Az Európai Unió nemcsak a csatlakozásra váró országok elmaradott régióinak fejlesztését támogatja, hanem a már meglévő tagállamokéit is. A regionális fejlesztés legjelentősebb európai eszköze a strukturális alapokon keresztül történő finanszírozás, illetve társfinanszírozás. Ennek keretében sokféle, elsősorban infrastrukturális beruházásra: például utak, vasutak építésére, ipari parkok létrehozására lehet pályázni. Az, hogy mennyire lesznek sikeresek a régiók a felzárkózásban, alapvetően az ott élő emberek aktivitásán és az önkormányzatokon múlik.
Juhász Lászlóval, az építésügyi és régiófejlesztési minisztérium szóvivőjével a
pályázati rendszerről, a minisztérium elmúlt évi tapasztalatairól és a
régiófejlesztés kilátásairól beszélgettünk.
– Az elmúlt év azért volt igazán sikeres, mert több pályázatot is kiírtunk,
amelyekre várakozásainkat felülmúlva több ezer beadvány érkezett. Ezáltal
sikerült eloszlatnunk azokat a vádakat vagy azt a félelmet, hogy Szlovákia nem
lesz képes teljes mértékben meríteni az Európai Unió strukturális alapjaiból.
Nem lettünk nettó befizetők. A minisztériumunkba beérkezett és általunk elbírált
pályázatokról elmondhatom, hogy a 2006-ig rendelkezésünkre álló pénzösszeget
százötven százalékig ki tudnánk meríteni. Azaz ha valamennyi pályázatot
sikeresnek találnánk és elfogadnánk, akkor már nem tudnánk elég EU-s pénzt
biztosítani a kifizetésére. Minden megfelelő minőségű, jó pályázatnak esélye van
a sikerre. Itt több tíz- és százezer eurós projektekről van szó, ami a
strukturális alapokon keresztül valósul meg.
Konkrétan milyen nagyobb beruházások létesültek ezeknek a pályázatoknak a
segítségével?
– A beruházásoknak még csak egy része valósult meg, illetve van folyamatban,
hiszen a pályázatok beérkezésüktől kezdve több lépcsős elbíráláson mennek át. A
hosszú várakozási idő biztosítja a megfelelő ellenőrzést, és azt, hogy a legjobb
minőségű projektek kapjanak támogatást. A kohéziós alap, valamint a PHARE terén
is nagyon jó eredményeket tudunk felmutatni. A kohéziós alap első fordulója
2006-ig tart. Addig Szlovákia ötszáz millió eurót, közel húszmilliárd koronát
használhat fel. Sikeresnek mondható a 2001-ben elindult PHARE-pályázat, ami
természetesen még most is folytatódik. Célja a roma telepek életminőségének a
javítása. Az Európai Unió 16,7 millió eurót különített el erre a célra. A
2004-es év folyamán ebből 15,8 millió euróra kötöttünk máris szerződést, ami
majdnem kilencvenöt százalékos merítést jelent eddig. Ezekből a pénzösszegekből
huszonkilenc roma telep vízvezetékét, szennyvízhálózatát, szennyvízcsatornáját,
az oda bevezető utakat és a közvilágítást tudjuk majd finanszírozni az
elkövetkezendő időszakban.
Hány pályázat érkezett az elmúlt évben?
– Az egyes régiókban a helyi infrastruktúra fejlesztésére például több mint 1350
pályázat érkezett csak az elmúlt év folyamán, illetve az utóbbi néhány hónap
alatt. E nagy mennyiség miatt december végén átmeneti időre le kellett
állítanunk a pályázatok fogadását. A 2004-2006-os időszakra rendelkezésünkre
álló pénzösszegek hetvenöt százaléka már le van szerződve, konkrét célokra
tudjuk fordítani. 2004-ben a kormány kilenc nagyszabású, több milliárd korona
értékű pályázatot hagyott jóvá.
Pontosan milyen céllal lehet pályázni?
– A legfontosabb számunkra az Alap Infrastruktúra Operatív Program elnevezésű
célkitűzés. Ezen belül több prioritás és rengeteg intézkedés van. Prioritás
például a közlekedési-, a környezetvédelmi-, a helyi infrastruktúra fejlesztése.
Ez utóbbi a mi minisztériumunkhoz tartozik. A kulturális infrastruktúra a
legnagyobb ilyen célkitűzés, miszerint a gyermekotthonoktól kezdve a művelődési
házakon és a szociális gondozó intézeteken keresztül pályázati forrásból
rengeteg mindent tudunk támogatni. Ehhez kell, hogy pályázzanak az egyes városok
és falvak, az önkormányzatok.
Mitől jó egy pályázat? Melyek a leggyakoribb hibák?
– Nagyon sok mindenen múlik a sikerük, igen szigorúak a kikötések, hiszen az
Európai Unió sok-sok milliárd koronát oszt szét. A leggyakoribb hibák közé
sorolhatnám, hogy a projekt benyújtója, tehát a pályázó nem a megfelelő célra
kéri a pénzt. A pályázat benyújtása előtt fontos tanulmányozni az úgynevezett
programdokumentumot, amiből kiderül, hogy pontosan mire adható támogatás az
adott pályázat keretében. Erre nagyon kell vigyázni. Ezen kívül gyakoriak a
formai hibák is, például, hogy nem csatolják a megfelelő dokumentumokat a
kérvényhez, vagy egész egyszerűen nem írják alá a pályázatot. Ezekre a
minisztériumunk válaszlevélben figyelmezteti a pályázót, így lehetőség van a
hibák kijavítására, majd a pályázat újbóli benyújtására. A tavalyi év sikere az
is, hogy működőképes állapotba hoztuk azt a számítógépes adatbázist, amelyben az
egyes pályázatokat nyilvántartjuk. Napra, sőt órára kész adatokkal tudunk
szolgálni a beérkezett projektek számát tekintve, valamint a megpályázott és a
megítélt összeget s a már felhasznált pénzeket illetően. A pályázatok
elkészítéséhez a Regionális Fejlesztési Irodák hálózata nagy segítséget tud
nyújtani. A harmincegy Regionális Fejlesztési Iroda szakavatott munkatársai
tanácsot tudnak adni a pályázatok megírásában.
Hogyan lehet kívánatossá tenni a régiókat a befektetők számára?
– Ha vonzóvá kívánjuk tenni Szlovákiát a külföldi befektetők számára, vagy
szorgalmazni szeretnénk bármilyen beruházás létrejöttét, akkor elsősorban ki
kell építenünk az ehhez szükséges infrastruktúrát. Ahhoz, hogy fizikailag oda
tudjanak jutni a befektetők, alapvető fontosságú a vasút és a közúthálózat
fejlesztése. A tavalyi év sikere, hogy a Zólyom–Fülek vasútvonalnak a
villamosítására sikerült kiválasztani a beruházót, és már meg is kötöttük a
szerződést a projektdokumentáció elkészítésére. Vagy például az év végén
megkezdődött az osgyáni terelőút megépítése. Az ott lakók és a Rimaszombat felé
utazók tudják, milyen nagy segítség lesz a szerpentint elkerülő útnak a
megépítése. Ez ötvenmillió eurós projekt. De említhetném a fügei terelőút
megépítését, ami szintén ötvenmillió eurós beruházás. Kezdete az idei év elejére
várható.
Az Európai Unió a támogatások szempontjából egy kalap alá veszi mindazon
régiókat, amelyekben az egy főre jutó nemzeti össztermék (GDP) nem éri el az
európai átlag hetvenöt százalékát. Szlovákiában azonban az ilyen régiók közt is
igen nagyok a különbségek. Hogyan lehetne ezeket enyhíteni?
– Az állam a saját eszközeiből, pénzéből nem tudja megoldani ezt a problémát.
Eleve irreális cél – ez még a kommunizmus alatt volt – egy szintre hozni a
falvakat és a városokat. Amit viszont sikerülhet elérnünk, az az, hogy az
életszínvonal, a megközelíthetőség megfelelő szintet érjen el az összes
régióban. Ehhez is az ott élők pályázati aktivitására van szükség. Ott van
például a kenyheci ipari park, amely nagyon sikeresen működik. A PHARE-ból
sikerült finanszírozni a homonnai és az iglói ipari parkok építését is. E
létesítmények példával szolgálhatnak azoknak, akik ülnek a babérjaikon és
várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön.
Mit jelent mindez az apró magyar települések számára? Több polgármester érzi
úgy, hogy nincs sok esélyük, a lakosság munka hiányában elvándorol a faluból,
nem él meg vállalkozás azon a kis területen...
– Egy kis településen nem várhatja el az ember, hogy több ezer embert
foglalkoztató nagyüzemet hozzon létre egy ottlakó. Azt viszont minden további
nélkül elképzelhetőnek tartom, hogy akár egy külföldi vállalkozó a község
mellett létesítsen például egy ipari parkot. Ehhez olyan infrastrukturális
kezdeményezésekre van szükség, amelyek oda tudják csábítani a vállalkozókat.
Ezzel nem csak az ott élők életminőségét javítják, hanem a turisztika számára is
vonzóvá tudják tenni a községüket. A tizenkilenc százalékos egyenadó bevezetése,
valamint az olcsó és minőségi munkaerő máris rengeteg külföldi beruházót
csábított Szlovákiába. Itt nem csak a nyugat-szlovákiai kerületről van szó, a
nagyvárosokról, hanem a kisebb települések vonzáskörzetéről is. Európában a
kisebb településekről a közelben lévő nagyobb városok vonzáskörzetébe vándorol a
munkaerő. Akár úgy, hogy ingázik. Ez egy olyan hálózat, amely egyre sűrűsödik és
bővülni fog.
Igaz-e, hogy 2005-ben a főbb fejlesztési források a Csallóközbe, illetve
Kelet-Szlovákiába vándorolnak?
– A kelet-szlovákiai régiókból érkezik a legtöbb és a legjobb minőségű pályázat. Amelyik járásból kevés pályázat érkezik, nyilvánvalóan kevesebb támogatást kap. Ahonnan sok és jó minőségű pályázatot küldenek, oda több pénz vándorol. Nem fordulhat elő, hogy földrajzi elhelyezkedés vagy nemzetiségi, etnikai alapon válogatnánk. A pályázatok kiválasztása az Európai Unió górcsöve alatt történik. Aki azzal támadja a minisztériumunkat, hogy részrehajlóan válogat a pályázatok közül, az az EU-t is megvádolja ugyanezzel.
Az autópályák ugyan megépülnek, azonban a falvakat, városokat összekapcsoló utak egyre jobban elsorvadnak...
– A bekötő utakra is lehet pályázni. Az Európai Unió minden ilyen jellegű
infrastrukturális pályázatot támogat. Természetesen itt van egy bizonyos önrész,
az állam által dotált rész és az európai uniós forrás. Az önrész rendszerint
mindössze öt százalék. Az önkormányzatok azonban gyakran nagyon kevés pénzből
gazdálkodnak, ezért még ennek az előteremtése is gondot jelent, mivel az
útépítés nagyon drága dolog. Pályázni viszont lehet, és kell is.
Végszó gyanánt, mit vár a 2005-ös esztendőtől?
– Azt várjuk, hogy továbbra is jöjjenek a pályázatok, a kifizetések gördülékenyen történjenek. Türelemre kell intenem a pályázókat, mert a már megítélt pénzösszegek, még ha némi késedelemmel is, de megérkeznek. Azt várom, hogy idén talán még több külföldi befektető érkezik az országba, ami egyre inkább nem csak Nyugat-Szlovákia, hanem Kelet- és Közép- Szlovákia életminőségét is javítani fogja. Várakozáson felül sikeres volt a tavalyi év, és csak remélni tudom, hogy a 2005-ös is ennek szellemében zajlik.
Bodnár Emese