A restitúciós törvény hatálya 2004. december 31-én lejárt. A mezőgazdasági minisztérium kimutatása szerint a visszaigénylők 2004. december 12-ig 13 407 kérvényt nyújtottak be, de a hivatalok csak 1258-at intéztek el. Miért ilyen keveset?
– A törvény továbbra is hatályos, hiszen a hivatalok e jogszabály alapján intézik a beadványokat, csak a földtulajdon visszaadására benyújtható igénylés leadási határideje járt le 2004. december 31-én. Ez jogvesztő határidő, ami azt jelenti, hogy csak a múlt évben lehetett visszaigényelni az elkobzott, illetve a törvényben meghatározott jogcímen az állam vagy más jogi személy tulajdonába került földeket.
Az ilyen visszaigénylési eljárások meglehetősen hosszadalmasak is lehetnek. Ennek több oka van. Az igénylő esetleg nem adta le a kérvénnyel a szükséges mellékleteket, vagy ezekből csak néhányat adott le. A hivatal felszólítja a hiány pótlására, és ad neki határidőt is a szükséges okmányok beszerzésére. És itt tessék nagyon vigyázni! Ha a kérelmező nem tudja betartani az időpontot, kérje a módosítását. Ha 15-én van a határidő, de tudja, hogy a szükséges irat csak 3 hónap múlva lesz hozzáférhető, vagy a kataszteri hivatal 1 hónap múlva tudja elvégezni a parcellák azonosítását, akkor ezt írja meg, és kérje a határidő kitolását. Nagyon fontos, hogy a hivatal és az ügyfél kapcsolatban legyen egymással, mert megtörténhet, hogy az iratok be nem nyújtása miatt leállítják az eljárást.
Természetesen előfordulhat az is, hogy a hivatalnok nem kellő
körültekintéssel végzi a munkáját, hibát vét. Ő is csak ember. Figyelmeztetni
kell őt, esetleg a főnökét, de lehet panaszt is tenni.
A hivatal felelős azért, amit kiad, ezért körültekintően kell elbírálnia az
ügyeket. Szüksége lehet levéltárakból beszerezhető okmányokra, a kataszteri
hivatalok adataira, esetleg olyanokra is, amelyekhez földmérő segítségét is
igénybe kell vennie. Mindezek tudatában lehet, hogy nem is olyan kevés az
elintézett ügyek száma.
A törvény megszabja, hogy mennyi idő alatt kell dönteni a visszaigénylők
kérelmeiről? Mi történik, ha a hivatal esetleg túllépi a határidőt?
– Az 503/2003 tt. sz. (törvénytári számú) törvény nem szabja meg, hogy mennyi
idő alatt kell dönteni a visszaigénylők kérelmeiről, itt csak az általános
jogszabályok adnak eligazítást. Hivatkoznék a 71/1967 tt. sz., az igazgatási
eljárásról szóló törvényre, amely szerint intézkedni egyszerű esetekben haladék
nélkül, egyéb esetekben 30, esetleg 60 napon belül kell. Az időtartam
természetesen az ügy bonyolultságától függ. Egy bonyolult ügy elintézése évekig
is eltarthat, főleg akkor, ha a döntéshez szükséges okmányok nehezen
beszerezhetők.
Mit tehetnek azok, akik ilyen vagy olyan okok miatt lekésték a december végi
jogvesztő határidőt?
– Jelenleg sajnos nem tehetnek semmit. Azaz mégis: amennyiben bizonyítani
tudják, hogy nagyon komoly ok miatt nem adhatták be a kérvényt, és az ok
megszűnése után 15 napon belül kérik a mulasztás elnézését, s megteszik a
szükséges jogi lépéseket, az igazgatási szerv az igazgatási törvény 28. §-a
értelmében megbocsáthatja a késedelmet.
Tapasztalatai szerint mennyit segítettek a Szövetség a Közös Célokért irodái
a visszaigénylésben?
– Bízom benne, hogy sokat. Jellemző ránk, az emberek nagy részére, hogy az
utolsó percre hagyunk mindent. Így történhetett meg, hogy decemberben égtek a
telefonvonalak, és sok üggyel, kéréssel kerestek meg személyesen is. Sajnálom,
ha kollégáimmal együtt esetleg nem tudtunk megfelelni minden érdeklődő
elvárásának, de nagyon sokan hagyták az ügyintézést az utolsó pillanatra.
Mindenkinek legalább útmutatást igyekeztünk adni.
Másik témánk a nevesítetlen földek kérdésköre. Valójában tulajdonos nélküli földekről van szó. Nevesítésüknek csak az egyéni tulajdon vagy más tényező, például a földkereskedelem szempontjából is van jelentősége?
– A föld érték. Lehet, hogy a szocializmusban ezt elfeledtük, de lassan ideje lesz tudatosítani. A föld ára fokozatosan nálunk is igazodni fog az Európai Unió áraihoz, így nemcsak értéket, hanem pénzt is fog jelenteni. A tulajdonjogot illetően amit lehet, el kell intézni. Hiszen a bérleti díj vagy eladás esetén a vételár csakis a tulajdonosé lehet. Nevesítetlen parcellákkal az igazi, jó értelemben vett földkereskedelem sem indulhat meg.
Elmondhatjuk, hogy a földnyilvántartás felújításában közreműködő községi bizottságok, amelyeknek élére a törvény szerint a polgármesterek kerültek, fontos küldetésüknek megfelelően végezték-végzik munkájukat? Vagy tehettek volna többet is a tulajdonosok felkutatása érdekében?
– A felújított földnyilvántartást elkészítő bizottságba a község is küld egy
tagot. Nem szükségszerű, hogy ez éppen a polgármester legyen, mert ha van
hozzáértő, idős ember, aki vissza tud emlékezni arra, hol kié volt a föld, s
tudja, kinek kik a leszármazottai, nagyon sokat segíthet a bizottság munkájában.
Azt, hogy melyik bizottság hogyan végezte a munkáját, az érintett közösség tudja
megítélni, amelynek földnyilvántartását rendezte. Ha mindenki visszakapta,
illetve megkapta azt, ami jár neki, akkor a bizottság jól dolgozott.
A felújított földnyilvántartás elkészülte után a nevesítetlen földek egy
időre az állam, majd a községek tulajdonába kerülnek. Korlátlan tulajdonjoggal?
– A községek 10 évig nem terhelhetik meg és nem idegeníthetik (adhatják) el a
földeket.
Némelyek úgy tudják, a nevesítetlen föld jó üzlet. Mit gondol, kinek és
miért?
– Utaltam rá, hogy a föld ára várhatóan emelkedni fog. A föld jó befektetés, mert van hozama, akár bérleti díj formájában is, és lehet, hogy 10 év alatt megkétszereződik az ára. A kilencvenes évek derekán egy hektárt még lehetett kapni 20 ezerért, ma már ennek legalább a duplája az ára.
Akad némi bizonytalanság a nevesítés körül is. Peter Vojtko mérnök, a Geodéziai, Kartográfiai és Kataszteri Hivatal alelnöke lapunknak két hónappal ezelőtt elmondta, hogy 3529 azoknak a kataszteri területeknek a száma, amelyeken a földnyilvántartást fel kell újítani. A regiszterek azonban ezeknek mindössze 46,4%-án készültek el. S ha a munkák üteme nem változik (mert a költségvetéstől kapott kevés pénz ezt nem engedi), a felújítás eltarthat még 2023-ig is. A földek nevesítésének határideje ugyanakkor 2005 szeptembere. Ez csak az eljárás kezdetére vonatkozik?
– Igen, a jogi szabályozást módosítani kellene. Remélem, erre sor kerül, mert
ha nem, akkor gond lesz a törvény betartásával. Gondolom, a törvény
elfogadásakor úgy vélték, hogy a földnyilvántartás felújítása megtörténik 2005.
szept. 1-ig. Sajnos, most már egyértelmű, hogy erre nincs esély. Ezért lenne
szükség a határidő módosítására. Csak megnyugtatásképpen írom le, hogy az
alkotmány védi a tulajdonjogot.
Vojtko úr elmondta, hogy a rendelkezésükre álló adatok szerint azoknak a nem
azonosított tulajdonosoknak a száma, akiknek földje 2005. szeptember elseje után
az állam, majd a községek tulajdonába kerül, 700 ezer és 1 millió között van.
Meglehetősen sokan vannak, és valahogy lassan mozdulnak. Ön is így látja?
– Sajnos, Pathó Pál úr méltó leszármazottai vagyunk, a mi jelszavunk is a
„sej, ráérünk arra még.” Aztán meg kapkodunk, mint Bernát a „ménkűhöz”. Ideje
lenne beadni az illetékes bíróságra a hagyatéki eljárás lefolytatását
indítványozó javaslatot, hiszen lehet, hogy a különböző iratok beszerzési
nehézségei miatt majd elhúzódik az előkészítése. Félő, ahogy az igénylők
jelentős része decemberben egy rohammal akarta bevenni a földhivatalokat,
szeptemberben ugyanez fog megismétlődni a bíróságokon.
A szóban forgó hivatal becslése szerint azoknak a parcelláknak a száma,
amelyek 2005. szeptember elseje után az állam, majd a községek tulajdonába
mennek át, mintegy 2 millió. E földek együttes kiterjedése megközelítheti a 600
ezer hektárt. Ugyancsak tekintélyes földdarab. És államosítás útján kerül
községi tulajdonba. Jó lesz ez így?
– A törvényt be kell tartani, csak a parlament tud rajta változtatni. Lehet elmélkedni, jó lesz-e így, de a dolgok menetén csak törvénymódosítással lehetne változtatni. Nem igazságos dolog az sem, hogy a magyaroktól, csehektől, zsidóktól elvett földeket az állam kapja meg, holott nagyon valószínű, élnek még a tulajdonosok vagy a leszármazottaik, akik visszaigényelhetnék, ha a törvény lehetővé tenné. De az eddigi törvények szlovák állampolgársághoz és meglehetősen szigorú követelményekhez kötötték a jogosultságot.
A földnyilvántartás rendes vezetését az állam hanyagolta el. Az állam miért nem gondoskodik most a tulajdonosok azonosításáról, ehelyett miért veszi el a nem azonosított, de valószínűleg létező tulajdonosok földjét?
– Itt nem csak a földnyilvántartásról van szó, hiszen azt a fölújított
nyilvántartás keretében rendezni lehet – az előzetes becslések szerint kb. a
következő húsz év során. Érdemes megnézni azt is, hogyan jött létre ez az
áldatlan helyzet. Kialakulását különböző államközi szerződések és egyezségek is
befolyásolták. Nagyon sok magyar állampolgár örömmel rendezné a földjeit, ha nem
lenne rajtuk a konfiskációs záradék, vagy valamilyen államközi egyezség alapján
nem kerültek volna az állam tulajdonába később, akár a hatvanas évek elején.
Vagy vegyük a kitelepítetteket. Nem tehetnek arról, hogy kényszerítve kellett
elhagyniuk szülőföldjüket, sem arról, hogy a Csorba-tói egyezmény alapján
jórészt az ő vagyonukkal fizette ki Magyarország a háborús jóvátételt
Csehszlovákiának, és őket a mai napig egyik állam sem kárpótolta. Igaz ugyan,
hogy a magyar Alkotmánybíróságnak létezik egy határozata, amely szerint a magyar
Országgyűlésnek kárpótlásukkal kapcsolatban 2004. június 30-ig törvényt kellett
volna elfogadnia, de ez nem történt meg. Így aztán keresik a földjeiket, járják
a hivatalokat, de nem intéznek semmit, mert az állam földje nem örökölhető.
Ezeket a dolgokat is rendezni kellene, mert a múlt sérelmeit, adósságait nem
cipelhetjük örökké magunkkal. Nem méltányos eljárás a volt tulajdonosokkal
szemben az sem, hogy azért zárjuk ki őket a jogosultak köréből, mert nem szlovák
állampolgárok. Ugyanígy méltánytalan az is, hogy a határ menti földek állami
tulajdonba kerültek azért, mert tulajdonosuk a határ másik oldalán élt.
És a magyarok vagyona csak egy része a nevesítetlen földeknek, hiszen itt vannak
az elhunyt és elmenekült zsidók meg németek földjei is. Nem biztos, hogy van
politikai akarat ennek a kérdéskörnek a megnyitására. Egyszerűbb lezárni az
ügyet azzal, hogy egy meghatározott időpontban átmennek a földek az állam, majd
a községek tulajdonába.
Mi történne akkor, ha a törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek szerint a nem azonosított tulajdonosok földjei az állam, majd a községek tulajdonába kerülnek, megváltoztatnák például úgy, hogy az állam, illetve a községek csak a kezelői lennének az ilyen földeknek egészen addig, amíg a tulajdonos nem jelentkezik, és fel nem mutatja a szükséges okmányokat?
– A hatályos törvény szerint a nevesítetlen földeket az állam kezeli, a bérleti díjat neki fizetik a bérlők. Ha a község kezelné, akkor a bérleti díj az övé lenne. Lehet, hogy addig, amíg a földek tulajdonjoga nem rendeződik – mert nem lesz az államnak pénze a felújított földnyilvántartásra – nem a tulajdonos, hanem a kezelő változása lenne a megoldás. Persze ehhez is törvénymódosításra lenne szükség.
Milyen tanulságokkal szolgálnak azok az esetek, amelyekkel a restitúcióban és a nevesítésben érdekelt emberek önhöz fordultak?
– Tanulság sok és sokféle van. Az egyik, hogy utolsó pillanatra halogatjuk a
dolgainkat, és mást hibáztatunk, ha nem vagyunk sikeresek. Ne vegyék
szemrehányásnak ezt a mondatot, ez csak megállapítás, hiszen én sem vagyok
különb a Deákné vásznánál.
A másik, hogy a sajtó nagyon sokat tud segíteni, de nagyon sokat is tud ártani.
Őszintén hálás vagyok a Szabad Újságnak, az Új Szónak és a Pátria Rádiónak
azért, hogy folyamatosan felhívta a figyelmet a földrendezés szükségességére.
Viszont egyáltalán nem vagyok hálás azoknak a magyarországi sajtóorgánumoknak,
amelyek félretájékoztatták a Magyarországon élőket. Beszámoltak a visszaigénylés
lehetőségéről, de arról nem, hogy az csak a szlovák állampolgárokra vonatkozik.
Nagyon sok csalódástól, kiadástól menthették volna meg az embereket, sok
felesleges munkától a kataszteri hivatalokat, ha ezt is közlik. Hagyatéki
eljáráshoz elegendő lett volna beszerezni az okmányokat ebben az esztendőben.
Végezetül: nagyon fontos, hogy megörököljük elérhető jogos tulajdonunkat. Bármennyire nehéz is a megélhetés, nincs erkölcsi jogunk veszni hagyni eleink véres verejtékkel megkeresett vagyonát.
Doktornő, köszönöm a válaszokat.
SZABÓ GÉZA