„Összeszorult szívvel, Istenbe vetett hittel és bizalommal várom 2004. december ötödikét. Nagyon örülnék, ha mindenki igennel szavazna. Én 73 éves vagyok, az élettől sokat már nem várok. De a gondolat maga, hogy gondolnak ránk, mérhetetlen boldogsággal tölt el. Valami leírhatatlan jó érzés járja át mindenem, ha csak rá gondolok, hogy egyszer még magyar állampolgár is lehetek, itt a szülőföldemen, Szlovákiában.” (Szaniszló Árpádné)
Szerkesztőségünkbe számos olvasói vélemény érkezett a most hétvégén sorra kerülő népszavazással kapcsoltban. A fenti levél írójának úgy gondolom, sikerült nagyon tömören sommáznia a lényeget. Nem csak szülőföldre, hazára is szükség van.
Mi a hazánk? És egyáltalán, van-e hazánk? – e dilemma mértéke a Felvidéken kapható két magyar nyelvű napilap olvasásakor még csak fokozódhat. Ha ez egyiket olvassuk, az az érzésünk támadhat, hogy Magyarország lenne az, míg a másik a „hazánk” címszó alatt többnyire Szlovákiát érti. Nem meglepő ez a különbözőség, hiszen egyik lap sincs a felvidéki magyarság tulajdonában.
Szlovákia lenne az? Ott, ahol a politikusok többsége libabőrös lesz, ha magyar autonómia-törekvésekről hall? Vagy a mai Magyarország? S az igényt tart-e ránk? Ez utóbbi kérdésre talán most feleletet kapunk.
A felvidéki magyarok helyzete a haza kérdését illetően az Európai Unióhoz való csatlakozással még nem oldódott meg. Talán egyszer, ha az Európai Unió eljut odáig, hogy állammá alakul, akkor legalább annyit elmondhatunk, hogy „Európa a hazánk”, de a magyar haza gondjára még ez sem jelent gyógyírt.
Gyakran halljuk, Trianon jelenti a bajok gyökerét. Önámítás lenne azt gondolnunk, hogy most egy meggyőző IGEN-eredmény orvosolja ezt a problémát. Azaz orvosolná, de csak részben. Trianon magyar lelkek és magyar földterületek elleni merénylet volt, a népszavazás viszont az elcsatolt földterületek hova tartozásának kérdését nem érint(het)i.
Ám vannak nemzetek, akiknek ma egyáltalán nincs anyaországuk, mégis szívek
millióiban él egy Palesztina vagy egy Kurdisztán hazaszeretete. És ez a lényeg, az ő
hazájuk valóban (bennük) él – még ha az nem is létezik „törvényes”
határokkal körbevéve.
A december 5-i népszavazás kettős állampolgárságra vonatkozó kérdése elsősorban
arról szól, azok vannak-e többen, akik lelkükben elfogadták a trianoni döntést,
vagy azok, akik számára érzelmeik határozzák meg a mindenkori magyar haza határait.
Az eredménytől függetlenül, amíg élnek az utóbbi szemlélet hívei, az ő
hazájukat emberi erő nem semmisítheti meg.
Oriskó Norbert