Itt az idő, a magyar nemzet újraformálásának ideje.
A magyar huszadik század a Trianon százada, a magyar nemzet megcsonkításának, az elszakított nemzetrészek alattomos pusztításának ideje. Vádlottak padján ültünk, büntetlenül sanyargathatott bennünket román, szerb, orosz, ukrán, szlovák és cseh hatalom... Megfosztottak bennünket tulajdonainktól, történelmünktől, tiltó törvényekkel megalázták anyanyelvünk használatát. A lét, a megmaradás meghajlást, alázkodást, kiszolgálást követelt, s szaporította a mindenre kész Jánosok sorát. Másodrendű polgárokká váltunk így is.
Birodalmak, birodalom szorításában élt Magyarország. A szocializmus „megváltó” nagy jelszavai: a „proletár internacionalizmus”, a „szocialista hazafiság”, a „nemzetiségi politika minden ország belügye”. Barátok – és ellenséges jószomszédság. A „helsinki békefolyamat” nagy humbugja. Magyarországgal itt harmadszor nyelették le a Trianont.
1919 óta gyalogolunk, bukdácsolunk a nemzet felé. Az irodalom, a kultúra épített pallókat, szélesedő ösvényeket... Ne tekintsenek bennünket szegénylegényeknek. Mi határon kívülről nemcsak cipelendő terheket, hanem értékekről is tudunk beszámolót tartani... Kultúrákat teremtettünk a Vajdaságban, Erdélyben, Kárpátalján, a Felvidéken. Nem szegénylegények, hanem határon kívüli nagyságok szólnak a fasizmus, a kommunizmus, a nemzeti nacionalizmusok ellen. A szocializmus diktatúrája ellen... S mire a nemzeti kultúra magaslataihoz érünk, megjelenik a figyelmeztető ujj, „a nemzeti” kétely, mi lesz akkor, ha... Mi lesz akkor, ha a határon kívülre kényszerített magyarok megjelennek a sorompóknál. Ez is Trianon kártevése. Bizalmatlanok vagyunk egymás iránt – magunkat féltjük. Nem merjük vállalni egymást, a kisebbet, a gyengébbet... A mai Magyarország egy része nem vállal bennünket, határon kívülieket. Szomorú, lehangoló, kiábrándító. Miféle magyarság ez? A nemzeti egységesülés ajánlkozó pillanataiban megjelenik a szorzótábla, a magyarázkodás, az osztok-szorzok – eltompult történelmi érzék. A védekező mozdulatban ott van a beidegzett bizonytalanság, a gyávaság, a nemzeti szín gyávasága.
Itt van a történelmi pillanat, történelmi méretű tennivaló az egységes egységesülő nemzet formálása. A nyelv, a kultúra határain túl ehhez jogi kötelék szükséges. Ez lehetne a kettős állampolgárság, illetve a törvény a kettős állampolgárságról. A kettős állampolgárság az egyenrangúság elvét kell kövesse; kibontakoztatása határait a nemzet erőviszonyai határozzák meg; pozitív egymáshoz közelítő folyamatok kialakítására törekedjünk... Segítsen megteremteni a szülőföldön maradás feltételeit. A szülőföld legyen és maradjon örök tulajdonunk minden értékével, történelmével, jelenével és jövőjével... Ki kell terjeszteni a felvidéki magyarság létének hatóterületeit... A határon kívüli nemzetrészek a nemzeti kultúra régióterületei lehetnének.
Magyarországon a rendszerváltáskor létrehozott támogató intézményei felett eljárt az idő. Anyagi, szellemi, erkölcsi támogatásra épülő nemzetpolitikát kell teremtenünk – közös erővel.