Kérdéseinkre FEHÉR MIKLÓS, a Nyitrai Kerületi Önkormányzat alelnöke válaszol

Nehéz elviselni a magyarok egyenrangúságát

Ön két és fél évvel ezelőtt lapunknak kijelentette, hogy stratégiai gondolkodású ember. Mint megyei alelnök, milyen stratégiát juttatott érvényre?
– Legfőbb stratégiámnak azt tartottam, hogy egy számarányaiban megfelelő magyar részvételű megyei hivatalt építsünk ki, ami sikerült is. Célunk volt továbbá, hogy kiépítsük a megyei fennhatóság alá tartozó intézményrendszert, amely kielégíti a magyar nemzeti közösség igényeit. Meg kellett teremteni ezen intézmények biztos helyét, finanszírozásának stabilitását, relatív függetlenségét, illetve a regionálissá tételét, hogy ne csak helyi szintre korlátozódjék a tevékenységük. Ilyen intézmény az érsekújvári Regionális Művelődési Központ, a komáromi Jókai Színház, a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma, valamint a Duna Menti Könyvtár. Olyan rendszerről van szó, amely megyei költségvetésből finanszírozható, kielégíti a kulturális szükségleteket, s egyfajta magyar kulturális autonómiát jelent. Magunk döntjük el, hogy a kultúra terén mire van szükségünk, és a megoldásokat is magunknak kell megtalálnunk. Az említett intézmények fontos szerepet játszanak a helyi kezdeményezések megvalósításában. Létrehoztuk a helyi kulturális alapot, melyhez 50 ezer korona értékben pályázhatnak a megye területén működő kulturális intézmények, civil szerveződések, polgári társulások. Ugyanezt a tervet követtük az oktatásügyben is, a megyei fennhatóság alá tartozó iskoláknál.

Az volt a véleménye, hogy a megyei önkormányzati irányításnak és ellenőrzésnek kicsit másképp kellene működnie, mint ahogy addig a kerületi hivatalban történt. Mi volt az a többlet, amit az önkormányzat hozzátett?
– Természetesen a döntéshozatal módja meghatározza azt, hogy a helyi kezdeményezések nagyobb szerephez jutnak. A megyei közgyűlésben mindig a régió és a járás képviselőinek javaslatait támogattuk. Így fontos szerepet kapott az aktivitás és a kezdeményezés, hiszen ötlet és javaslat nélkül határozat sem születhet.

Nagyon lényegesnek tartotta a helyi szükségletek ésszerű megfogalmazását és azt, hogy belőlük határozatok szülessenek. Így lett?
– A megyei önkormányzat különbözik a helyi önkormányzat munkájától, nagyobbak a távolságok, többet kell utazni, kommunikálni, több energiát fordítani az információszerzésre. Természetesen könnyebb a helyzete azoknak a képviselőknek, akik kapcsolatban állnak valamilyen társadalmi szervezetekkel, civil szerveződésekkel vagy önkormányzatokkal. Az MKP-s képviselők többsége rendelkezik ilyen kapcsolatokkal.

Érve, hogy ő szlovák

A megyefőnök Belica úr a választások után azt mondta, ha az önkormányzat sikeres akar lenni, le kell vetnie a pártmezeket. A hírek arról szólnak, hogy ezt több esetben éppen ő nem tette meg...
– Ez vitathatatlan. Egyetlen pillanatra sem felejtette el, melyik párt színeiben indult, és milyen jelszóval. Az egyetlen erős érve, mellyel ringbe szállt, az, hogy ő szlovák.

Mindenki kíváncsi volt rá, hogyan tud együttműködni az MKP-s többségű önkormányzat és a HZDS-es megyefőnök. Olyan véleményeket hallani, hogy egymaga is erőteljes ellenlábasa tud lenni a 30 tagú MKP-klubnak az 52 tagú testületben. Ez volna a valóság?
– A megyefőnök helyzete törvényből eredően nagyon erős. Teljesen a kezében van a hivatal irányítása. Jutalmakat, büntetéseket kizárólag ő oszthat, motiválhat és elkedvetleníthet. Mivel a képviselő-testület határozatainak végrehajtását is ez a hivatal végzi, adminisztratív eszközökkel erősen fékezheti vagy elősegítheti a döntések végrehajtását. Ezen felül vétójoga is van; ilyenkor a döntés végrehajtása több hónapos halasztást is szenvedhet. A kérdésben szereplő ellenlábas olyan értelemben találó, hogy kezdeményezőleg mindig az MKP lép fel, gondolataink, ötleteink, terveink, javaslataink nekünk vannak, az elnök általában e tervek fékezésén dolgozik.

Mi az oka és magyarázata annak, hogy a megyefőnök állítólag az önkormányzat 51 határozatát nem volt hajlandó aláírni? Lehet így megyét kormányozni?
– Nem állítólag, ez a valóság! Nagyon nehéz lehet elviselni, hogy a magyarok egyenrangú félként szerepelnek a megyében. Nem kegyért könyörögnek, hanem határoznak és döntenek.

Ki kapta a legnagyobb támogatást?

A nacionalista ellenzék (például a Smer) azzal vádolja a megyei önkormányzatot, hogy túlságosan részlehajló, másképp mondva: magyarbarát. Az iskolapénzeket például úgy osztotta el, hogy a Komáromi járás egy szlovák diákjára 900, ám magyar diákjára 9 ezer korona jutott. Lehetséges ez?
– Azután, hogy sikerült magyar többséget kiharcolnunk a megyei önkormányzatban, világossá vált számunkra a lehetőség: megtehetünk sok mindent, amiről eddig csak álmodtunk. Például úgy támogathatjuk a kultúrát és az oktatásügyet, hogy azok is részesüljenek e támogatásból, akik addig bizonyos okokból nem kaptak pénzt. Ilyen ok például az, hogy magyar tanítási nyelvű oktatási intézmények. A Mečiar-féle diktatórikus rendszer alatt nemhogy támogatást nem kaptak ezek az iskolák és általuk a diákok, hanem csírájában akarták elfojtani a magyar értelmiségiek esetleges megjelenését. Gyakori példa volt, hogy a magyar iskolaigazgatókat leváltották, helyükre szlovák nemzetiségűeket, nemegyszer nacionalista gondolkodásúakat ültettek, hogy a magyar oktatásügyet ezzel is gátolják. Ezek alatt az évek alatt ezek az oktatási intézmények, hogy pontosítsunk, a Komáromi járás magyar tannyelvű iskolái nagyon eladósodtak. Ezt persze nem veszi figyelembe egyetlen, ma bennünket támadó párt sem. Hogy előbb ott kell rendet rakni, ahol arra a legnagyobb szükség van. Feltehetnék maguknak a kérdést, ha ők ülnének a helyünkön, vajon nem éppen fordítva lenne a helyzet? Ha lehetőségünk van segíteni, hogy gyermekeink megfelelő körülmények között tanulhassanak, bűn lenne, ha nem használnánk ki. A támogatások pedig, amiket ilyen összegekre kiszámolt az ellenzék, célirányosak, ugyanis a legtöbb helyen ezek a pénzek arra kellettek, hogy szerkezetileg az iskolát olyan állapotba tegyék, hogy abban egyáltalán oktatás folyhasson. Belica úr kritizálta a nagy beruházásokat az oktatási intézményekbe. Mi azonban a jövőbe tekintünk: ha iskoláinknak pénzre van szükségük a működéshez, adunk, amennyit tudunk, mert ez a jövőnk alapköve. Ezért folyósítottunk támogatásokat a Komáromi, Érsekújvári, Sellyei járásokba, illetve a Lévai járás déli részére. Arra lennék még kíváncsi, az ellenzéki pártok, melyek támadólag lépnek fel a megyei önkormányzat ellen, azt miért nem említik, hogy Komáromban a legmagasabb összegű támogatást éppen a szlovák tannyelvű gimnázium kapta?

Éljünk a rezervátumunkban

Állítólag a magyar képviselők részrehajlása miatt kell létrehozni a megyei nagy szlovák koalíciót, amely majd több szlovák képviselőt juttat az önkormányzatba. Valójában mennyire indokolt az egyoldalúság, a részrehajlás veszélyének és tényének felemlegetése?
– A szlovákság elismeri, hogy a kisebbségnek bizonyos jogok járnak, melyeket hajlandóak is megadni, ám a feltétel az, hogy mi viselkedjünk szépen, támogassuk őket szóban és tettben, de ne akarjunk semmit saját kezdeményezésből véghezvinni, ne legyen akaratunk, ne követelőzzünk, ergo éljünk a magunk kis rezervátumában, a magunk kis jogaival. Hát ebből nem kérünk! Vége annak az időszaknak, amikor ránk kényszerítették ezt a viselkedési módot, amikor nem szólalhattunk meg magyarul a hivatalokban, sokszor még az utcán is ránk szóltak, ha anyanyelvünkön társalogtunk, amikor jogaink szinte nem is voltak, csak kötelességeink. A többségi nemzet által emlegetett „részrehajlás” csupán abból áll, hogy most már egyenrangú felek vagyunk, illetve abból, hogy ötleteink, javaslataink szinte csak nekünk, azaz az MKP-nak vannak. Ez azonban a másik fél hibája, hogy ők nem állnak elő kezdeményezésekkel. Ellentétben a sajtóvisszhangokkal, miszerint megyei szinten a magyar képviselők akadályozzák a szlovák képviselők munkáját, igenis támogatjuk őket mindazokon a területeken, ahol az megfelelő. Vannak terveink és céljaink, melyeket meg akarunk valósítani – ez az, ami nem tetszik nekik.

A magyarok egyenrangúsága ellen

Tapasztalatai alapján lehetségesnek tartja a minden szlovák pártot összefogó „nagy szlovák megyei koalíció” létrejöttét a jövő évi választásokra?
– Ez a nagykoalíció egy rögeszme, a nemzeti nacionalista politika életrehívása lenne. Annak ellenére, hogy a sajtóban ezek a pártok úgy próbálják reklámozni tervüket, hogy nem a magyarok ellen, hanem az egyenjogúság érdekében lépnének koalícióra, már mindenki számára világos: a magyar többséget kívánják letörni. Mindezt azért, hogy a választásokat követően ez a fajta munka, amit négy éven keresztül csinálni tudtunk, ne valósulhasson meg. Gondolok itt a már említett kulturális és oktatási intézmények támogatására, a magyar kulturális autonómiatörekvésre. A politikai tapasztalat azt mutatja, ha kenyértörésre kerül is a sor, a szlovák pártok nagyon nehezen tudnak dűlőre jutni egymással. Ha egyetlen közös jelöltről kell dönteniük, mindegyik a magáét szeretné ott látni. Az is az igazsághoz tartozik azonban, hogy a nacionalizmus eléggé el tudja vakítani az erre hajlamos pártokat. Még a gyengébb vagy kisebb népszerűséggel bíró pártok is készek támogatni a megyében erősebb pártot, illetve annak jelöltjét, ha abban reménykedhetnek, hogy sikerül megszüntetniük a magyarok egyenrangúságát.

Megyei számítások szerint milyen lesz a magyar választók és képviselők esélye egy ilyen szlovák nagykoalícióval szemben? Azt is számításba véve, hogy mint hírlik, néhány MKP-s képviselő anyagias törekvései miatt gyakran széthúzás van a párt megyei klubjában...
– Nagy a közöny most a választópolgárokban. Ennek talán oka lehet az, hogy az MKP-n belül is vannak viszályok, ugyanis az egységes öszszetartással szemben befurakodtak olyan egyének is, akik önnön boldogulásukat, saját előnyük hajhászását fontosabbnak tartják. A magyar választók körében nagyobb a választókedv, mint a szlovák választók körében, de nem sokkal. Mi azonban még nem felejtettük el, milyen volt a Mečiar-rezsim alatt élni, mikor nem voltunk egyenrangú állampolgárok.

Győzhet a nacionalizmus

Úgy mondják, meghátrálást, a pozíciók feladását jelenti az MKP kompromisszumos javaslata, hogy a kormánykoalíció pártjai fogjanak össze az ellenzékiekkel szemben. Nyitra megye viszonylatában mi lehet az eredménye az ilyen összefogásnak?
– Ennek a kormánykoalíció közti, ellenzékkel szembeni összefogásnak nincs alternatívája. Ez az egyetlen járható út, hiszen e nélkül újra győzhet a nacionalizmus és a sovinizmus, és ki tudja, meddig harcolhatunk megint Mečiarék ellen.

Az ellenzék részéről valószínűleg célzatosak az olyan híresztelések, amelyek szerint a megyei önkormányzat hibát hibára halmoz, olcsó pénzért elherdálja a megye vagyonát (pl. a kórház épületeit), s a képviselők egy része nem a megye ügyeivel, sokkal inkább a saját zsebével törődik. Van igazság ezekben a vádakban?
– Az igazság az, hogy az ellenzék a legnagyobb botránynak a komáromi poliklinika eladását titulálta, amit a megyei vagyon elherdálásának mondanak. „Olcsó pénzen elherdálta a megye vagyonát.” Mi a valóság? A poliklinika épületét úgyis a városnak kellett volna megkapnia ingyen, ahogyan a megye is megkapta, vagyonátruházás történt volna önkormányzatról önkormányzatra, megyéről városra. Nemes célt szolgálhatott volna: a magyar egyetem számára újabb épülettel biztosítva az oktatás feltételeit. Ez az igazi ok, amiért ezek a vádak megszületnek.

Erőszakosak, gátlástalanok

A megye választópolgárai nem gondolták volna, hogy anyagi érdekből a „saját véreik” ellen az ellenzékkel is szövetkezni képes képviselőket választanak be az önkormányzatba. Végül mit értek el azok, akik az ön leváltásán, illetve a pártból való kizárásán ügyködtek?
– Elérték, amit akartak, zavart keltettek az MKP soraiban, zavart keltettek a megyei közgyűlésben, részben sikerült elbizonytalanítani az embereket. Ezért léptek be tömegesen a komáromi alapszervezetbe. Ők a múltban és most is gazdasági vonalon kötődnek a mečiarista vonalhoz; módszereikben és eszközeikben a HZDS korszakot jelenítik meg, tehát erőszakosak, gátlástalanok, képzelt vagy valós ellenfeleiket eltiporják, aki a legkisebb mértékben is ellent mer mondani nekik, azt minden eszközzel megpróbálják félreállítani. Az egész kizárási hercehurcának ez a lényege, semmi más! Kizárásomra mind a mai napig egyetlenegy indokot nem tudtak felhozni!

Véleménye szerint, hogyan lehetne elejét venni, hogy egy pártszervezetet önös hatalmi és anyagi érdekektől vezérelt tagok csoportja kerítse hatalmába?
– Valójában egyszerű a válasz. Az MKP azért jött létre, hogy a felvidéki magyarság érdekeit képviselje. A pártba tehát azokat kell felvenni, akik a magyar közösséget kívánják szolgálni. Az olyan lobbicsoportokat vagy személyeket pedig ugyan milyen magyarság vezérel, amelyek, illetve akik korábban a HZDS vagy valamelyik, a HZDS-t kiszolgáló párt színeiben szerepeltek csak azért, hogy a hatalmon lévő párt árnyékában minél jobban meggazdagodjanak? Ezeknek az egyéneknek, csoportoknak az MKP is csak azért csábító, mert már második ciklus óta kormánypárt, a választásokon mindig biztos pozíciót ér el. Az, aki azt mondja, a felvételnél nem lehet kiszűrni, ki az, aki a magyarsága, annak segítése miatt lép a párt kötelékébe, és ki, aki önös hatalmi és gazdasági érdekeiből, valójában nem akarja ezt kiszűrni, nem akarja észrevenni. Talán éppen azért, mert ebből neki is valamiféle haszna származik. Az elmúlt években az MKP Komáromi Városi Szervezetébe például szinte csak a gazdasági lobbi emberei nyertek felvételt, mivel az erről döntő bizottság szintén e lobbi irányítása alatt áll. Alulról kell építkezni. Olyan embereknek kell a tagságról dönteniük, akik az MKP-t mint a felvidéki magyarság bástyáját látják maguk előtt, és akkor a gazdasági lobbinak esélye sem lesz.

Meglesz a magyar többség

Közel három évvel ezelőtt azt mondta, az első év a rendeződés, a struktúrák kialakulásának, a munka ütemezésének éve. A másodikban már teljes erőbedobással dolgozhatnak, például az új munkahelyek létrehozásán. A magyarországi tapasztalat ön szerint azt mutatta, ehhez két dologra van szükség: az ország NATO-tagságára és a másodfokú önkormányzatokra. Mindkettő meglett. Milyenek az eredmények?
– Ezek a folyamatok beindultak. Létrehoztunk új szervezeteket, támogatjuk a már meglévőket. A már említett intézményrendszer kialakítása kapcsán több új munkahelyet is sikerült teremtenünk. Az országban most már érzékelhető a külföldi tőke beáramlása. Természetesen előnyt élveznek a felkészültebbek – az előző kormány által támogatottak –, így az új munkahelyek elsősorban Verebély és Aranyosmarót környékén jöttek létre. A közeljövőben a megye déli régiói is sorra kerülnek.

Ön az országos politikát felcserélte a megyeivel. Itt is sokat tud a közösség hasznára tenni. Tehát nem bánta meg?
– Nem bántam meg. Igen, annak idején tudatosan cseréltem fel az országos parlamentet a regionálisra. Bíztam benne, hogy a megyei magyar többséget létre lehet hozni, és sokadmagammal meg is valósítottuk. Továbbra sem akarok országos szintre lépni. Jövőre itt a lehetőség, és én újra bízom, hogy meglesz a magyar többség. Ne felejtsük el, kivel állunk szemben, kik az ellenlábasaink, és hogy sem Mečiar, sem az emberei nem változtak! Ha lehetőséget kapnak, visszatér a diktatúrák, intendatúrák korszaka.

Ezt pedig meg kell akadályozni. Alelnök úr, köszönöm a válaszait.

Szabó Géza