Kiszabadult az ingusföldi csecsenek fogságából a 28 éves szlovák állampolgárságú Miriam Jevíková, akit még júniusban raboltak el csecsen fegyveresek. A prágai Károly Egyetem hallgatója humanitárius munkát végzett Ingusföldön. Elrablói szabadon bocsátásáért 1 millió amerikai dollárt, vagyis 30 millió szlovák koronát követeltek.
A szlovák külügyminisztérium azt állítja, hogy az egyetemistát a váltságdíj
megfizetése nélkül sikerült kiszabadítani az orosz titkosszolgálat segítségével,
mely egy videofelvételt vetített le a moszkvai szlovák nagykövetnek. A felvételen,
amely egy faluban készült, Jevíková egyértelműen felismerhető volt. Pár héttel
később került sor a bevetésre, mely egyetlen puskalövés nélkül zajlott le. A
lányt állítólag a csecsen fővárosban, Groznijban egy elhagyott házban megkötözve
találták meg.
A fiatal nő azóta már Moszkvában van és hamarosan visszatérhet hazájába. Az orosz
fővárosban addig még tanúvallomást kell tennie, hiszen a titkosszolgálatot ugyancsak
érdekli, hogy került a csecsenek fogságába. A szlovák külügyminiszter, Eduard Kukan
nagyra értékelte az orosz fél igyekezetét a lány kiszabadítása érdekében.
Nagy kő esett le a vízközi (Svidník) Mária Jevíková szívéről. Véget ért a féléves rémálom, az átvirrasztott éjszakák sora, amelyet anyaként átélt, amióta megtudta, hogy lányát elrabolták. „Nem bírtam elhinni, hogy szabad” emlékszik vissza könnyeivel küszködve a jó hírre, amikor közölték vele, hogy lánya már biztonságban van. Hát még akkor mennyire örült, könnyekig meghatódott, amikor telefonon újra beszélhetett lányával. Nem csoda, ha alig várja, hogy fél év után viszontlássa gyermekét. Minden bizonnyal csak pár napig kell még türelemmel lennie, s utána magához ölelheti rég nem látott gyermekét.
Miriam Pjatigorskból Nazranyba indult, mert itt szeretett volna találkozni a barátaival. Utoljára az oszét–ingus határvárosból, Vladikavkazból adott életjelt magáról. A baráti találkozóra már nem érkezett meg, útközben a csecsenek fogságába esett, akik többször is felhívták a lányt „alkalmazó”, menekülteket segítő szervezetet, és a váltságdíjat követelték. Az utóbbi időben azonban elhallgattak és nem jelentkeztek. Nazranyba, az orosz titkosszolgálat főhadiszállására végül csak fél év után került, miután az orosz titkosszolgálat kiszabadította. (viju)