December 12–14. között két autóbusznyi küldöttség indult a Magyar Koalíció Pártja pozsonyi székháza elől Strasbourgba. A főleg polgármesterekből, MKP járási elnökökből, az MKP központi irodájának alkalmazottjaiból, valamint néhány újságíróból alkotott „századot" Strasbourgban a magyar párt két képviselője, Bauer Edit és Duka Zólyomi Árpád fogadta, akik az Európai Parlament legerősebb frakciójában, az Európai Néppárt és az Európai Demokraták alkotta néppárti klubban (EPP-ED) politizálnak.
A kétnaposra tervezett látogatás első napja a strasbourgi városnézésé volt. A belvárosban tett sétahajó-kiránduláson a két felvidéki magyar euroképviselő is a küldöttséggel tartott. A legcsodálatosabb építészeti alkotásnak talán a 15. században felépült hatalmas katedrális tűnt, a legimpozánsabbnak pedig az európai épületegyüttes, köztük az Európai Parlament székházával. A város most természetesen nem a hétköznapi, megszokott oldalát mutatta, hanem a karácsonyi ünnepek hangulatát árasztotta. Valamikor a strasbourgi vásár hivatalos megnyitása egybeesett ádvent kezdetével, ezért ezt az eseményt a népnyelv Mikulás-napi piacnak nevezte el – tudtuk meg az idegenvezetőtől. A helyzet 1570-ben azonban változott, ugyanis egy Johannes Flinner nevű pap tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a gyerekek hittek az ajándékosztó Mikulásban. A lelkész kezdeményezésére betiltották a Miklós-napi vásárt, s azt Gyermek Jézus-vásárra nevezték át. Ezt az elnevezést őrzi a mai napig is használt német eredetű kifejezés: Christelkindelmarik.
Apropó, németek. Strasbourg közvetlenül a német-francia határ mellett fekszik, ennek ellenére mégsem volt jellemző, hogy német feliratok is gazdagítanák a várost. A Strasbourgi Városi Tanácsban történt fogadásunkon Duka Zólyomi Árpád meg is kérdezte, hogy milyen lehetőségeik vannak az itt élő nemzetiségieknek, elsősorban a németeknek, kultúrájuk, nyelvük ápolására. Vendéglátónk közölte, Franciaországban nemigen vannak nemzetiségek, akadnak ugyan, akik nem franciául beszélnek, de ők is elsősorban franciák. Nem kísérte vastaps az eszmefuttatását.
Agárdi Attila, aki korábban az MKP külügyi titkára volt, 2003. januárjától az EPP-ED frakcióban mint politikai- és sajtótanácsadó tevékenykedik. Az Európai Parlamentben járó küldöttségnek elmondta, a frakcióban rendkívül jó az együttműködés a szlovákiai magyar és a magyarországi (12 fideszes és 1 MDF-es) képviselők között. Szlovákiát érintve Agárdi Attila úgy vélte, hogy Ján Figeľ európai biztosként nagy tekintélynek örvend Brüsszelben, ami viszont magyarországi kollégájáról, Kovács Lászlóról nem mondható el. A médiák nagy kedvencének számít viszont a Smer-es Mónika Beňová is, aki viszont a szocialista frakcióban foglal helyet. A Magyarországon lezajlott, a kettős állampolgárságról szóló népszavazásnak az Európai Parlamentben nincs élénk visszhangja, mint Agárdi mondta, ezt még a magyarországi fideszes képviselők sem erőltették, mivel ezt a kérdést előbb magyar–magyar viszonylatban kell tisztázni.
Az Európai Uniónak húsz hivatalos nyelve van, és elméletileg ezek közül
bármelyiket használhatják a képviselők a parlament ülésein.
Vajon megtudták oldani ezt a bábeli zűrzavarnak látszó helyzetet? – erre a
kérdésre a szlovákiai Magdaléna Kuníková eurohivatalnok válaszolt:
– Ez a húsz nyelv tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szinkrontolmácsoknak 380 nyelvi
kombinációval kéne megbirkózniuk. Nos, ez még nem működik így, és ennek főleg
nem anyagi akadálya van, hanem egyszerűen eddig nem sikerült minden nyelvi
kombinációra megfelelő számú – és elsősorban tudású – tolmácsot találni.
Mégis minden képviselő azt a nyelvet használhatja a plénum felszólalásain,
amelyiket akarja. A dolog úgy működik, hogy előbb angolra, franciára és németre
fordítják a felszólalásokat, majd azokból az egyéb nyelvekre. Ennek olykor olyan
komikus velejárója van, hogy például egy spanyol nyelven elhangzott humoros
kijelentés esetén először azok nevetnek, akik értenek spanyolul, majd körülbelül
10 másodperc múlva azok, akiknek a fülhallgatójuk a francia, német vagy angol
nyelvekre van állítva, és legvégül pedig a többi 16 nyelven hallgatók.
Az eurohivatalnokok hogyan értekeznek egymással?
– Ehhez tolmács sem kell. Eurohivatalnoki álláshoz csak az juthat, aki az angol,
német, francia nyelvek közül legalább kettőn ért és beszél. így mindig van
legalább egy „közös” nyelv, ha valamelyik kollégámmal találkozom.
Az előbb említett komikus jelenséget nekünk nem adatott megtapasztalnunk. Bár éppen ülésezett az Európa Parlament Közgyűlése, a több mint hétszáz euroképviselőből talán félszázat tudtunk volna csak megszámolni. Az EU költségvetése volt napirenden, de annak csak a vitája folyt, szavazás nélkül. Viszont volt szerencsénk magyar beszédet is hallani, mivel Surján László is felszólalt a vitában, aki ezt követően – Bauer Edit közbenjárása után – karjával barátilag üdvözölte a karzaton helyet foglaló küldöttséget.
Képviselő úr, többször elhangzott már, hogy az Európai Uniónak még nincs
kisebbségvédelmi rendszere. Van esély ennek a hiányosságnak a felszámolására?
– kérdeztem Duka Zólyomi Árpádot.
– Valóban, érdemi szinten a kisebbségek védelmével, jogaik megfogalmazásával
eddig még csak az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése foglalkozott. Úgy gondolom,
hogy az itt született nagyon jó dokumentumokat – mint például a Kisebbségi
Keretegyezményt vagy a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját némi
módosítással az Európai Parlament is elfogadhatná. Ezt az elképzelést különböző
tanácskozásokon, bizottsági üléseken már én is felvetettem. Eddig még csak egy
kapaszkodónk van, a nemrég elfogadott alkotmányos szerződés, ennek viszont csupán
egy mondata foglalkozik a kisebbségekkel, aminél jóval többre van szükség, hiszen a
májusban történt bővítés egészen új dimenziókat is hozott az Európai Unióba.
Nem csak a Magyarország határain túl élő magyar kisebbségek által, hanem például
a balti országokban élő, rendkívül nagy számú orosz nemzetiségű állampolgár
által is. Ezek ismeretében némi üde színfoltot jelent, hogy most megalakult egy
kisebbségi csoport, amely tulajdonképpen egy intergroup, azaz különböző frakciók
közötti munkacsoport. Ennek 46 tagja van, természetesen mi is jelen vagyunk itt, sőt,
Bauer Edit az alelnöke lett ennek a munkacsoportnak. Feladatunk a tájékoztatás,
valamint, hogy megoldásokat javasoljunk a kisebbségekkel kapcsolatos problémák
megoldására. Az érdekvédelmünknek az Európai Parlamentben való megfogalmazásának
tehát van perspektívája, de erre még több idő szükségeltetik.
A látogatásra a tél derekán került sor, a város madarait figyelvén ezt azonban nem mondtuk volna. Ugyanis nem csak galambokat láttunk, hanem jó néhány gólyát is, akik nagyon otthonosan érezték magukat a téli európai városban. Otthon az interneten utána nézve olvastam, hogy Strasbourg külvárosaiban az alacsony nyomású lámpákat koncentrált fényt adó, magas nyomású lámpákkal helyettesítették, a megmaradókra pedig ellenzőt szereltek. A túl sok mesterséges fény pedig megzavarja az élőlények, különösen a költöző madarak biológiai óráját is.
Strasbourgi látogatás befejeztével Bauer Edit és Duka Zólyomi Árpád az otthoniak üdvözlésén túl felhívták a figyelmet arra, hogy pozsonyi képviselői irodájukon keresztül továbbra is a folyamatos kapcsolattartásra törekednek választóikkal, a szlovákiai magyarsággal. Végül egy kiállításra is felhívták a figyelmünket, nevezetesen az Európai Parlament épületében éppen megnyíló Magas-Tátrát bemutató tárlatra, amely az egykori és a mai hegység állapotát tükrözi. Ezt azonban már nem tudtuk megtekinteni, mivel éppen annak a megnyitója alatt indultak viszsza az autóbuszok Pozsony felé.
Oriskó Norbert