Információink szerint Connecticut államban 45 ezer magyar származású
ember él, és közülük még 15 ezer beszéli a magyar nyelvet. Ez kimondottan jó
arány, ha arra gondolunk, hogy az Egyesült Államokban élő 1,4 millió magyar eredetű
honpolgárból mintegy százezer tud csak magyarul. Mi a titka az önök nagyobb
kitartásának?
– A legutolsó felmérések szerint Connecticutban 40 ezer magyar él.
Közülük hozzávetőlegesen 13 ezer beszél magyarul. A megmaradás ilyen értelemben
valóban meglehetősen pozitív jellegű. Connecticut állam gazdasági helyzetének
előnyös jellege és az a tény, hogy az amerikai magyar „viszály” nagy hullámai
nem vertek olyan komoly ékeket az itt élő magyarok csoportjai közé, mint New Yorkban,
New Yerseyben vagy Pennsylvániában, e fejleményt érthetővé teszi.
Az amerikai magyarokról tudjuk, hogy a magyarságukhoz hűségesek igyekeznek
magyar életet is élni. Mit jelent ez a mindennapok gyakorlatában?
– A magyarsághoz kötődő hűség megnyilatkozásai egyediek, szinte
családonként változnak. Az olyan famíliáknál, amelyek otthonukban magyarul
beszélnek, ez a „hűség” a magyar nyelv használatával kapcsolatos. Egyesek
társadalmi élete szinte teljes mértékben magyar.
A magyar iskolák, templomok támogatása, rendezvényeken, magyar kultúreseményeken
való részvétel, magyar nyelvű hírforrások (köztük, természetesen a Szabad
Újság) tanulmányozása – mind fontos tényezők egy ilyen jellegű életmód
kialakításában.
Része a magyar életnek az is, hogy az önök Kulturális Egyesülete tartja a
kapcsolatot, pontosabban együttműködik az országos hatáskörű, vagy legalábbis a
több szervezetet átfogó közösségekkel, például az Amerikai Magyar Koalícióval?
Miből áll ez az együttműködés?
– A Connecticuti Magyar Kultúregyesület széles körű kapcsolatrendszert
épített ki az elmúlt évtizedek folyamán. Legszorosabb kapcsolataink természetesen a
helybeli, elsősorban connecticuti szervezetekkel alakultak ki. Együttműködünk a
Pannonia Amerikai-Magyar Klubbal, a Magyar Studies of America nevű egyesülettel, az
American Hungarian Heritage Association-nel és a Wallingfordi Magyar Házzal.
Kapcsolataink szorosak a Külföldi Magyar Cserkészszövetséggel is. Magyarországi
munkájukat rendszeres anyagi támogatásban részesítjük... Az Amerikai Magyar
Koalíció munkásságát tiszteljük, kezdeményezéseit támogatjuk és magunkévá
tesszük. Lauer Edit asszony (jobban mondva Nagyasszony), a HAC alapító elnöknője
szegről-végről rokonunk is. A Koalíció munkájában elnökségi tagként veszek
részt.
Minden kisebbségre veszedelmet jelent a lemorzsolódás, a környező
többség elszívó, asszimiláló hatása. Megpróbálnak, tudnak védekezni ellene?
Milyen sikerrel?
– A lemorzsolódás elkerülhetetlen jelenség: biológiai, „ideológiai”
és érzelmi tényezőket egyaránt találhatunk okozói között. Örömmel jelenthetem,
hogy a HCSC-nél nagymértékű lemorzsolódást nem tapasztalunk eddig. Úgy gondolom, a
becsületes, „átvilágítható” munkaerkölcs és a minőséghez való makacs
ragaszkodás (itt elsősorban a rendezvények és a támogatási akciók jellegére
utalok) biztosítják tagságunk lojalitását.
Tudomásunk szerint Amerikába már jó ideje eljut a Duna Televízió adása.
Az önök közösségében milyen a fogadtatása?
– A Duna Televízió adásai kb. másfél éve érhetők el számunkra.
Közösségünk öt tagja fizetett elő eddig a Duna programjára. Ők lelkesedéssel
beszélnek az adások színvonaláról, vannak, akik csak a Dunát nézik. Otthonunkba a
közeljövőben jut el a Duna Televízió, édesanyám Connecticutba történő
költözésével párhuzamosan. A Duna Televízió amerikai szolgáltatása nem hozta meg
teljes mértékben a hozzá fűzött reményeket. Jelenleg mintegy ezerre tehető az
előfizetők száma.
Lényeges változást jelentett az óhazától való korábbi, bizonyára
fájó elszigeteltségükben?
– Elszigeteltségünk az óhazától, különösen a rendszerváltást
követően, szinte teljes mértékben megszűnt. A villámposta-hálózat és az internet
lehetővé tette, hogy a magyarországi hírekről szinte azonnal értesülünk. A Duna
Televízió adása is tényezővé vált ebben a folyamatban, annak ellenére, hogy
százalékos értelemben eddig nem túl jelentős.
Lehetőséget kínál arra, hogy figyelemmel kövessék az óhaza eseményeit.
Hogyan vélekednek arról a mélységes politikai megosztottságról, amely az egymással
szemben álló pártok produktuma, és amely sok esetben bénítóan hat a magyar
közéletre?
– A politikai megosztottság Magyarországon valóban elszomorító jelenség.
Én úgy érzem, a véleménykülönbségek érzelmi töltete a legnyomasztóbb.
Elfogadhatatlan az, hogy politikai véleményeltérések miatt barátok, családtagok
közötti viszony rendül meg. Mi itt őszintén reméljük, hogy az ilyen megosztottság
az elkövetkező évek folyamán megszűnik. Ugyanakkor erősen bízunk abban, hogy
nemzetünk elsajátítja a demokratikus eszmecsere módszereit, és a felfogásbeli
ellentétek ellenére kialakítja a civilizált kapcsolatrendszert.
Mi a véleményük a kettős állampolgárságról meghirdetett
népszavazásról és annak eredményéről?
– Nagy izgalommal és reményekkel követtük a kettős állampolgárság
ügyében meghirdetett népszavazást. Elkeseredettek vagyunk, hiszen a próbálkozás nem
bizonyult sikeresnek. Úgy véljük, a referendum időzítése nem volt a
legszerencsésebb, ugyanakkor a „Nem” tábora a gazdasági és kenyérproblémák
felvetésével hatásos propagandát folytatott. Azt a tényt azonban, hogy az „Igen”,
bár kis különbséggel, de mégis győzött, reménykeltőnek találjuk. A kettős
állampolgárság ügye a közvélemény reflektorfényébe került, asztalon van,
foglalkozni kell vele. Mindent el kell követnünk azért, hogy az „Igen”
támogatóinak igyekezetét siker koronázza.
A megosztottság különben nem ismeretlen jelenség Amerikában sem. A
legutóbbit az elnökválasztás, illetve az iraki háború idézte elő. Vannak jelei a
connecticuti magyarok körében is? Önök hogyan reagáltak?
– Komoly méretű politikai megosztottság nem volt tapasztalható a
connecticuti magyarok körében a tavalyi elnökválasztás és az iraki háború
ügyében. A háború elindításával kapcsolatban voltak és vannak erős
véleménykülönbségek, a tömegpusztító fegyverek jelenléte erősen
megkérdőjelezhető, valóban. Véleményünk valahogy így alakult: Szaddám Huszein
rendszerének eltávolítása pozitív eredmény, most a háborút be kell fejezni, és
Irak politikai vezetését át kell adni az irakiaknak a lehető legrövidebb időn
belül.
Az amerikai magyarság 56-os rétege többségében republikánus beállítású, így az
elnökválasztás eredménye nem okozott depressziót körünkben. Politikai
véleményünket a két párt közötti felfogásbeli különbség és, de nem
feltétlenül, az elnökjelöltek személye szabja meg. Szerencsére vannak csoportunkban
demokraták is, őket a választás eredménye lehangolta, de hozzájuk fűződő baráti
viszonyunkat ez a fejlemény érdemlegesen nem érintette.
Világszerte csökken az amerikai dollár árfolyama. Ugyanakkor nagyon jó a
foglalkoztatottság az Egyesült Államokban. Ön szerint mi e két jelenség oka, illetve
magyarázata?
– Az amerikai dollár árfolyama valóban csökken világszerte. Az exportra
épülő iparágaknak ez meglehetősen kedvező. Ugyanakkor az importáruk és a
befektetések ügyét nem szolgálja. Jelenleg az exportérdekek érvényesülnek
erőteljesebben, de előreláthatóan a közeljövőben kiegyenlítődésre kerül sor.
Az amerikai gazdasági helyzet emelkedő tendenciát mutat, a munkanélküliség alacsony,
a karácsonyi piac biztatóan alakult. Mindezt az amerikai társadalmi rendszer
stabilitásának tulajdoníthatjuk.
Az iraki konfliktus és a változó gazdasági helyzet hogyan érinti az
amerikai polgárok életét?
– Az iraki háború az amerikai ipar egyes szektorait serkentően érinti. Azt
hiszem, nem kell részletezni azt, hogy a hadiipar és az amerikai fegyveres erők
ellátását érintő iparágak háború idején megerősödnek. Ez a folyamat az amerikai
munkaerő foglalkoztatását is befolyásolja.
Önök értékes adományokkal segítették a Kárpát-medencei magyar
kisebbségek szervezeteit. Továbbra is tudnak áldozni az ilyen támogatásokra?
– Egyesületünk az elmúlt évtizedek folyamán jelentősen támogatta a
Kárpát-Medence kisebbségi magyar csoportjainak kulturális és oktatásügyi
(középiskolai és egyetemi) programjait. Sikeres jótékonysági rendezvényeink
lehetővé tették és teszik számunkra, hogy ezt a munkát továbbra is folytassuk. A
jól bevált és eredményes középiskolai ösztöndíjrendszert Erdélyben és a
Partiumban – ez öt középiskolában öt-öt diák teljes ellátását biztosítja –
ez évben a kárpátaljai főiskolai program beindításával fogjuk bővíteni.
Az európai magyar közösségek támogatása önöknek is segít magyarságuk
megőrzésében, például azzal, hogy a fiatalokat is összefogásra, a magyar ügyek
iránti érdeklődésre készteti?
– Munkásságunk hosszú távon csak akkor lehet eredményes, ha megnyerjük a
fiatal magyarok érdeklődését és támogatását. Kilátásaink e téren nem
egyértelműen biztatóak, ugyanakkor a helyzet nem reménytelen. A Magyar Baráti
Közösség fiataljai képzettek, lelkesek és elkötelezettek. A Külföldi Magyar
Cserkészszövetség nagy sikerrel nevelte és készítette elő a cserkészfiatalok
népes csoportját a magyar munka felvállalására. Lehet számítani magyar jövőre
továbbra is Amerikában; vigyáznunk kell rá, és gonddal kell ápolnunk!
Tapasztalatai szerint hogyan lehet fenntartani és erősíteni a fiatalok
vonzódását magyarságukhoz és az óhazához?
– Az egyéni példamutatás fontos tényező a fiatalok „magyar
vonzódásának” erősítésében. A magyar vonatkozású sikerélmények
előkészítése, a magyar irodalom, zene, népzene és előadóművészet fontos
eszközzé vált e téren. Az a tény, hogy Magyarország tehetséges és sikeres
tagállama a NATO-nak és az Európai Uniónak, szintén fontos szemponttá vált nyugaton
élő magyar fiataljaink értelmezésében.
A magyarországi rendszerváltás után sem következett be a nyugatra
menekült magyarok nagyobb arányú hazatelepülése. Ön szerint miért nem?
– A nyugatról hazatelepülő magyarok létszáma nem nagyon számottevő. Az
idősebb, nyugalomba vonuló réteg egy részének visszavándorlását anyagi tényezők
teszik érthetővé. Véleményem szerint az „ittmaradás” jelenségét az itt
kialakított, többnyire sikeres és büszkeségre késztető egzisztencia ténye, a
családokon alapuló kapcsolatrendszerek ereje és a visszatéréssel együtt járó
bizonytalanság magyarázhatja meg.
Mire büszkék az amerikai magyarok?
– Az amerikai magyar elsősorban arra büszke, hogy idegen földön, egy
számára idegen hangzású, ismeretlen nyelv elsajátításával megállta helyét, és
szorgalmas munkája eredményeképpen új életet, maga és családja számára megfelelő
életmódot alakított ki. Az amerikai magyarság egy része arra is büszke lehet, hogy
nem felejtette el apái, nagyapái földjét: szimpatizál nemzetével és támogatja azt.
Büszke lehet az amerikai magyar arra is, hogy különösen a 70-es, 80-as évek gyilkos
elnyomása idején védelmébe vette és a világ közvéleményének látószögébe
helyezte Erdély magyarságának sorsát.
Van olyasmi is, ami miatt úgy érzik, szégyenkezniük kellene?
– Szégyenkeznünk kell azért, hogy nem alakítottunk ki egy, az
összmagyarságunkat megfelelő formában képviselő, hatásos, komoly befolyással
rendelkező érdekszövetséget. Ez sikerült Amerikában a lengyeleknek és az
ukránoknak, nekünk, sajnos, nem! Úgy gondolom, a szinte hagyományosnak tekinthető
széthúzásunknak meghatározó szerepe volt e sikertelenségben. Ez is szégyenünknek,
sajnálatosan nagy szégyennek tekinthető!
Az új magyar miniszterelnök szerint jó, de nehéz is magyarnak lenni.
Amerikában is?
– A magyarságát vállaló magyarnak nem nehéz feladat magyarnak lenni,
magyarnak maradni Amerika földjén. Emiatt nem éri hátrány, rosszindulat vagy fájó
megalázás. Alkotó magyarrá válni nem könnyű. Elkötelezettség, energia, kitartás
kell hozzá. A folyamat eredménye azonban egy életre szóló, felemelő és maradandó
érték. Nem cserélném el semmiért!
Szerencsére nem kényszeríti rá senki. Köszönöm a válaszait.
SZABÓ GÉZA