A múlt év végén egy napon a férjem (nyilván egy frontátvonulás hatására)
megjegyezte:
– Hát az idén nem vitted túlzásba a spórolást!
– Úgy gondolod?
– Látom!
– Na jó, akkor én már holnap bebizonyítom neked, hogy hatalmas tévedésben vagy!
– szóltam, és „beígértem” egy összeget, amit ha törik, ha szakad alapon ráteszek
a bankszámlámra.
Másnap szedtem is a lábam szaporán, célegyenesen a bank felé, ami így utólag
nézve nem is olyan egyszerű dolog! Az oda vezető út ugyanis láthatatlan
kisördögökkel van kikövezve. A kedvenc butikom előtt rám is szólt a
merészebbike:
– Mi van, be se mész? Pedig épp árut kaptak! Legalább nézz körül, az igazán nem
kerül semmibe! – hihizett.
– Hát ez igaz – gondoltam!
– Tessék, miben segíthetek? – jött felém a kisördög segítségére a mosolygó
elárusítónő.
– Köszönöm, csak nézegetek!
Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, (vagy inkább a mentségemre), hogy hosszú
évek óta álmodtam egy szép, fekete nadrágkosztümről, de nem találtam rá sehol.
Most meg ott lógott előttem a vállfán, kínálgatva magát. Fel is próbáltam,
abszolút az én méretem, a legjobb szabó sem varrhatott volna különbet! Az anyaga
meg a fazonja még az álmaimat is felülmúlta! Épp hogy csak nem beszélt!
– Nem elég fekete! – vigyorgott a kisördög.
– Hallgass! Én a napfényhez viszonyítom a színeket. Igenis fekete! Koromfekete!
– Nem a gallér nélkülit szereted véletlenül ? – hihizett kitartóan.
– Csakhogy most gallérosat veszek! Mert azt akarok! Hiába mesterkedsz, nem fogsz
lebeszélni róla. Szabad akaratom van, és az nem a te felségterületed!
Döntöttem. Megveszem! Különben is kezdődjék jól ez a spórolás! Mindössze tíz
koronám maradt, de gálánsan még azt is az eladónak hagytam. S mint újdonsült
nadrágkosztüm-tulajdonos máris viharzottam haza felpróbálni az otthoni
kiegészítőkkel.
– Tükröm, tükröm mondd meg nékem (.......... a földön? )!
De a tükör így felelt:
– Szép a kosztüm, de tudd meg, az adott szó százszor szebb!
Azóta persze már bepótoltam az akkor „elköltött” ígéretemet, de valahányszor
spórolásról esik szó a társaságunkban, azért a férjem elő-előhuzakodik ezzel az
emlékezet által azóta már megszépült történettel.
Pallag Magda