A karácsony az év legszebb ünnepe, a családoké, az együttlété, a közös örömé. Az egymásért élésből adódó boldogság kiteljesedéséé. Gyerekkorban a misztikus ünnepvárás, ajándékkapás öröme, később az egyre gyülemlő emlékek, újabb remények, Istenhez egyre közelebb kerülés misztériuma. Egy kör kezdete, a minduntalan újrakezdés pillanatának körforgásával. A lélek ünnepe. Lelkünké, aminek tisztaságát féltve óvjuk egy életen át.
Haľko József atya Pozsonyban, főként a Ferences-templomban tartja miséit. Emellett a teológián tanít, ír, kutat, könyveket ad ki, fáradhatatlanul Isten szolgálatában él. A karácsony jelentőségéről beszélgettünk vele.
A karácsony a bensőséges kapcsolatok ünnepe. Hogyan lehet a családon,
közösségeken belül közelebb kerülnünk egymáshoz?
– Jézus, aki betlehemi jászolban fekszik – és körülötte vannak a
napkeleti bölcsek, a pásztorok, édesanyja és nevelőapja, József – jelképezi az
ünnep egyesítő erejét. Minden bizonynyal soha nem lett volna lehetőség arra, hogy
találkozzon egy ilyen érdekes társaság, benne különböző társadalmi rétegből
származó egyénekkel. Elfogadni Jézust, az ő evangéliumát, főképp az áldozat
készséges szeretetét, és a hajlandóságot újból és újból megbocsátani. Ez az a
tanítás, amely építi a közösséget, és közelebb viszi a benne levőket egymáshoz.
Nagyon fontos, hogy az adventi időszakban ne rohanva, idegesen készüljünk a
karácsonyra. Lényeges, hogy inkább az advent legyen a kibékülés ideje, mint a
karácsony. Ne forduljon elő, hogy az idill kedvéért mégis csak kibékülünk a
karácsonyfa alatt, de egy nappal azelőtt kisebb-nagyobb dolgokért még ordibáltunk
egymásra.
Őszintén és nyugodtan ünnepelhetünk-e akkor, amikor másutt háborúk
dúlnak, szegénységgel küszködnek,
a világ számos országában éheznek?
– Természetesen a keresztény embernek soha nem lehet mindegy, hogy máshol mi
történik. Az, hogy mi nyugodt karácsonyt élhetünk meg, ok a hálaadásra. Hálát
adhatunk az Úrnak, hogy nekünk békét adott. Az első, amiben segíteni tudunk a
szenvedő embereknek, az imádság, és ha van rá lehetőség, akkor tettekkel is
közbenjárhatunk. Esetleg azzal, hogy az ember csomagot küld, befogad egy hajléktalant.
Böjtölhetünk a rossz sorsú emberekért, vagy ha valakinek módjában áll, politikai
szinten építheti a békét. Nem lehet közömbös az embernek mások élete, és minden
eszközzel el kell érni, hogy béke legyen. Mindez a Szentatya hatvan-hetven nyelven
elmondott ünnepélyes karácsonyi áldásánál is egyértelmű. Azoknál a nyelveknél,
amelyek érintik az üldözött vagy szenvedő nemzeteket, érezhető, hogy
buzdításként valami többet is mond hozzá, hogy törekedjenek minél gyorsabban a
békét építeni egymás közt.
Hogy látja, a karácsony mennyire ad teret az ökumenikus gondolatoknak,
menynyire teremt alkalmat a különböző vallások megbékélésére?
– Ökumenikus például maga az adventi koszorú. Ugyanis a hagyomány szerint
egy árvaházban keletkezett, ahol egy evangélikus lelkész alapított gyerekeknek
otthont. A gyertyák meggyújtásával vitte hozzájuk közelebb a közelgő karácsonyt.
Minden nap volt minek örülni, amikor egy új gyertyát égettek. Náluk még huszonnégy
gyertya volt egy nagy, két méter átmérőjű körön. Másrészt minden keresztény
felekezet ünnepli Jézus Krisztus születését. A köztereken a karácsonyra állított
betlehemek is mindenkinek szólnak, bárki megállhat előttük, és megcsodálhatja
őket. Anynyira közeli a látvány a léleknek: a család, az édesanya gyermekével.
Pozsonyban többnyire magyarul, ritkábban szlovákul miséz. Hogy látja, a
karácsonynak van-e szerepe az itt élő szlovák és magyar közösségek
megbékélésében, egymáshoz közelebb kerülésében?
– Az egész keresztény tanítás, Jézus Krisztus evangéliuma az egyesítő
szerepet játszsza. Nagyon érdekesen, mert elmélyíti a nemzeti identitást. Mivel az
ember szűkebb értelemben születik egy családba, és tágabban véve egy nemzetbe. Ha
tisztelem magamat, és az én nemzetemet, akkor annál inkább tudom becsülni a másik
nemzetet. Pozsony kitűnő példája a toleranciának: Európában szokatlan dolog, hogy a
zsidó zsinagóga a székesegyháztól néhány méternyire található. Voltak
feszültségekkel teli időszakok a történelemben az evangélikusok és a katolikusok
között, de úgy gondolom, hogy most jó a kapcsolat.
Hogy tölti a karácsonyt?
– Mivel most a szülővárosomban vagyok káplán, a szüleimmel. Előtte
megüljük a hívekkel a hagyományos éjféli misét, ami nem éjfélkor van, hanem este
tíz órakor.
Karácsonyra jelent meg ,,Mindennapi kenyerünk“ című könyve, melyet egy
református lelkipásztorral közösen írt. A hétköznapok életbölcsességeit
tartalmazza bibliai tanulságokkal...
– Ökumenikus ez az ikerkötet is, Édes Árpád somorjai református pap és
az én katolikus szemléletű írásaimmal. Az Új Szóban minden második szombaton
megjelenik az éppen időszerű evangélium magyarázata. Így jött az ötlet, hogy
kiadják a legsikeresebb cikkeket.
Melyik áll a közelebb a szerzőhöz?
– Talán az a karácsonyi történetem, ahol egy család karambolozik, és
túlélik. A baleset után élesen tudatosult bennük, hogy kilábaltak egy közvetlen
életveszélyből. Elveszett mindenük, az akkor vásárolt ajándékok, az autó... De
megmaradtak egymásnak. Azóta saját maguk a legnagyobb karácsonyi ajándékai
egymásnak, hogy életben vannak, és együtt lehetnek.
Mi lehetne a jövő év fő üzenete?
– Minden év fő irányvonala a haladás legyen. Egy humorista azt mondta: azt
kívánom neked, hogy a jövő év ,,arányos“ legyen. Jobb, mint ez, de rosszabb, mint
ami következik. Minden év, az a háromszázhatvanöt nap, vagy akár csak maga az idő
is egy ajándék. Az Istentől kapjuk azért, hogy felhasználjuk, tudásunkat
szaporítsuk. Karácsonyunk középpontjában mindig az élő Jézus lelkülete, szeretete
legyen.
Bodnár Emese