Legutóbb szeptemberben, az ünnepélyes tanévnyitó előtt beszélgettünk
Albert Sándorral, a Selye János Egyetem – akkor még – megbízott rektorával.
Rektor úr, mi történt azóta?
– Megalakultak az egyetem önkormányzati szervei, tehát megalakult mind a
négy szenátus. Az Egyetemi Tanács vezetője Strédl Teréz lett. Ennek a Tanácsnak
döntő szava van tanulmányi és egyetemfejlesztési kérdésekben, s jelöltet választ
a rektori posztra is. A rektorjelölt-választást a szenátus október 11-ére hirdette
meg. Egyetlen jelölt voltam. A 17 tagú tanácsból 16-an voltak jelen, mind a 16-an rám
szavaztak. Az anyag felkerült az oktatási miniszterhez, aki elkészítette a javaslatot
a kinevezésre, s továbbította a köztársasági elnöknek. Most várunk a kinevezésre.
Ez mikor esedékes?
– Ennek megvan a protokollja, nem szokták elsietni. Egy személy kedvéért
általában nem szerveznek kinevezési procedúrát. Év közben új rektorokat nem nagyon
szoktak kinevezni, viszont összeköthetik a legközelebbi professzori kinevezésekkel.
Kik vezetik az egyetemi karokat?
– Októberben megalakultak a kari tanácsok és megtörténtek a
dékánválasztások is. 18-án választottuk meg a Pedagógiai Kar dékánját, aki
Laczkóné Erdélyi Margit lett. Ő annak idején a nyitrai egyetemen oktatott, onnan ment
át néhány éve a besztercebányai egyetem hungarisztika tanszékére. November 4-én
volt a Gazdaságtudományi Kar dékánjának megválasztása Sikos Tomay Tamás
személyében, 9-én pedig Molnár Jánost választották a Teológia Kar dékánjává,
aki korábban is az ennek megfelelő tisztet töltötte be a Calvin J. Theológiai
Akadémián. Úgy érzem, mindhármuknak megvan a megfelelő tapasztalata e téren,
aránylag komoly publikációs tevékenységet tudnak maguk mögött, ez szakmai
életrajzukból is kitűnik. Szakmai körökben ismert személyekről van szó, Sikos T.
Tamás esetében nyugodtan mondhatom azt is, hogy elismert, főleg a régiófejlesztés
területén vannak komoly kutatási eredményei. Laczkóné Erdélyi Margitnak nagyon nagy
előnye az, hogy egyetemi pályafutását megelőzően tanított alap- és
középiskolában is, tehát pontosan tudja, miről szól a pedagógusképzés.
Mindhárman nagyon nagy elánnal láttak munkához. Most már várható, hogy a karok
beindításával a rektori hivatal terhelése is csökken. Az elmúlt időszakban minden
apró-cseprő dologban (hiányzott valahol a kréta, nem működött egy számítógép,
vagy gond volt a fűtéssel) a rektori hivatalt bombázták. Nagyon nehéz időszak volt,
aminek egyik következménye az lett, hogy a rektori hivatal vezetője, Fabó Mária
elment tőlünk. A Selye János Alapítvány ügyvezetője lett. Megértem, de nagyon
sajnálom, mert ő volt az, aki szeptembertől a napi tevékenységet vezette. Nála
futottak össze a szálak. Most tehát a rektori hivatal vezetőjét keressük éppen,
arra írtunk ki pályázatot.
Hogyan áll az egyetem a pedagógus szakok akkreditálásával?
– 2005 szeptemberéig az összes programot újra kell akkreditáltatni az
egyetemeken. A bolognai folyamatnak megfelelően háromciklusú képzés lesz, a többi
egyetemen is most akkreditálják az első ciklusnak megfelelő, többnyire hároméves
programokat. Ez egy befejezett ciklus, amely után ki lehet lépni. A második ciklus
akkreditálása ennek befejezéséig aktuális. Nem vagyunk elkésve.
A nyitrai új kar ötéves ciklusra akkreditált programokat kínál.
– Az akkreditálás az egyetemre vonatkozik és nem a karokra. A nyitrai
egyetem pedagógiai programjai – talán egy kivételével – nem az új karon belül
vannak akkreditálva. Az új karon a többi karon akkreditált programokra vannak
rászorulva.
l Hogyan alakul az egyetem kapcsolata a nyitrai új karral? László Béla, a kar
dékánja a Pedagógusfórum októberi számában úgy nyilatkozott, hibának tartja, hogy
pedagógusképzés is indult a komáromi egyetemen, mert „két azonos profilú
felsőoktatási intézményt nem tudunk fenntartani számarányunk miatt sem, gazdasági
szempontból sem.” Szerinte az egyetem koncepciója 2002-ig a nyitrai
pedagógusképzésre épült, de akkor a korábbi elképzelésekhez képest megváltozott.
Kimondta, hogy „a nyitrai és a pozsonyi pedagógusképzés teljes értékű
akkreditált képzések, ezeket meg kell hagyni, s új tanulmányi programokkal kell
egyetemet indítani, közgazdasági szakkal, műszaki szakokkal stb. Ez a koncepció a
szlovákiai magyarság szempontjából jó volt” – mondta. „A probléma akkor
keletkezett, amikor olyan döntés született, hogy a Selye Egyetemen pedagógusképzés
is induljon.”
– Már sokszor elmondtuk, hogy kicsit másképp volt, mint ahogy most a dékán úr
tálalja. Ez azért furcsa, mert a dékán úr részese volt azoknak a tárgyalásoknak,
amelyek 2002-ig lezajlottak. 1990-ben a prágai parlamentben történt egy kísérlet
arra, hogy magyar egyetemet hozzunk létre. Érdekes módon az akkori magyar képviselők
közül többen is tartózkodtak, nem szavazták meg ezt az elképzelést. 2000-ben volt
egy második kísérlet, Bauer Edit nyújtott be javaslatot magyar kar megalapítására.
Akkor megint egy magyar képviselő nyújtott be ellenjavaslatot, hogy ne magyar kar
legyen, hanem olyan kar, amely a nemzetiségek oktatásával foglalkozik. Ezt a másikat
elfogadták, így Bauer Edit javaslatával már nem is foglalkoztak. A karból viszont
így sem lett semmi. 2002-ben született egy kormányhatározat, amelyben a kormány
kérte a nyitrai Egyetemi Tanácsot, hozzon létre egy magyar kart. Rendelt mellé 60
millió koronát is a kar kiépítésére. A nyitrai egyetem szenátusa ennek ellenére
elutasította. Előbb nevet is adtunk a karnak, később már csak azt kértük, benne
legyen a nevében az, hogy magyar kar. Erről hallani sem akartak. Húzták, halogatták a
döntést. Ezeken a tanácskozásokon László Béla több alkalommal is részt vett,
kezdetben a mi oldalunkon. A 2002-es választások után a Magyar Koalíció Pártja elég
erős volt ahhoz, hogy bevigye a kormányprogramba – most már – az egyetem ügyét.
Azért döntöttünk az egyetem mellett, mert a kar léte mindig az egyetem vezetésétől
függ. A szenátus bármikor megszüntetheti. 2003. október 23-án a parlament
megszavazta a magyar egyetem létrehozását. A javaslatot nem az MKP, hanem a kormány
terjesztette be, hiszen része volt a kormányprogramnak. Amikor a magyar egyetem ügye
bekerült a kormányprogramba, a nyitrai szenátus hirtelen úgy döntött, hogy
mégiscsak jóváhagyja a kar létrehozását, de nem magyar karként, és nem is csak
pedagógusképzés céljaira. Ezt a neve – Közép-európai Tanulmányok Kara – is
jelzi. László Béla több fórumon elmondta már, hogy ők ezt a kart népiesen
„magyar karnak” nevezik, de ez nem az, amit az MKP akart. Érdekes fordulat: a rektor
úr most kérdezi, hol van az a 60 millió, amit a kormány 2002-ben megígért?
Ki merem mondani, hogy ez a kar gyengíti a komáromi egyetem pozícióját. Ennek
ellenére azt gondolom, nem baj, hogy van Nyitrán pedagógusképzés. Arra serkent
bennünket, hogy figyeljünk oda, mert, ha nem leszünk legalább olyan jók, mint a
nyitraiak, esetleg nem lesz diákunk. A mi erősségünk talán az lesz, hogy egyetemként
működünk, nem karként, tehát nem az egyetem vezetésétől függ a létünk, hanem
elsősorban a munkánktól. Túl ezen, három lábon állunk, ha az egyik karon kevesebb
lenne is a diák, még ott van a másik kettő. Kihelyezett képzést is szervezünk, hogy
a távolabb lakó, szociálisan gyengébb környezetből jövő diákoknak kevesebbet
kelljen utazásra költeniük.
A két pedagógusképzést kínáló kar létezik. Elképzelhető, hogy mégis összehangolja a munkáját?
– Semmi akadálya, hogy a két dékán, László Béla és Laczkóné Erdélyi Margit
kari szinten egyeztessen egymással. Magánbeszélgetések során már szóba került
egy-két alkalommal, hogy a jövőben akár meg is egyezhetnénk, milyen szakokat
indítunk mi, melyeket ők. A gond az, hogy ők megkérdőjelezik a mi pedagógusképző
karunk létjogosultságát. László Béla említett nyilatkozata szerint az
együttműködéshez az kell, hogy „a Selye Egyetem vezetői józanul ítéljék meg a
helyzetet, s belássák, nincs szükség Szlovákiában két helyen is magyar
pedagógusképzésre”. Ez furcsa kiindulópontja lenne az együttműködésnek. Ha
ebből indulunk ki, marad a konkurencia. Tárgyalni, lapokat leosztani akkor lehet, ha
kölcsönösen elfogadjuk egymást. Akkor azt is el tudom képzelni, hogy a hallgatóink
között is létrejön majd csere, s hogy egy-egy félévet egy nyitrai diák Komáromban
tölt el, és fordítva. Hosszú távon azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy idővel
a nyitrai kar és a Selye János Egyetem között az együttműködésen túl másfajta
kapcsolat is létrejöhet.
De az is egy megoldás, ha nem egyeztetünk, mindenki csinálja a magáét. Aki jobb
programot kínál, oda mennek a diákok, és ez nem baj. A konkurens környezettel amúgy
is szembe kell néznünk, hiszen gyakorlatilag hetente megjelennek a győri, a
mosonmagyaróvári egyetemek is a szlovákiai magyar középiskolákban és hozzák az
ajánlataikat. Ezt tudatosítani kell, ez egy nyitott piac. Az Európai Unióban vagyunk.
Ha jók leszünk, helytállunk. És bízom benne, hogy jók leszünk. Óriási előnyünk
az is, hogy ez egy „zöldmezős beruházás”. Talán könnyebb lesz új, korszerűbb
egyetemi struktúrát kialakítani, mint a régi egyetemek megkövült szerkezete.
Miben más ez a struktúra, mint a hagyományos?
– A hagyományos egyetemek erős karokban gondolkodnak. A hatáskörök nagy
része a karoknál összpontosul, ennek vannak alávetve a tanszékek, ezért az egyetem
kifelé nehezen tud változást mutatni. Itt fordítva van. Az egyetem erős, és a
tanszékek erősek. A tanszékek ugyan karokba szerveződnek, de a karok szerepe
mérséklődik. A tanár az egyetem tanára, nem a karé, így az órakötelezettségét
szabadon megoszthatja a karok között, nagyobb az átjárhatóság. Ha a tanár a kar
alkalmazottja, akkor a másik karon csak óraadóként működhet. Hasonlóan a diák is
az egyetem diákja, nem a karé, az oklevelet is az egyetem adja, nem a kar.
A karok gyengítése helyi döntés eredménye?
– Nem, ezt törvény határozza így meg, csak a hagyományos egyetemeken a
gyakorlatban nehezebb elérni, hogy a hatáskörök egy részéről a karok lemondjanak.
Az egyetemfejlesztés például sokkal nehezebb úgy, mert a költségvetést egészében
a karokra osztják le, és a karok próbálnak saját hatáskörükben valamit
fejleszteni. Ezzel szemben ebben a rendszerben az egyetemi tanács dönti el, mit akar
erősíteni vagy fejleszteni, s eleve ennek megfelelően osztja el a pénzt. A
könyvtárfejlesztés például a sokfelé leosztott pénzek miatt szinte megoldhatatlan,
egyetemi szinten viszont igen. Maga a kredit-rendszer is az átjárhatóságról szól. A
szabadon választott tantárgyakat a hallgató bármelyik karon megválaszthatja. Erre
vannak példák: teológushallgatóink közül többen gazdaságtudományi tantárgyakat
is hallgatnak. Saját karán csak a kötelező tárgyakat kell a hallgatónak felvennie,
de megteheti, hogy vendéghallgatóként egy másik egyetemen tölt el egy félévet, és
ezek egy részét ott abszolválja. Ma már az évfolyamok se merevek, egy-egy tárgyat a
másik évfolyamból is teljesíthet. A lényeg az, hogy évente meglegyen a kötelező
kreditszáma a továbblépéshez. Van egy ajánlott órarend, de azt nem köteles
felvenni.
Nem áll fenn az a veszély, hogy a hallgató a könnyebb ellenállás felé
megy el, s a kevésbé igényes tárgyakat veszi fel?
– Azért vannak a kötelező tárgyak, amelyek 60 %-át teszik ki a tanulmányi
kötelezettségnek. Azokat teljesíteni kell.
Önálló intézetek alapításáról is hallunk az egyetem égisze alatt.
Miről van szó pontosan?
– 2004. november 26-án, a Magyar Tudomány Napja alkalmából, megkezdi
működését az egyetem kutatóintézete. Ennek vezetője az a Sikos T. Tamás, aki a
Gazdaságtudományi Kar dékánja is egyben. Több mint húszéves kutatói múlt áll
mögötte, s ma is aktívan dolgozik. Három fő alkalmazottal indul az intézmény,
önálló jogalanyisággal. Nekik a saját kutatásaik mellett az lesz a feladatuk, hogy
ösztönözzék és koordinálják, összefogják az egyetemen belül folyó kutatásokat.
A kutatóintézetnek most áll össze az igazgatótanácsa. Szeretnénk, ha ebben részt
vállalnának a szlovákiai magyar kutatóműhelyek (Fórum, Gramma, Mercurius, a múzeum
magyar részlege, a néprajzkutató intézet, ...) vezetői, szakemberei. Ez az
igazgatótanács fogja meghatározni a kutatások fő csapásait. Megpróbáljuk
koordinálni pl. a régiófejlesztés, a társadalomkutatás vagy a számunkra nagyon
fontos kisebbségkutatás főbb irányvonalait. A kutatóintézetnek szerepe lesz az is,
hogy külföldi partnereket vonjon be a hazai kutatásokba, illetve az egyetemünket
bekapcsolja a külföldi kutatásokba. Figyelje a hazai és EU-s pályázatokat, mind a
kutatások, mind az infrastruktúra fejlesztése területén, segítse a tanszékeken
folyó kutatásokkal kapcsolatos projektek, pályázatok megírását.
Emellett foglalkozunk egy pedagógus-továbbképző és módszertani intézetnek az
alapításával is, ezt a pedagógusszövetséggel szoros együttműködésben képzeljük
el, támaszkodva az ő gazdag tapasztalataikra ezen a területen.
Köszönöm a tájékoztatást. Eredményes munkát kívánok.
Lovász Gabriella