Miniszterelnök-helyettes úr, 2004 májusában Szlovákia az Európai Unió
tagja lett. Ön ma is úgy látja, hogy ez a tagság megérdemelt és szükséges volt?
– Igen, ma sem látok életképes alternatívát. A kis országok a 21. század
globalizációs kihívásai között elvesznek. Figyelemmel kísérem egyébként a
közép-ázsiai, illetve a távol-keleti országok asszociációs törekvéseit is.
Pontosan látható, hogy ők is a fokozott együttműködésben látják hatékonyságuk
növelésének lehetőségeit.
2005 már az emelkedés éve lesz
Egy nemrégi brüsszeli felmérés szerint (1200 szlovákiai lakost kérdeztek
meg) a válaszolók 57%-a mondta magát boldognak azért, hogy az ország már az EU
tagja, és 5%-kal több volt azoknak az aránya, akik a tagságot előnyösnek tartják
számunkra. Mi a véleménye ezekről az adatokról?
– Örülök, hogy a polgárok többsége azonosulni tudott az ország
EU-tagságával. Nem kis energiákat fordítottunk arra, hogy pozitív dialógust
folytassunk e téren is az ország lakosságával, s a kommunikációt a jövőben is
folytatni kívánjuk. Bár az ország EU-tagságát nem lehet és nem szabad csakis
euróban mérni, nem mellékes, hogy a 2004. év szaldója 11 milliárd Sk Szlovákia
javára. Kb. 9 milliárd koronát fizettünk be az idén a közös kasszába, s az év
végéig kb. 20 milliárd korona jelent meg a számláinkon. Fontosabb azonban az a tény,
hogy egy 450 milliós államszövetség szerves része vagyunk, s ez megnyilvánul a
gazdaság teljesítőképességének növekedésében csakúgy, mint a beruházások
emelkedésében. Mivel ezek az új invesztíciók a termelékenység növekedését is
jelentik, a lakosság széles rétegei 2004-ben még sajnos nem érezhették meg igazán
az EU-tagságból fakadó előnyöket, nem csökkent számottevően a munkanélküliség.
2005 azonban már minden független elemző véleménye szerint az emelkedés éve lesz.
Az EU közös mezőgazdasági politikája körül több uniós szakember és
politikus szerint sincs minden rendben. Nálunk az utóbbi időben főként a kistermelők
panaszkodnak, hogy ha a zöldséget és gyümölcsöt az olcsó uniós behozatal miatt nem
fogják tudni jobb áron értékesíteni, tönkremennek. Tud nekik megoldást javasolni?
– Az EU mezőgazdasági politikája szerintem sem jó, túl sok pénzt
pocsékolunk el nem kellően gazdaságos tevékenységek támogatására. A kérdést
azonban egyetlen ország sem tudja egyoldalúan megoldani, s ez nem is csupán európai,
hanem világprobléma. A zöldség- és gyümölcstermelők problémáit most elemzik a
mezőgazdasági minisztérium szakemberei, remélem, találnak jó megoldást.
Nekünk kell viselnünk a felelősséget
Az ismert politológus, Miroslav Kusý állította egyik nemrégi írásában,
hogy ha a magyar nyelv parlamenti használatának jogáról azt megelőzően tárgyaltak
volna, hogy felvették Szlovákiát az EU-ba, egyetlen képviselő sem szavazott volna
ellene. De „most, hogy már kint vagyunk a vízből, rúghatunk is” – írta. Ön
hogyan látja, a szóban forgó parlamenti eseten kívül máshol is tapasztalható ilyen
magatartás?
– A politológusok, politikai elemzők gyakran mondanak nagyon jókat
kívülről, ám amikor belekerülnek az aktív politikába, rájönnek, hogy a steril
okoskodások gyakran nem működnek a gyakorlatban. A felelősséget az MKP
politizálásáért nekünk kell viselnünk. Mi pedig világosan láttuk a
prioritásainkat: a földkérdést és az egyetem ügyét kellett először rendeznünk.
Ha megfordítottuk volna a sorrendet, lehet, hogy most jobb házszabályunk lenne, de
esetleg nem lenne egyetemünk. Nem hiszem, hogy ez jobb helyzet lenne.
Megalapozottnak látszik az aggodalom, hogy a koalíciós partnerek részéről
nem lesz politikai akarat a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról és a
kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadására. Ebben az esetben mi lehet
az MKP lépése?
– Komplikált helyzet állt elő, igaz, de nem reménytelen. Van még másfél
évünk a következő választásokig, s ez a téma számunkra elsőrangú prioritássá
lépett elő. A koalíciós partnereknek is tudatosítaniuk kell, hogy a kormányprogram
fontos részéről van szó.
Az EU-agenda az MKP sikertémája
Sokan és gyakran (különösen az ellenzékiek) állították, hogy azok a
minisztériumok, amelyek élén MKP-s tárcavezető áll, nem képesek meríteni az uniós
alapokat, és a pénzzel részrehajlóan, a magyar kisebbséget előnyben részesítve
gazdálkodnak. Az érintettekkel együtt ön is jogosnak tartja e vádak
visszautasítását?
– Már a kérdésben megfogalmazott vád is tudathasadásos: ha tényleg nem
tudjuk lehozni az uniós pénzeket, hogy tudnánk egyoldalúan támogatni belőlük
bárkit is? Természetesen politikailag motivált, igaztalan vádakról van szó. Sokak
szemében szálka, hogy az EU-agendát nagyrészt az MKP politikusai menedzselik
sikeresen. Nem kellene primitív vádaskodásokkal megbontani ezt a rendszert, mert abból
az országnak ebben a fázisban csak kára származna: a nyertes csapaton nem okos dolog
változtatni. Tudom, hogy egynémely partnerünket máig nem hagyja nyugodni, hogy az
EU-agenda az MKP sikertémája – de ha más politikai leosztást akartak volna elérni,
akkor a 2002-es kormányalakítás előtt kellett volna észnél lenniük. Egyébként a
miniszterek egy személyben egyetlen euróról sem döntenek, ez az ábécéhez tartozik.
Az építésügyi minisztérium nemrégi közleményéből az derült ki, hogy
az illetékes minisztériumokhoz benyújtott tervezetek száma több mint 3300, s az
uniós strukturális alapokból igényelt összeg meghaladja a 81 milliárd koronát. 2006
végéig Szlovákiának még 40 milliárd koronát kell szerződésileg lekötnie. Ön is
úgy látja, hogy a jelek szerint ennek nem lehet akadálya? És mi lesz a hoppon maradt,
kereten felüli igénylőkkel?
– Igen, bizonyos területeken magasabbak az igények, mint a betervezett
pénzmennyiség, s a projektumok minősége is sokkal jobb. Jövőre a pénzek egy
részét átcsoportosítjuk, hogy az igényeket jobban ki tudjuk elégíteni, a maradék
programok megvalósítása pedig áttolódik 2007 utánra.
A problémát a vezetésnek kezelni kell
A Pravda nemrég azzal vádolta meg az MKP-t, hogy Dél-Szlovákiában maga
gyártja a problémákat. Például azzal, hogy képviselői azokban az
önkormányzatokban, ahol többséget alkotnak, arrogánsak, minden hatalmat magukhoz
ragadnak, és részrehajlóan előnyben részesítik a magyarokat. Az ön tapasztalatai
szerint vannak önkormányzati túlkapások?
– A Pravda a Slovenská republika c. napilap megszűnte után eltolódott
nacionalista irányba, számomra nem mérvadó, nem korrekt napilap. Azt is furcsállom,
hogy a szlovák sajtó túlnyomó része – együtt a szlovák politikuskollégákkal –
automatikusan felül ezeknek a vádaskodó féligazságoknak, s a Nyitrán gyakran igen
furcsán viselkedő HZDS-es Belicát már majdnem a demokrácia bajnokának kiáltják ki.
Nem kell ettől megijedni, nekünk tennünk kell a dolgunkat, s nem a Pravda
jegyzetírója előtt, hanem a választóink előtt kell megállnunk.
Mindemellett azonban óriási hibát követnénk el, ha – saját indíttatásból –
nem látnánk hiányosságainkat. Nyitrán az a tény, hogy abszolút többségre tettünk
szert, a jelek szerint komoly gondokat okoz nekünk. A 2002-es parlamenti választásokon
a peremvidéken szavazatokat nyertünk, ám voksokat vesztettünk a dunaszerdahelyi,
komáromi és királyhelmeci régiókban. Egyértelműen a csúnya belharcok, az
érdekcsoportok gátlástalan küzdelmei miatt. Szlovák ismerőseim ezekben a régiókban
gyakran mondják, hogy esetenként mi sem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál. Ez
tehát komoly probléma, s ha az MKP vezetése nem tudja kezelni 2005-ben, jelentős
veszteségeket szenvedhetünk.
Ellenpélda lehetne az északi autópálya és a déli gyorsforgalmi út
„vetélkedője”. Az úthálózat fejlesztésére szánt pénzekről döntő szlovák
politikusok nehezen akarják belátni, hogy erre az utóbbira is nagy szükség van. Ön
élharcosa a déli útnak, még most is távolinak tűnik a siker?
– Nem, a Tornalját elkerülő útszakasz már épül, novemberben letettük az
Osgyánt elkerülő szakasz alapkövét, s áprilisban ugyanezt tesszük meg Fügénél
is. Tervezik a nyomvonalat, hatástanulmányok megvalósítását végzik a
Nagykürtös–Léva–Érsekújvár– Dunaszerdahely szakaszon is. Az EU strukturális
alapjainak felhasználásával jelentősen felgyorsulnak a munkálatok. 2007 után, ha
játékban maradunk, a Pozsony–Komárom szakasz és a szoroskői alagút kell, hogy
prioritássá váljék.
Önnek a közelmúltban két afférja is volt a köztársasági elnökkel.
Azzal gyanúsította önt, hogy a kormányülések tartalmáról rendszeresen Budapestre
siet beszámolni, és megvádolta azzal is, hogy nem tartja be a megállapodásokat. Mert
a kitüntetettek listáját nem konzultálta vele még mielőtt a kormány elé
terjesztette volna. A második vádra is elutasító a válasza, mint az elsőre volt?
– Gasparovič úr és szóvivője kijelentéseikkel önmagukat minősítik. A
kitüntetettek listájának elkészítésénél magam és a kormány is a törvény
előírásai szerint jártunk el.
Miniszterek együttműködése
A közelmúltban jelent meg a lapokban a hír, hogy ha nincs az Európai
Bizottság megválasztása körüli bonyodalom, Szlovákia könnyen az Európai Bíróság
elé kerülhetett volna, mert azokat az európai törvényeket, amelyeket bele kellene
foglalnia az ország jogrendjébe, bizonyos állami intézmények ignorálják. Még
mindig fennáll annak a veszélye, hogy az EB beperli Szlovákiát?
– Igen, ez a veszély állandóan jelen van, s nemcsak Szlovákia esetében. Az
EU ugyanis állandóan új szabályokat termel, s ezek egy részét közvetve kell
átültetni a tagországok jogrendjébe. Ez mindenütt időt vesz igénybe, van, amikor
többet, van, amikor kevesebbet. Szaknyelven ezt a folyamatot az európai jog
approximációjának nevezik, szlovákiai felelőse Lipšic igazságügy-miniszter.
A kereszténydemokrata miniszterek bizonyos kérdésekben előszeretettel
ignorálják a koalíciós partnerek, illetve a kormány álláspontját, és pártjuk
véleményét képviselik az uniós fórumokon. Hova vezethet az ilyen gyakorlat, és
miért nem lehet megakadályozni?
– A kormány a javaslatomra elfogadta azt a dokumentumot, amely rendezi a
kérdést, s remélem, most már szakmailag olajozottabb lesz a miniszterek
együttműködése.
Jóllehet, csak nemrég léptek hivatalba, mit mondana uniós parlamenti
képviselőink eddigi tevékenységéről? Leginkább az általunk választott két
magyaréról és az EB-biztoséról…
– Az Európai Parlament nagyrészt egy vitafórum, jogkörei alacsonyak. A 732
képviselő közül nehéz kitűnni, s megvallom, számomra nem kimondottan lélekemelő
hír, ha azt olvasom, európai parlamenti képviselőink az azerbajdzsáni tényfeltáró
bizottság munkájában vesznek aktívan részt. Nekünk elsősorban a saját ügyeinkkel
kell foglalkoznunk.
Brüsszeli vélemények szerint a szlovákiai komisszár nem kapott igazán fontos
posztot, bár egy erős személyiség az oktatásügy és a kultúra területén is
alkothat jelentőset. Ezek a kérdések azonban jórészt megmaradtak a tagországok
kompetenciájában.
Különben válságba sodródik
A hazai és külföldi politikusok meg a közvélemény jelentős része
szerint az MKP a kormánykoalíció legstabilabb és legkevésbé viszályt keltő
pártja. Belső problémái nem akadályozzák meg abban, hogy továbbra is ilyen pozitív
tényező maradjon?
– Az MKP-nak nincs más útja, mint elvi politikát folytatni, különben
meghasonul önmagával és válságba sodródik. Látom és érzékelem a belső
problémákat, helyenként azok fokozódását is. A párt legfelső vezetésének
2005-ben kezelnie kellene ezeket a gondokat, különben a megyei, majd a 2006-os
parlamenti és helyi választásokon gondjaink lehetnek.
Mások azt mondják, túlságosan engedékeny a partnerekkel szemben, nem
képviseli eléggé határozottan a magyar választók érdekeit. Milyen lesz az MKP az
új esztendőben, s ennek küszöbén ön mit kíván a pártnak és választóinak?
– Azt hiszem, az MKP ügyesen taktizál, és mindig megteszi azt, amit a
reális lehetőségek megengednek. Az elégedetlenkedő hangokat komolyan mérlegelni
kell: ahol jogosak, ott javítani kell, ám azt sem zárhatom ki, hogy olyanok is vannak,
akiket a helyzet hozzánk sodort, s most hangoskodással bele akarnak lovalni bennünket
egy olyan helyzetbe, hogy minél több gesztenyét kaparjunk ki nekik a tűzből. Ugyanők
2006 után, ha nem kerülünk be a kormányba, meg sem ismernek majd. Az MKP-nak nagyon
kell vigyáznia az arányokra és az elvekre, ez egy nagyon sebezhető párt. Remélem
azonban, az új évben is sikerül megőriznie értékeit. Ezt kívánom a pártnak,
tagjainak, funkcionáriusainak, szimpatizánsainak egyaránt. Ne feledjék: a történelem
mindannyiunkat megmér majd. Úgy dolgozzunk 2005-ben is, hogy ne találtassunk
könnyűnek!
Miniszterelnök-helyettes úr, szándékát minden vonatkozásban koronázza siker. Köszönöm a válaszait.
SZABÓ GÉZA