„Trianon óta az első határon túli egyetem” – adta hírül 2004. január
19-én a Národná obroda, miután egy évvel ezelőtt, 2004. január 17-én Albert
Sándor, akkor miniszteri megbízott ünnepélyes keretek között bejelentette, hogy
bejegyzésre került a komáromi Selye János Egyetem. Egyetemünk tehát jogi
szempontból egy éve létezik.
A januári avatóünnepségen Csáky Pál, a szlovák kormány alelnöke kijelentette: a
politika megtette a magáét, a többi a szakma dolga. A szakma pedig tette a
dolgát. Megindult a szakok akkreditálása, karok, tanszékek kiépítése.
Lezajlottak a felvételi vizsgák, s szeptemberben közel 400 hallgató iratkozott
be az új egyetemre. Az ősz folyamán kialakult az egyetem választott vezérkara
is. A megbízott vezetők helyett most már az akadémiai játékszabályoknak
megfelelően választott kari és egyetemi tanács, illetve rektor és dékánok
szervezik az egyetem autonóm életét. Összeállításunkban a rektor és a három
dékán szakmai pályafutását mutatjuk be olvasóinknak.
Albert Sándor 1943. május 24-én született Nagykaposon. Nős,
1 lány édesapja. Általános iskoláit Nagykaposon végezte, majd a kassai
Ipariskolában érettségizett 1961-ben.
A kassai műegyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett és 1966. október 1-től a
kassai Ipariskola tanára, majd 1990 és 1997 között igazgatója volt. 1991-ben a
kassai Ipariskola keretén belül, holland együttműködéssel, beindította a 3,5
éves főiskolai, Bc.-szintű képzést. 1985-től 1998-ig külsős oktatóként működött
a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Mérnöktanári Karán. 1990-től 1998-ig vezetője
a pozsonyi műegyetem mérnöktanári- és pszichológiai tanszéke kassai konzultációs
központjának is. 1997-ben a Kassai Műszaki Egyetemen megalapította a
mérnökpedagógiai tanszéket és annak vezetője lett. A tanszék legnagyobb sikere,
hogy 1997-ben akkreditálta a klagenfurti központú Internationale Gesellschaft
für Ingenieurpädagogik nemzetközi szervezet, végzősei jogosultak az ING – PAED
IGIP certifikátumra. Albert Sándort 2001-ben az SZK IGIP nemzeti választmányának
tagjává választották.
1990-ben szerezte meg a pedagógiai tudományok kandidátusi fokozatát, majd
1997-ben habilitált és docensi fokozatot szerzett a nagyszombati Szlovák Műszaki
Egyetemen a műszaki tantárgyak oktatásának elméletéből.
Nevéhez 17 monográfia, 10 egyetemi tankönyv, illetve jegyzet és 12 középiskolai
tankönyv és példatár, számos jóváhagyott és sorozatban is gyártott
tansegédeszköz és újítási javaslat, új tantárgy és tanulmányi program bevezetése
fűződik. A Pedagógiai felolvasások hétszeres résztvevője, háromszoros kerületi-
és háromszoros országos első helyezett, és megkapta a legmagasabb díjat, a
Comenius-plakettet is. Ma is rendszeresen publikál a Katedra folyóiratban és
több szlovák nyelvű pedagógiai kiadványban, mindenekelőtt a Pedagogická
revue-ben és a Technológia vzdelávania-ban.
1995-től 1997-ig tagja a FEANI nemzeti megfigyelő bizottságának, majd 1997-től a
FEANI által Eur-Ing titulust odaítélő nemzeti bizottságnak.
Rendszeres résztvevője a hazai és külföldi pedagógiai konferenciáknak. Előadásai
több mint 60 konferencia-kiadványban olvashatók. Aktívan részt vesz több EU-s
programban. 1999-től tagja az SZK Oktatási Minisztériuma mellett működő, „Az
oktatás és nevelés fejlesztésének koncepciója” nevű tervezeten dolgozó
munkacsoportnak.
2002-ben megkapta Magyarország egyik legmagasabb pedagógiai kitüntetését – az
Apáczai Csere János-díjat. Ugyanebben az évben a szlovák kormány pedagógiai
tevékenységéért ezüstéremmel tüntette ki.
2002. októberétől a szlovák parlament képviselője és a parlament oktatásügyi
bizottságának tagja. A Közép-európai Kezdeményezés állandó parlamenti
delegációjának vezetője és tagja az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének.
2004-től az Európa Tanács művelődési és legiszlatív bizottságában dolgozik.
2004. január 1-től a Selye János Egyetem megbízott vezetője – miniszteri biztos.
2004. október 11-én az egyetemi szenátus rektorrá választotta.
Molnár János 1938. január 16-án született Garammikolán. A teológiát a prágai
Coménius Evangélikus Teológiai Fakultáson (ma a Károly Egyetem Evangélikus
Teológiai Kara) végezte 1958 és 1963 között. Már 1961-től a teológiával
párhuzamosan járt a Károly Egyetem Bölcsészkarán szemitológiára és arabisztikára,
amelyet az 1963-1965 között letöltött kötelező katonai szolgálat után 1968-ban
fejezett be a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészkarán. A prágai Károly Egyetemen
doktorált 1973-ban.
1965-től 1968-ig Pozsonyban volt segédlelkész, majd 1968-ban a pozsonyi Egyetemi
Könyvtár munkatársa lett, ahol eleinte a nyelvészet és irodalom, valamint a
teológia szakelőadója, később pedig tudományos munkatársa. Feldolgozta itt a
judaista irodalmat, egy arab – török és perzsa nyomtatványgyűjteményt, amelyet
1980-ban publikált is. 1985 elejétől 1990 végéig a Közel-Keleten, Egyiptomban,
Jordániában és Irakban dolgozott mint arab tolmács és a helyi viszonyok
szakértője és tanácsadója, miközben tanulmányozta az ottani népek kultúráját és
történelmét. Ezen belül is – a mohamedán vallás és szokásjog mellett – leginkább
a keleti keresztyén közösségek (nesztoriánusok, káldeusok és jakobiták)
történelmét, egyházi életét és mindennapjait.
1992. januárjától 1995 szeptemberéig a Károly Egyetem Evangélikus Teológiai
Karán tanított adjunktusként vallástörténetet, és a református diákoknak
homiletikát és magyar egyháztörténetet. 1995-től 1998-ig a pozsonyi Coménius
Egyetem Bölcsészkarán tanított vallástörténetet. A Calvin J. Teológiai Akadémia
indulásától, 1994 szeptemberétől az intézet vallástörténeti és filozófiai
tanszékének a vezetője, 1997-től pedig az intézet dékánja.
Számos tanulmány és könyv szerzője. Szakterülete a vallástörténet, azon belül is
az iszlám és a keresztyén közösségek kérdése, valamint az arab és a héber nyelv.
Habilitációs munkáját, amelynek címe A keresztyénség, keresztyén vallások és
felekezetek vallástörténeti szempontból, 2004. november 4-én védte meg a
pozsonyi Comenius Egyetem Evangélikus Teológiai Karán.
Nős, három gyermeke van. 11 éve a réte-boldogfai református anyaegyház és a
szenci leánygyülekezet lelkipásztora. Több társadalmi szervezet kuratóriumának
tagja, teológiánk zsinati képviselője.
A felsőfokú képzésben két tanári diplomát szerzett magyar-szlovák szakon,
egyiket a nyitrai Pedagógiai Főiskolán 1967-ben, a másikat a pozsonyi Comenius
Egyetemen 1980-ban. Minden további pedagógiai és tudományos fokozatát a Comenius
Egyetem Bölcsészkarán nyerte el, így a bölcsészdoktori címet, a
művészettudományok kandidátusa címet, s ugyanott habilitált a docensi címért
modern filológiából.
Tanári/szakmai pályafutása sajátosan egyedi, mivel jó néhány évig dolgozott az
iskola alap- és középfokán, egy évtizednyi tapasztalatszerzése volt az
óvónőképzés elméleti és gyakorlati kérdéseiről, majd a csaknem húszéves egyetemi
oktatói-kutatói státus következett. Kezdetben alap-, majd középiskolai tanárként
dolgozott a Lévai járásban. Tanított az ipolysági és a zselízi gimnáziumban,
valamint a lévai Gépipari és Pedagógiai Szakközépiskolában. 1980-ban a pozsonyi
Kerületi Pedagógiai Intézet Magyar Nyelv és Irodalom Kabinetjének vezetője volt.
Járási, kerületi módszertani központok, illetve az Országos Pedagógiai
Kutatóintézet extern munkatársaként, majd egyetemi tudományos kutatócsoportokban
dolgozott, magyar és szlovák teamekben egyaránt. 1987-től a nyitrai Pedagógiai
Főiskola, később a Konstantin Filozófus Egyetem Bölcsészettudományi Kara
hungarisztika tanszékének adjunktusa, majd docense volt. Tanszékvezetőként,
illetve az egyetemi- és kari szenátus tagjaként kezdte gyűjteni a vezetői
tapasztalatokat. 1998-tól a besztercebányai Bél Mátyás Tudományegyetem
Filológiai Kara hungarisztika tanszékén működött docensként,
tanszékvezető-helyettesként, a tudományos tanács, az egyetemi szenátus és
különböző szakbizottságok tagjaként, kutatói teamek munkatársaként,
vezetőjeként. 2001-ben a Filológiai Kar Szenátusának elnökévé választották.
2004. szeptember 1-től a Selye János Egyetem oktatója, a magyar nyelv és
irodalom tanszékének megbízott vezetője. A kari szenátus 2004. október 18-án
választotta meg a Pedagógiai Kar dékánjává.
Tanári pályafutása alatt állandó jelleggel kivette részét a közéleti, kulturális
és tudományos többletmunkából. Permanensen dolgozott a Csemadok tagjaként, s egy
évtizedig énekelt a Magyar Tanítók Központi Énekkarában. 1992-93-ban a Magyar
Asszonyok Ligája országos szervezetének elnökévé választották, ugyanakkor
megalakította annak lévai szervezetét is, amelynek ma tiszteletbeli elnöke.
1998-tól a lévai Reviczky Társulás alelnöke.
Munkássága 1987-től folyamatosan a felsőoktatáshoz kötődik. Főleg
irodalomelméletet, világirodalmat, irodalomesztétikát és stilisztikát oktat.
Ezen túl publikációiban, szakkritikáiban állandó jelleggel foglalkozik az
irodalomtanítás, az irodalmi interpretációk, a kommunikáció módszertani
kérdéseivel is. 1975-től folyamatosan publikál hazai és külföldi lapokban,
leginkább magyar nyelven, esetenként szlovákul. Nem egy tudományos kiadvány, (szak)folyóirat
szerkesztője, állandó jelleggel vesz részt hazai és nemzetközi szimpóziumokon,
rendszeresen szervez nemzetközi tudományos konferenciákat. Tudományos
tevékenységével szoros összefüggésben van, hogy eddig kilenc kutatói feladat
kivitelezésében volt munkatárs, illetve vezető. Több irodalmi és tudományos
társaság tagja itthon és külföldön, pl. a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának, a
Katedra Társaságnak, a Szlovákiai Magyar Professzorok Klubjának, a Magyar
Tudományos Akadémia köztestületének, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi
Társaságának. Monográfiáiban irodalomelméleti – drámaelméleti, komparatisztikai,
kommunikációelméleti kérdésekkel foglalkozik. Eddig kilenc önálló könyve jelent
meg, közülük kettő szlovák nyelven. Több tankönyv társszerzője. 2003-ban
publikációs tevékenységéért Katedra Díjjal tüntették ki.
Budapesten született 1953-ban. Egyetemi oklevelét a Marx Károly
Tudományegyetemen szerezte 1976-ban, ugyanitt 1977-ben doktori fokozatot
szerzett. Doktori disszertációjáért 1978-ban MTA Alkotó Ifjúsági Díjjal
jutalmazták. A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézetében
kezdett dolgozni. Alapító tagja az MTA Regionális Kutatások Központjának, ahol
1984-től 1996-ig tudományos munkatársként, majd főmunkatársként dolgozott.
Itt is, pályája során később is feladatának tekintette a matematikai módszerek
területi kutatásokban történő meghonosítását. 1982-ben Beluszky Pállal közösen
publikált Magyarország falutípusai című könyvük újszerűsége abban rejlik, hogy
komplex tipológiaként a magyar településhálózat típusainak megalkotására
törekedett. Jász-Nagykun-Szolnok megyében végzett falusi
település-vizsgálataikat 1985-ben a Debreceni Akadémiai Bizottság Alkotó Díjjal
jutalmazta.
1982-86 között magyar állami ösztöndíjjal posztgraduális képzésen vett részt a
Moszkvai Állami Egyetemen, ahol 1986-ban kandidátusi fokozatot szerzett.
1988-1996 között közös kutatási projektben szerzőként vett részt a Klagenfurti
Egyetem Gazdaságföldrajz Tanszékével. A kutatás a határ menti fekvés, illetve a
politikai, társadalmi és gazdasági rendszerek összetett hatásrendszerét tárta
fel. 1991-92 között Fulbright-ösztöndíjasként egy évet töltött az USA-ban a New
York-i állami egyetemen. Kutatási témája Boston és Budapest kereskedelmi
szerkezetének összehasonlító vizsgálata volt. 1992-94 között ugyanezen témában
kutatási projektet vezetett a Univerzity of Massachusetts at Boston
gazdaságföldrajzi tanszékével.
1985 óta vesz részt a Nemzetközi Földrajzi Unió bizottságainak munkájában.
Kutatásai elismeréseként megválasztották a Kereskedelmi Bizottság Végrehajtó
Bizottsága teljes tagjává (1988-1992), és a Matematikai Modellezési Bizottság
Végrehajtó Bizottsága levelező (1988-1992), majd teljes tagjává (1992-1996).
Térinformatikai kutatásai indulását jól szolgálta az a
3 hónapos Soros-ösztöndíj, amelyet a University of Newcastle upon Tyne-ben
tölthetett. Az USA-ban korábban elkezdett kutatómunkáját egy meghívás keretében
folytatta 1998-ban a kaliforniai állami egyetemen (California State University,
Nortridge). A Northridge-ben végzett munkája segítette elő a Marketingföldrajz
című könyve megírását, amely 2000-ben jelent meg.
1996-tól a Goemarket cég ügyvezetőjeként dolgozott, ekkor készült a Budapest
Tér-Képekben, illetve a Budapest In-View CD-ROM. 1999-től a Modern Üzleti
Tudományok Főiskolájának tanáraként marketingföldrajzot és térinformatikát
tanít. Az International Studies Centre-ben 1994 óta tanít Marketing Geography-t.
Negyedszázados kutatómunkája során több területen ért el kiemelkedő,
nemzetközileg is jelentős eredményeket. A regionális kutatások területén
jelentős újdonságnak számított Magyarországon a matematikai-statisztikai
módszerek széles körű alkalmazása és elterjesztése, továbbá ugyancsak úttörő
munkaként értékelhető a marketingföldrajzi kutatások magyarországi megteremtése.
Munkájának eredményeként 2003-ban a marketingföldrajz területén az MTA Doktora
címet szerzett, 2004-ben pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen habilitált a
földrajztudományok szakterületén.