annak a Nemzetközi Tudományos Konferenciának az anyaga, amelyet a besztercebányai Bél Mátyás Tudományegyetem és az egri Eszterházi Károly Főiskola együtt rendezett meg 2003. október 8-án Besztercebányán. A két felsőoktatási intézmény már hét éve működik együtt eredményesen, s ezt a konferenciát immár ötödik alkalommal rendezték meg, ahol a tudományos élet hazai és külföldi szakértői vitatták meg a legújabb szakmai kérdéseket.
Alabán Ferenc tanszékvezető bevezetőjében az irodalom és a nyelvtudomány legősibb kapcsolatára hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a nyelv és irodalom valójában szétválaszthatatlan. A tanulmánykötet szlovák és magyar tanulmányokat tartalmaz. Hargittai Emil Retorikai megközelítés a régi magyarországi irodalomban címen tartott előadást, amelyben egy Pázmány Péter-prédikációt: Szent Márton püspök napján prédikáció. A keresztyén vitézek kötelességéről, egy 1629. szeptember 24-én kelt levelet, Pázmány-misszilist: Pázmány Péter levele Bethlen Gábornak címűt, és Balassi Bálint Egy katonaének költeményét elemzi. A három különböző műfajból vett példákban a szerző igyekszik alátámasztani azt, hogy a klasszikus szónoki beszéd szerkezeti felépítése hogyan mutatható ki az írói gyakorlatban. Szentesi Zsolt tanulmányában (Funkcionalitás és hálószerűség a műértelmezésben) a művészi szöveget többjelentésű halmazként vonultatja fel, s azt fogalmazza meg, hogy ahány mű vagy műrészlet, annyifajta értelmezés konstruálódik. A hétköznapi szövegek többletjelentését is vizsgálja, majd összeveti a művészi szövegekkel. Alabán Ferenc dolgozata (Érték a sajátosságban, alcíme: Vizsgálódások a kisebbségi magyar nemzeti irodalom értéklehetőségeinek kontextusában) első részében a magyar nemzeti irodalom genézisét és forrásait, a kapcsolatokat, kommunikációs szintjeit írja le. Ezután tér ki a témát érintő terminológiai bonyodalmakra, melyeket összegez, majd a kisebbségi magyar nemzeti irodalom értékeit és sajátosságait elemzi. Kovács Éva kutatásai a 2001-es besztercebányai tudományos konferenciához kapcsolódnak, amikor is az át igekötő térbeli jelentését elemezte. Dolgozata A magyar igekötők és az angol igei partikulák kontrasztív szemantikai elemzésével foglakozik. Az át igekötő kapcsán kimutatja, hogy a magyar igekötők is egymással összefüggő jelentések hálózatát alkotják és sok esetben a kutató világos összefüggést figyel meg a térbeli és az idiomatikus jelentések között. Alabán Mária a tanulmánykötetben szlovák nyelven megjelent tanulmánya Komunikatívna kompetencia v procese osvojovania si jazyka a kommunikatív nyelvtanítás fontosságát hangsúlyozza. A nyelvi kompetencia kérdését N. Chomsky, amerikai nyelvész értelmezésével vezeti be, ezt követően a kommunikatív kompetencia lényegét és alapfogalmait mutatja be a szlovák J. Horecký és R. Repka művei alapján, majd a nonverbális kommunikáció szerepét értékeli az idegen nyelv tanulása során M. Zelina és J. Vaňko kutatásai alapján. Lőrincz Julianna munkájában A műfordítás terminológiai kérdéseivel foglalkozik. Zimányi Árpád A vonatkozó mellékmondatok sajátos típusának megítélése és szerepe a fordításokban c. dolgozatában az összetett mondatok szerteágazó kategóriája, az alá- és mellérendelések formai és tartalmi jegyeinek sokszínűsége az osztályozások nehézségét mutatja be. A vonatkozó mellékmondatok kérdésében ez igen fontos kérdés, mert a fordító- és tolmácsképzésben például az angolból való fordítások esetében, de az indoeurópai nyelvekből való fordítások estében sem lehet kikerülni ezt a problémát. A tanulmány a mellérendelő értékű alárendelések kevésbé feldolgozott területére kívánta felhívni a figyelmet. A tanulmánykötet utolsó írása a Bíró Ferenc–Kalcsó Gyula szerzőpáros kutatásait összegzi (Az ö és korrelációs párjai Heltai Gáspár fabulájában). Heltai Gáspár nyelvhasználatát vizsgálják, és a szociolingvisztika szempontjából megállapítják, hogy számolni kell a felnőttkori balansz perfekt kétnyelvűséggel, de a korabeli Kolozsvár sokszínű nyelvváltozatával is. Kitérnek egyéb tényezőkre is, amelyek befolyásolhatták a fordító egyéni nyelvfejlődését. Heltai nyelvhasználatáról megállapítják, hogy benne az illabiális tendenciák érvényesülnek, s Heltai az akkori nyomtatott írásbeliségre jellemző „normát” és nyelvi divatot követi.
E rövid (és nem minden írásra kiterjedő) ismertetésből is kiderül, hogy a kötet anyaga tágra nyitja a szakmai lehetőségek és megközelítések kapuját. Elsősorban a szemléletet igyekszik tágítani és a hasonlóságok, az eltérések, továbbá az egyéb más összefüggések feltárását tartja céljának. Ahány téma és feldolgozás, szinte kivétel nélkül mindig bizonyítást nyer, hogy a nyelv és az irodalom fejlődési momentumai feltételezik egymást és a nyelvi megújulások és változások az irodalom változását és megújulását is jelentik. Ezáltal kiszélesednek az interpretációs és recepciós módozatok az irodalomban, a nyelvészetben pedig az időszerű sajátos változások felmérése és értékelése válik szükségessé. Ennek a ténynek a felismerése programszerűen már több eddigi besztercebányai publikációban nyomon követhető, s újabb szempontokkal való bővítése bizonyára az újabb kutatási eredményekben is felmutatható lesz.
Csíkány Andrea