Elnök úr, az MKP novemberben megtartott hatodik kongresszusán jelentős
sikerekről adhattak számot. Közülük ön szerint melyek a legfontosabbak?
– A 6. Országos Kongreszszusra elkészítettük az MKP 2002-es választási
programjának elemzését, tételesen feltüntetve a teljesített vagy részben
teljesített pontokat, illetve azokat, amelyek teljesítése az elkövetkező időszak
feladata. Az anyag arról is számot ad, melyek azok a pontok programunkban, amelyeket –
mivel nem kerültek be a kormányprogramba – ebben a választási időszakban nem fogunk
tudni teljesíteni. Az a benyomásom, hogy a sajtó által is jelentősen táplált
elégedetlenség miatt a közvélemény nem mindig tudatosítja, hogy egy-egy törvény az
MKP-nak köszönhetően kevésbé érinti hátrányosan a lakosságot.
Egyedül az MKP vállalta fel
Fontosnak tartom elmondani, hogy az elmúlt két évben egyedül a Magyar Koalíció Pártja vállalta fel a vidék képviseletét minden szinten. Odafigyeltünk arra, hogy a kis falvakat ne érje jelentős kár a pénzügyi decentralizáció következtében, hogy a megkezdett környezetvédelmi beruházásokat a környezetvédelmi alap segítségével be tudják fejezni, hogy a szlovákiai magyar iskolarendszer fennmaradjon és bővüljön, megteremtettük a magyar nyelvű felsőoktatás intézményes alapjait a Selye János Egyetem megalapításával. Elértük, hogy a nyugdíjasokat az állam legalább részben kárpótolta a drasztikus energiaáremelés miatt. Segítjük önkormányzatainkat a nevesítetlen földek tulajdonba adásával. És így tovább, a sor nagyon hosszú.
Nem hallgatták el hiányérzetüket sem, például amiatt, hogy nem sikerült
még elfogadtatniuk a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvényt, sem
a kisebbségek jogállását meghatározó jogszabályt. Jelenleg hol tart e törvények
előkészítése?
– A kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló
törvénytervezetünket a nyár elején adtuk át koalíciós partnereinknek, akik azt
szabályszerűen lesöpörték az asztalról. Ezután hosszú huzavona kezdődött:
kidolgozott egy tervezetet a kulturális minisztérium, ami nem felelt meg, majd egy
újabb forduló során úgy döntöttek, törvényt kell alkotni a kultúra
finanszírozásáról, amelyben helyet kaphatna a kisebbségi kultúra ügye is. A
tervezet helyett azonban csak egy előkészítő anyag született, amely rögzítette a
törvény céljait és legfontosabb rendelkezéseit. Ez egy közalapítvány
létrehozásával számolt, amely gyakorlatilag egy zsákba rakta volna a szlovák és a
kisebbségi kulturális intézményeket, rendezvényeket.
Felháborító cinizmus
A tervezetet véleményeztük, megtettük a kiegészítéseinket, javasolva, hogy jöjjön létre egy külön állami finanszírozású alap, ám a legutóbbi koalíciós tanácson körvonalazódó megegyezést az SDKÚ keresztülhúzta, kijelentve: elfogadhatatlannak tartják, hogy külön alap jöjjön létre a kisebbségi kultúra finanszírozására, elfogadhatatlan számukra, hogy kisebbségi hivatal jöjjön létre és ellenzik, hogy a kultúrára szánt pénzeket „felcímkézzük” – azaz célirányosan a kisebbségi kultúrára szánjuk. Mélyen felháborított bennünket ez a cinikus hozzáállás, de e pillanatban nem tehetünk mást, mint hogy tudomásul vesszük, ilyen karácsonyi ajándékot szánt nekünk koalíciós partnerünk. Nem rejtettük azonban véka alá, hogy ez a hozzáállás rányomja majd a bélyegét a további koalíciós együttműködésre. Ezek után arra sem látunk túl nagy esélyt, hogy az ugyancsak kész törvényt a kisebbségek jogállásáról partnereink tárt karokkal fogadnák.
A földnyilvántartás felújításának eddigi üteme arra enged következteni, hogy még húsz évig is eltarthat, amíg kiderítik, pontosan melyek is a nevesítetlen földek. A kataszteri hivatal alelnöke szerint összesen mintegy kétmillió parcelláról van szó, s ezeknek eddig csak a feléről állapították meg, hogy tulajdonosuk nem azonosított. A földek nevesítésének határideje viszont 2005 szeptemberében lejár. Ön milyen megoldást tartana elfogadhatónak?
Nevesítés és nyilvántartás
– A törvény úgy szól, hogy azokon a területeken, ahol az egyszerűsített földnyilvántartás még nem készült el, a nevesítésre a földnyilvántartás befejezésétől számított egy éven belül adhatja be kérelmét az, aki a földjeit nevesíteni kívánja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az adott területen 20 év múlva fejeződik be az ún. ROEP, az igénylőknek azt követően még egy évig van lehetőségük rendezni tulajdonukat.
Az MKP támogatta a közelmúltban jóváhagyott adó-, szociális és
egészségügyi reformokat, s egyúttal elérte a lakosságot terhelő bizonyos
következményeik enyhítését. A terhek azonban még így is nagyok, különösen a
déli országrészekben élő lakosság számára, ahol igen sok a munkanélküli. Szóba
jöhetnek további enyhítések is?
– A reformokra éppen azért van szükség, mert nagyon pazarló az
államháztartás. Természetes, hogy a reformnak csak akkor van értelme, ha bizonyos
pénzelvonással jár, ez pedig a lakosságot érinti. Mindaddig, amíg az MKP része a
kormánykoalíciónak, mindig odafigyelünk arra, hogy a legszegényebb rétegek ne
kerüljenek lehetetlen helyzetbe. Így azt is elképzelhetőnek tartom – ahogy erre már
máskor is sor került –, hogy módosítsunk bizonyos törvényi rendelkezéseken, ha
erre szükség van. Én azonban látok reményt arra, hogy az elkövetkező években az
emberek már a pénztárcájukon is érezzék, az ország gazdasága növekszik.
Elindultak a beruházások
A Kassa melletti Ford-gyár, ha létrejön, állítólag háromezer embernek
jelent majd megélhetést. Munkát adhatna a déli gyorsforgalmi út építése és
megléte is. Úgy érzi, az MKP központi vezetősége, területi, helyi szervei és
tisztségviselői mindent megtettek a szlovákiai magyarok nagyobb arányú
foglalkoztatásáért?
– Mindig van mit tenni, mindig lehet jobban csinálni. Tény, és most már
ideje, hogy ezt nyíltan vállaljuk, az európai uniós alapokból nagyon komoly
beruházások indultak el. A régiófejlesztési minisztériumból hozzávetőleg 4,5
milliárd korona beruházás már folyamatban van, az elmúlt hónapokban 61 milliárd
korona összértékű pályázatot fogadott a minisztérium. Ezek infrastrukturális
fejlesztésre, épületfelújításra, vállalkozásfejlesztésre felhasználható
támogatások. Lehetőségek, amelyeket ki kell tudni használni. Gondolkodhatunk persze
külföldi nagyberuházók behozatalában, szükség is van rá. Mi azonban azt
szeretnénk, ha az ott élő embereket segíthetnénk abban, hogy vállalkozást
indítsanak, munkahelyeket teremtsenek, a saját erejükből a mi segítségünkkel
építsék a vidéket. Egy külföldi beruházó ahogy jött, úgy el is mehet. Amikor
éppen olcsóbb munkaerőt, jobb adózási feltételeket, olcsóbb alapanyagot talál. És
akkor mi lesz az ott élőkkel? Egy ember, aki ott próbál boldogulni, ahol a gyökerei
vannak, a környezetét, az embereket is nézi. Nem csak a munkaerőt látja bennük.
A párt ügyvezető alelnöke nemrég azért bírálta az MKP-t, mert nincs
nemzetstratégiája, távlati programja. Ön megtiltotta, hogy ilyet valaki kidolgozzon?
– Én a munkatársaimat és párttársaimat általában munkára szoktam
ösztönözni és nem tétlenségre. Egyáltalán nem zárkózom el attól, hogy az MKP-n
belül vita alakuljon ki nemzetstratégiai kérdésekről – sőt. Bizonyos vagyok benne,
hogy nekünk hosszú távon kellene gondolkodnunk a nemzet és a szlovákiai magyar
nemzetrész jövőjéről. Vannak az MKP-n belül olyan elemző, gondolkodó politikusok,
akik képesek arra, hogy egy ilyen vitát elindítsanak. De ezt nem a sajtón keresztül
kellene megtenni. Nemcsak bírálni, hanem tenni is kell.
Társadalmi párbeszéd
Kongresszusi gondolata, hogy még mindig hiányzik az a társadalmi
párbeszéd, amely során megvitatnánk a bennünket érintő legfontosabb problémákat.
Hiányzik a párbeszéd a tanárokkal, a polgármesterekkel, a fiatalokkal, a nőkkel...
Úgy tervezték, hogy az elkövetkező időszakban rendszeres szakmai vitákat,
találkozókat, eszmecséreket kezdeményeznek. Mikor készül el ezek harmonogramja?
– Az elkövetkező napokban. Decemberben találkoztam a Selye János Egyetem
diákjaival, amit a párbeszéd kezdetének tekintek. Az egyetemi találkozók sora a
vizsgaidőszak után folytatódik, az előzetes tervek szerint Nyitrán. Már januárban
találkozni szeretnénk a polgármesterekkel, akikkel parlamenti képviselőink
jelenlétében fogjuk megvitatni a pénzügyi decentralizáció következményeit. És
folytathatnám tovább, de e pillanatban konkrét időpontokat még nem tudok mondani.
Megállapították, regionális gazdasági programot kell kidolgozniuk,
együttműködve az MKP kerületi tanácsaival, a megyékben tevékenykedő
vállalkozókkal, szakemberekkel, civil szerveződésekkel. Mit remélhetünk egy ilyen
programtól?
– Az előző megyei választásokon a magyar választók jelentősen nagyobb
arányban vettek részt, ennek köszönhetően többnyire erős képviselettel
rendelkezünk a megyékben. Akkor azonban a választók egy éppen létrejövő
önkormányzati testületbe választottak, nem voltak tisztában azzal, hogy mi lesz a
feladatuk, az adott jelöltek hogyan fogják tudni megállni a helyüket. Most azonban
már látják, hogy ki mit tett le az asztalra, vannak tapasztalataik a megyei
önkormányzatok tevékenységét illetően. Most már nem elég kiállni azzal a
választók elé, hogy itt vannak az MKP jelöltjei, szavazzatok rájuk. Program kell.
Tudnunk kell, milyen az egyes megyék potenciálja és hogy mit akarunk elérni az
elkövetkező időszakban.
Még az ördöggel is...
2005-ben megyei választások elé nézünk. Úgy gondolja, reális veszélyt
jelentenek a magyarok kiszorítására szervezkedő, minden szlovák pártot összefogó
nagykoalíciók?
– Azt gondolom, hogy az ilyen „nagykoalíciók” a választási eredmények
kihirdetésének napjáig, vagy az első, döntéseket is hozó önkormányzati ülésekig
léteznek. Kivéve persze, ha magyar ügyről van szó, mert ugye, az ellen – kis
túlzással – még az ördöggel is szövetkeznének. Úgy vélem, ha nem tudjuk
kellőképpen mozgósítani a választóinkat, és nem lesz számottevő képviseletünk a
megyei önkormányzatokban, és alacsony lesz a koalíciós potenciálunk, igen nehéz
helyzetbe kerülhetünk. Az elmúlt négy év bebizonyította, hogy ott, ahol
kisebbségben vagyunk, csak akkor tudunk hatékonyan működni, ha partnereket találunk a
céljaink megvalósításához. A kongresszus utáni sajtótájékoztatón elhangzott
mondatom is erre vonatkozott. Meg kell előznünk, hogy úgy kerüljünk kisebbségbe,
hogy még csak lehetőségünk se legyen, hogy keresztülvigyük az elképzeléseinket.
Ilyen volt például a Nagyszombati kerület esete az elmúlt választási időszakban.
Elhangzanak olyan vélemények, amelyek szerint az MKP meghátrál, és eleve
feladja bizonyos pozícióit, ha az ilyen szlovák nagykoalíciókkal szemben a mai
koalíciós pártok összefogását szorgalmazza megyei szinten. Az utóbbi évek
koalíciós tapasztalatai után volna értelme az ilyen összefogásnak?
– Visszakérdezek. El tudja képzelni, hogy ma hol lenne a szlovákiai
magyarság, ha az MKP nem lett volna a kormánykoalíció tagja? A bejelentés persze
elsősorban azért történt, hogy ne zárjuk ki eleve az együttműködés
lehetőségét, és ne legyen hivatkozási alap, hogy hát hiszen a magyarok csak egyedül
hajlandók, nem tárgyalnak, tehát (!) meg kell csinálni a szlovák koalíciót. Hogy ez
a folyamat a 2005-ös választásokig milyen eredménnyel zárul, ez még a jövő
zenéje.
Pénzkérdés lettünk
Működésében a Magyar Állandó Értekezlet fontos szerepet szánt az
anyaországi és a határon túli magyar pártok és szervezetek rendszeres
konzultációinak, megbeszéléseinek. Ezek azonban – a lényeges kérdéseket illetően
is – gyakran elmaradnak. Mit gondol, miért?
– Ahogy ez a népszavazáson is nyilvánvalóvá vált, a jelenlegi magyar
kormány a határon túli magyarokat pénzkérdésként kezeli. A konzultációtól is
vélhetően azért tart, mert ott egyezség születhet, amit be kell tartani. Ezeknek az
egyezségeknek pedig nemegyszer költségvetési vonzatai is vannak. Ennél nagyobb
probléma, hogy a MÁÉRT ugyancsak pártpolitikai csatározások színhelyévé vált (a
magyarországi pártokat értem ez alatt), ami annak a következménye, hogy
nemzetstratégiai kérdésekben sincs egyetértés a magyar pártok között. Ez pedig
nagyon rossz viszonyokat szül – élő példa a magyarországi népszavazás esete.
Az anyaország részéről milyen lépéseket tart kívánatosnak a december
5-i népszavazás után?
– Egy dolog biztos, ezt a kérdést, a határon túli magyarok kedvezményes
honosításának kérdését már nem lehet szőnyeg alá söpörni. Nem látok túl nagy
esélyt arra, hogy egyezség szülessen a pártok között, és egy olyan kétharmados
törvényt hozzon meg az Országgyűlés, amely mindenkinek megfelel. Az
igazságügy-miniszter kijelentései sem erre utalnak. Nagy vitára számíthatunk. Mi
azonban egyeztetést kezdeményezünk, mert szeretnénk részt venni a jogszabály
előkészítésében.
A Beneš-dekrétumok a mai napig kísértenek és károsítanak bennünket.
Elképzelhetőnek tartja semmissé nyilvánításukat valamilyen formában?
– Az MKP erről a célkitűzéséről soha nem mondott le és reméljük, hogy
eljön az idő, amikor lesz politikai akarat arra, hogy Szlovákia egyszer letörölje
arcáról ezt a szégyenfoltot. Egy demokratikus, európai országhoz nem méltó, hogy
ilyen jogi normákat tartson életben.
Ön már többször utalt rá, hogy egy tekintélyesebb pénzalap létrehozása
megteremthetné a vagyonuktól megfosztott, Csehországba deportált, Magyarországra
kitelepített és nincstelenül itt maradt magyarok bizonyos kárpótlásának
lehetőségét. Mennyire foglalkoztatja önt és az MKP-t ez az elképzelés?
– Ezt az elképzelésünket a kormányalakítási tárgyalások során
felvetettük. Sajnos, közbeszóltak a külföldi események: ekkor tett kemény
kijelentéseket ebben a kérdésben Haider, és ekkor mondták ki az Európai Parlament
szakértői, hogy Csehországnak uniós csatlakozásáig nem kell megoldania a
Beneš-dekrétumok problémáját. Természetesen partnereink abban pillanatban
visszakoztak s a kérdésről nem tudtunk tovább tárgyalni. Bátran kijelenthetem
azonban, hogy e kezdeményezésünk továbbra is napirenden van, nem adjuk fel.
Elnök úr, karácsony előtt vagyunk. Kinek mit kíván az ünnepekre és az
új évre?
– Minden szlovákiai magyarnak és minden MKP-választónak boldog és békés
ünnepeket kívánok. Kívánom, hogy rosszízű politikai viták és a népszavazás
eredménye miatti kesergés ne rontsa meg senki családi ünnepét. Aztán elkezdünk egy
új évet, amelybe lépjünk együtt bizakodva.
A bizakodásban feltétlenül önnel tartunk. Köszönöm a válaszait.
SZABÓ GÉZA