Ön közvetlenül a népszavazás előtt Tőkés László és Ágoston András
oldalán részt vett egy televíziós vitában, melyet Gyurcsány Ferenc
miniszterelnökkel folytattak. Milyen érzésekkel távozott erről a beszélgetésről?
– Úgy éreztem, hogy óriási zűrzavar van a magyarországi politikában. A
kettős állampolgárságnak a kérdése ugyanis nem pártpolitikai, hanem
nemzetpolitikai, illetve stratégiai kérdés, ezért ennek nem lett volna szabad
egymással szembe állítani a pártokat. Mégis pártpolitikai kérdéssé vált attól a
pillanattól kezdve, hogy a két kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad
Demokraták Szövetsége kijelentették, arra buzdítják a híveiket, hogy nemmel
szavazzanak.
Miképp értékeli a népszavazás eredményét?
– A népszavazás jogilag ugyan nem lett eredményes, viszont van
értékelhető eredménye. Az a tény, hogy egy csaknem 40%-os részvételi aránnyal
lezajlott népszavazáson az igen szavazatok túlsúlyba kerültek a kormánypártok nemre
buzdító javaslatával összhangban leadott voksokkal szemben, egy demokráciában –
tételezzük fel, hogy Magyarországon az van – nem söpörhető le az asztalról, hanem
erkölcsileg kötelező a politikusok és a parlament számára.
Gyurcsány Ferenc az eredmények ismerte válása után úgy nyilatkozott, hogy
a népszavazás elbukott és új nemzetpolitikára van szükség. Azt is mondta, hogy 15
millió magyar felelős miniszterelnökének tartja magát. Mi a véleménye a magyar
kormányfő e kijelentéseiről?
– Gyurcsány Ferenc szájából az ilyen mondatok elég visszásan hangzanak.
Ő ugyanis olyan lépésekre vetemedett, amilyenekre az európai politikában nem igen van
példa. Kormányfőként úgy kampányolt a népszavazás ellen, hogy a közvélemény
befolyásolására képes közérdekű adatokat torzítva tette közzé. A kormánypártok
kampányának alapfilozófiája a rémhírkeltés volt. Az ilyen magatartás inkább a
szélsőjobboldali, fasiszta jellegű pártokra jellemző, azaz, hogy egy kiszolgáltatott
réteget úgy próbálnak megszólítani, hogy másokkal szemben félelmet keltenek
bennük, illetve gyűlöletet szítanak ellenük. Ezek után elveszíti minden hitelét
egy olyan kijelentés, miszerint ő 15 millió magyar miniszterelnöke lenne. Antall
József vagy Orbán Viktor esetében ennek volt erkölcsi alapja, Gyurcsány Ferencről
szólva erről nem beszélhetünk.
Ön viszont a népszavazás eredményének ismeretében úgy nyilatkozott, hogy
az negatív lélektani folyamatokat indíthat el. Kifejtené bővebben, hogy mit gondolt
ez alatt?
– Mind Erdélyben, mind Délvidéken, mind Kárpátalján, de éppúgy a
Felvidéken is óriási várakozással néztünk e népszavazás elé. Nem azt vártuk,
hogy a határon túli magyarok számára pillanatok alatt megszületik a kedvezményesen
magyar állampolgárrá válást lehetővé tevő törvény, amely által esetleg rögtön
magyar útlevél kerül a kezünkbe. Elsősorban egy gesztust vártunk, hogy a
magyarországi magyarság kifejezze óhaját, hogy velünk együtt akarja építeni a
jövőt. Ám mivel az elkeseredett magyarországi állampolgárok nem mérték fel kellő
számban annak a súlyát, amit a határokkal szétszabdalt nemzet összekötése
nyújthat, bizonyos kiábrándultság vett erőt nagyon sok emberen. Ugyanis
valószínűleg a magyar az egyetlen nemzet Európában, amely képes volt népszavazás
útján belerúgni a nemzettársaiba.
Reálisan visszagondolva, váratlannak és meglepőnek tartja a népszavazás
eredményét?
– A kormánypártok a határon túli magyarságot sértő és megalázó
propagandájukban azzal ijesztgették a magyarországi állampolgárokat, hogy pl.
csökkenhet a nyugdíjuk, elveszthetik a munkahelyüket, rájuk telepszik és
kiszipolyozza őket majd a határon túli magyarság. Azok után, hogy láttuk, miképp
félemlítették meg az embereket, és mennyi szenny és hazugság jutott felszínre a
népszavazást megelőző kampányban, tulajdonképpen nem meglepő az eredmény.
A kialakult áldatlan állapotért tehát egyértelműen a kormánypártokat
teszi felelőssé?
– Korábban is úgy nyilatkoztam, nem értek egyet azzal az elgondolással,
hogy most népszavazást tartsanak az ún. kettős állampolgárság kérdésével
kapcsolatban. Ezt a kezdeményezést a Magyarok Világszövetsége egy teljesen
átgondolatlan elképzelés szerint indította el, és nagyon sok jóhiszemű embert
meggyőzött, hogy azt támogassa. Ez önmagában véve rendben is van, hiszen
demokratikus módszerről van szó, ám ezért vállalniuk kell a felelősséget is. De
nem csak nekik, hanem legalább ennyire a magyar kormánynak is, hiszen a kormányzatoknak
mindig vannak arra eszközeik, hogy egy kezdeményezésnek az elébe menjenek. Itt most
nem arra gondolok, hogy a kezdeményezést leállíthatták, megfojthatták volna, hanem
hogy megoldást kínálnak és találnak a problémára még a népszavazás kiírása
előtt. Ezt a magyar kormány nem tette meg, sőt, nem is törekedett erre.
Nem csak a Magyarországgal szomszédos országokban volt nagy a csalódás,
hanem szerte a világban, ahol magyarok élnek. A svédországi protestánsok egyik
képviselője kijelentette, hogy arra buzdítja majd a hívőket, hogy a svédországi
magyar istentiszteletek után ne énekeljék el a magyar Himnuszt. Helyesnek tartja ezt?
– Nem tartom annak, viszont ez a példa is jól illusztrálja, milyen óriási
méretű kiábrándultság ütötte fel a fejét a határon túli magyarság köreiben.
Jó ha tudatosítjuk, most jogilag csupán annyi történt, hogy a népszavazás nem
kötelezte a parlamentet a kedvezményes honosításról szóló törvény
megalkotására. Ez még nem jelenti „a világ végét”. Helytelenítek minden olyan
ellenállási kezdeményezést, amely következménye rombolhatja a nemzetet. Hiszen
éppen ez volt a nem szavazatokra buzdítók célja: rombolni a nemzetet! Ezért ne
hagyjuk magunkat felre vezetni, hanem bízzunk és tegyünk továbbra is a közös
jövőnkért!
(Polák Lászlónak, a Pátria Rádióban elhangzott interjújának szerkesztett változata – o.n.)