Szlovákia a rendszerváltozás óta küszködik a munkanélküliséggel, melyet többféle módon próbáltak már csökkenteni az utóbbi években, nem sok sikerrel. Vannak régiók, ahol a lakosság felének nincs munkája és reménye sem, hogy valaha még dolgozni fog. Mióta beléptünk az Európai Unióba és megnyíltak a határok, a déli régiók munkakeresői Magyarországon is találhatnak munkalehetőséget. (Már a csatlakozás előtt is sokan dolgoztak a határon túl, de bonyolultabb volt az ügyintézés.) Országos körképünkben – a teljesség igénye nélkül – most annak néztünk utána, mennyit változott a helyzet május 1-je óta, hányan dolgoznak Magyarországon, milyen mértékben csökkent (ha csökkent) a munkanélküliség és milyenek a kilátások a jövőre nézve.
Dunaszerdahelyi járás
Október végén a regisztrált álláskeresők száma 6317 fő volt, ami 10,68
százalékos munkanélküliséget jelent – tudtuk meg Hanuliak Ildikó mérnöknőtől,
a Dunaszerdahelyi Munka-, Szociális és Családügyi Hivatal főosztályvezetőjétől. E
pozitív változás elsősorban az aktív politikai erőforrások kihasználásának, az
állásközvetítők következetes munkájának és a munkáltatókkal való jó
együttműködésnek köszönhető. Egyértelműen kedvezően befolyásolta a
munkanélküliséget az EU-hoz való csatlakozás. Május 1. előtt a szlovák
állampolgárnak, ha Magyarországon akart munkát vállalni, munkavállalási engedélyre
és munkavállalási vízumra volt szüksége. Ez a kötelezettség a csatlakozással
együtt megszűnt.
Értelemszerűen a legtöbben a szomszédos Győr–Moson–Sopron megyében vállalnak
munkát. A munkaadók közül pedig első helyen a Philips Kft. áll, ahol a járásból a
legnagyobb számban találnak megélhetést. A munka-, szociális és családügyi hivatal
új munkahelyek reményében jó kapcsolatokat ápol további határon túli
munkáltatókkal is, mint amilyen pl. a Győri Kommunális Szolgáltató Kft. vagy a
kunszigeti Federal Mogul Sealing Systems Hungaria Bt. és a máriakálnoki Sampinyon
Komposztkészítő Kft. A munkaadók leginkább a betanított munkásokat, a varrónőket,
a kőműveseket, a villanyszerelőket, a műszerészeket, a lakatosokat, az
esztergályosokat és a marósokat keresik. Örvendetes, hogy sok nő is megélhetést
talál Magyarországon, igaz, legtöbbször 2 vagy 3 műszakban kell dolgozniuk.
A nagyobb munkáltatók a munkásokat szerződéses szállítással juttatják el a
munkahelyre és haza. A magyarországi kereseti lehetőségek is meglehetősen vonzóak az
itteniek számára.
Komáromi járás
A munkaerő nagyobb mértékű migrációját már 2002-től észlelték, amin nem is
lehet csodálkozni, hiszen maga a járási város, Komárom a szlovák–magyar határon
fekszik. Az igazi, tömegesebb munkaerő-átáramlás azonban akkor indult meg, amikor
Magyarországon fokozatosan megépültek az ipari parkok a nagyobb városok körzetében
több ezer új, betöltésre váró munkahelyet teremtve. Ezzel a lehetőséggel élnek
azóta nemcsak a komáromiak, hanem a járásbeliek is – tájékoztatta lapunkat
Eleonóra Šlepecká mérnöknő, a munka-, család- és szociális ügyi hivatal
igazgatónője. A munkába- és visszaszállítás itt is többnyire autóbuszokkal,
szervezetten történik.
A legnagyobb munkaadónak a dél-komáromi Nokia Komárom Kft., a Za-Co Komárom Kft.,
Hungaro Len Komárom Kft., a Sunarrow Hungary Kft., a T. Agisz Tatabánya számít. A
munkáltatók általában nem követelik meg a szaktudást, de a munkára jelentkezőknek
meg kell oldaniuk egy tesztet, mindegyikükkel elbeszélgetnek és orvosi vizsgálaton is
át kell esniük. A hivatal munkatársai úgy vélik, a járás munkakeresőinek
Magyarországra áramlása a jövőben sem fog csökkenni, mivel odaát jó
munkakörülmények, magasabb bér várja őket. Komáromban egyébként amióta a
munkáltató nem köteles bejelenteni a megüresedő munkahelyek számát, a szabad
munkahelyeket illetően stagnációról lehet beszélni.
Érsekújvári járás
Az EURES-nek (Európai Foglalkoztatási Szolgálat), mely május 1-től működik
Szlovákiában és minden szükséges információval és segítséggel ellátja a
munkavállalókat, is köszönhetően egyre nagyobb az érdeklődés a határon túli
munkavégzés iránt. Ennek fényes bizonyítéka, hogy naponta 600 munkavállaló keresi
fel az EURES tanácsadóit Szlovákia-szerte. Onódi Csilla mérnöknő,
szociálishivatal-vezető szerint az embereket vonzza a miénknél jóval magasabb
átlagbér. Kezdőfizetésnek a nagyobb magyarországi vállalatok, mint a Suzuki, a Tyco,
a Nokia, a Sanyo 80 ezer forintot ajánlanak. Ráadásul a munkások munkaruhát, ebédet,
ingyenes utazást, szociális juttatásokat, túlórapénzt is kapnak.
Az érsekújvári járásból a legtöbben munkásként dolgoznak odaát az autó- és
gépiparban, de egyre többen találnak állást az építészetben és az
egészségügyben. A nőket főleg az elektrotechnikai cikkeket gyártó üzemek
alkalmazzák. A munkába állás feltétele esetükben egy intelligenciateszt helyes
kitöltése és a tökéletes látás. Az életkor nem játszik szerepet. Egyes
munkaterületeken a munkáltatók megkövetelik a szaktudást, ilyenek a hegesztő, a
lakatos, a kőműves szakma. A legtöbben azonban betanított munkát végeznek, mely
néhány hét alatt elsajátítható. Nagy előny, ha valaki jól beszél magyarul.
A jövőben Magyarország valószínűleg még több járásbeli munkaerőt „szippant
el”, hiszen egyre-másra épülnek az ipari parkok a határ közelében. A járás
ráadásul olyan magyarországi vidékkel határos, ahol alacsony, mindössze 3-6
százalékos a munkanélküliség, ami eleve feltételezi, hogy külföldi munkaerőre is
szükség lehet.
Lévai járás
Érezhetően javult a helyzet, főleg Ipolyság és Zselíz körzetében, bár eddig a
legtöbben idénymunkákat végeztek Magyarországon. A munkaadók közül külön
említésre méltók a rétsági székhelyű Spektiva 2000 Kft., a budapesti Szaniter
Hungary Bt., a Szalget Budapest, de további pest megyei vállalatok jelezték, szívesen
alkalmaznának munkásokat a járásból. Ipolyság és Zselíz körzetében a
munkáltatók megoldják a szállítást is, más esetekben a munkavállalók saját maguk
gondoskodnak a munkahelyre jutásról – többnyire autóval. Minden bizonnyal
bérviszonyaik ezt lehetővé teszik. A legnagyobb motiváció itt is a pénz, a hazainál
magasabb fizetések. A legnagyobb kereslet a szakképzett munkaerő iránt mutatkozik,
köztük is a hegesztők és a kőművesek viszik a prímet. Főiskolát vagy egyetemet
végzett emberek után viszont minimális az érdeklődés.
Ladislav Kollár, a munka-, szociális és családügyi hivatal vezetője biztosra veszi,
hogy további magyarországi munkaajánlatok érkeznek majd az EURES-en keresztül vagy a
gyümölcsöző határ menti együttműködésnek köszönhetően, mely elsősorban a
sági körzetre jellemző. A járásra ugyancsak ráfér minden új munkalehetőség,
mivel a magasabb munkanélküliségű járások közé tartozik. Ez a nagyobb vállalatok
rendszerváltás utáni tönkremenetelével, bezárásával magyarázható. Biztató jel,
hogy ez év januárjától lassú, de egyenletes csökkenés kezdődött, ám az igazi
megoldás az lenne, ha Léván és környékén teremtődnének új munkahelyek, hiszen
akkor az adó is helyben maradna. Már 2005 második felében „beindul” a város
által létrehozott lévai ipari park, ahová feltételezhetően egy svéd és egy indiai
vállalat „költözik”, s már a működés beindításakor 320 embernek biztosítanak
munkát. Ez a szám később csak emelkedne.
(vida)
* * *
A Nyugat-Szlovákiában élők csak nehezen képesek beleélni magukat abba a
helyzetbe, ami kelet felé haladva egyre inkább meghatározó. A Pozsony környéki pár
százalékos munkanélküliség gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki akar, el is
helyezkedik, hogy munkája csak annak nincs, aki azt nem akarja. Mintha nem is lennénk
egy ország – morfondírozhat az ember, ha a távolabbi régiókból érkező
tudósításokat olvas, hallgat. Szinte reménytelen a helyzet Szlovákia legtávolabbi
csücskében.
Nagyrőcei járás (Tornaljai körzet)
A nagyrőcei járás tornaljai körzetéből naponta több autóbusz viszi a munkásokat Magyarország felé. Négy autóbusszal körülbelül 160 személy ingázik naponta, az alig húsz kilométerre lévő Putnokra. Ők főként a varrodában és egy autóipari berendezéseket gyártó üzemben dolgoznak. Az eddigi tapasztalatok felemásak, és ezzel Keszi Norbert, a Tornaljai Munka-, Szociális és Családügyi Hivatal részlegvezetője is egyetért. Május óta mintegy negyvenen tértek vissza ilyen vagy olyan okokból a putnoki munkaadóktól. Tény, hogy az ottani varrodában havi 2000 koronával keresnek többet, mint a tornaljai ruházati üzemben, viszont mostohább körülmények közt. Volt olyan eset is, hogy valakinek egészségügyi okokból kellett eljönni, de olyanok is akadtak, akiket a három hónapos próbaidőben vagy annak leteltével tanácsoltak el. Volt eset, amikor a dolgozót azért bocsátották el, mert beteg édesanyjával két esetben is orvoshoz kellett mennie. A gond akkor kezdődik, amikor a törvény adta vargabetűből eredően a dolgozó visszatérni kényszerül, és a keserűség poharát fenékig kell kiinnia. Mivel a szociális juttatásokat és a segélyeket visszamenőleg fizetik, megtörténhet, hogy a visszatérő másfél hónapig egy fillért sem kap. Emiatt sokan inkább tűrik a fokozott munkatempót és a rosszabb körülményeket. Mindennek ellenére örülnek Tornalján és környékén a magyarországi munkalehetőségnek. Hisz a munkanélküliség a nagyrőcei járásban mostanában 30 százalékos.
Tőketerebesi járás
(Királyhelmeci körzet)
A Bodrogköz és az Ung-vidék, a tőketerebesi és a nagymihályi járási munkanélküliségi mutatókat figyelembe véve, az ország legelmaradottabb területei közé tartoznak. Az itt élők szavajárásával: ez egy elátkozott térség. Sem ipara, sem mezőgazdasága. Ahol még dolgozni lehet, az a tiszacsernyői vasútállomás, a vajáni hőerőmű és a nagykaposi tranzit gázszivattyú állomás. Ám a közelmúltban történt létszámcsökkentések miatt romlott a helyzet. A munkanélküliség 35 és 40 százalék között mozog. A falvakban még rosszabb a helyzet, 50-70 százalék. A budapesti székhelyű Veko 2 kereskedelmi és szolgáltató kft. királyhelmeci munkaközvetítője, Bodnár Mária elmondta, sajnos ők sem tudnak sokat segíteni a munkanélkülieknek, mert zömében olyan szakmákban kínálják a helyeket, amelyekre az itt élők nincsenek kiképezve. További gondok, a korhatár, a gyakorlat és a távolság. A határ túloldalán egyelőre csak Sátoraljaújhely az a hely, ahová a térségből eljárhatnak dolgozni, a varrodába vagy a fémmegmunkáló üzembe. De hát ez is csak keveseknek adatik meg.
(polák)