November végén zárult a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában az a vándorkiállítás, amelyet a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai állítottak össze. Csorba Csilla főigazgató-helyettest kérdeztük, vajon hol mindenhol látták már ezt a vándorkiállítást?
– A vándorkiállítást a kettős Balassi-évfordulóra alkottuk meg, de valójában két kiállításról van szó, hiszen a múzeumban is megtekinthető egy Balassi tárlat. A vándorkiállítás célja természetesen az, hogy mind Magyarországon, mind pedig a határon túl megtekinthető legyen mindaz, amit Balassiról és koráról el szeretnénk mondani a közönségnek. Egy igazi közép-európai „körutat” terveztünk Balassi ürügyén, hogy felmutassuk, bemutassuk életművét és a korabeli Magyarországot. Ezért ezt a kiállítást egy picit látványosabbra is szerkesztettük, mint azt általában tenni szoktuk, hiszen fontos, hogy vonzó legyen a közönség minden rétege számára. Ne csak a falakon lévő képekkel keltsen érdeklődést, hanem a térbeli installációs elemekkel is növelje a látvány minőségét, amely által hívebben felidézhető a kor, Balassi kora. A kiállítást először Esztergomban mutattuk be, ezután Egerbe vándoroltattuk, a nyár végén Sárospatakon volt látható, onnan elvittük Lengyelországba, Krosnóba, Krakkóba és most itt, Pozsonyban mutattuk be, innen pedig Prágába készül, és január 21-én talán még Bécsben is megnyitjuk a tárlatot. Az útvonal némileg azt is szimbolizálja, hogy Balassi Bálint mennyire közép-európai költő volt. Az említett területeken többnyire ismerik is a nevét, Lengyelország déli vidékén kultusza van, Krosnóban és környékén több emléktábláját avatták fel a múltban és mostanában is. Krakkóban olvassák, hisz lefordították a verseit, most jelent meg egy lengyel nyelvű verseskötete és azt gondoljuk, hogy éppen ezért érdemes vándoroltatni a kiállítást, hogy felmutassuk: volt egy korszak, amikor ez a régió viszonylag egységes, szerves egész volt. Balassi pedig (aki ugye beszélte mindazokat a nyelveket, amelyek az említett régióban honosak voltak, sőt ezeknek a nyelveknek a népi versfordulataira, dallamaira is „komponálta” saját verseit), tapintható bizonyítékát adta annak, hogy azok az emberek, akik értik egymás nyelvét, közelebb tudnak egymás kultúrájához kerülni.
Prágát kivéve az említett helyeken Balassi is megfordult…
– Prágát kivéve, bár nem tudható, esetleg nem járt-e ott is. Tehát valóban, az említett helyeken járt a költő, sőt ezek a helységek meghatározóak voltak az életében. Magyarországon Esztergom, Eger, Sárospatak voltak az első állomások, de azt tapasztaltuk, hogy külföldön is igen sokan megnézték a tárlatot. Van egy vendégkönyvünk, amely elárulja, hogy a thaiföldi látogatóktól kezdve a svédekig nagyon sokan látták a kiállítást. Hogy mit értettek meg belőle, nem tudjuk, de reméljük, hogy legalább Balassi nevét elültettük a tudatukba és megtörténhet, hogy egyszer valaki megvesz majd egy kötetet, Balassi verseinek fordítását és hirtelen eszébe jut majd, hogy ő bizony látott már egy kiállítást erről a magyar költőről.
A látogató ugye megnézi a bemutatott anyagot és szívesen veszi, ha valamilyen emléke is marad róla. Katalógus is készült a kiállításról?
– Lengyel és magyar nyelvű katalógusok készültek, de sajnos elfogytak és nem volt már anyagi fedezetünk arra, hogy újabb kis leporellókat nyomassunk, viszont készítettünk egy CD-Romot, amellyel azt a korosztályt akartuk megszólítani, amely már a modern technikai eszközök segédletével tanul, művelődik. A CD-Romon egy érdekes animációs film található, Balassi verseit éneklik és mondják, van rajta egy galéria, amely Balassi korának jelentős műtárgyait mutatja be, de találhatók itt olyan tanulmányok, forrásszövegek, amelyeket színészek olvasnak fel. Úgy hiszem, egy olyan komplex multimédiás, digitális anyagot tudtunk készíteni, amellyel az érdeklődő fiatalok biztosan nagyon jól fogják magukat érezni.
A Petőfi Irodalmi Múzeum a magyar írókkal kapcsolatos dokumentumokat, különböző tárgyi emlékeket is gyűjti. Milyen relikviák vagy emlékek maradtak fenn Balassi Bálintról, amelyek esetleg az önök múzeumában találhatók meg?
– A Petőfi Irodalmi Múzeumban nincs olyan tárgy, amely Balassitól származna, hiszen a gyűjteményünk elsősorban a 18. század végétől tartalmaz nagyobb mennyiségű relikvia-anyagot. Balassitól amúgy is nagyon kevés dolog maradt fenn, egy-két bejegyzése, könyve, násfa a Balassi család címerével, s az az egyetlen igazán szép portré, amely a Keresztény Múzeumban Esztergomban található, tehát nemcsak nálunk nincs relikvia, hanem országosan is nagyon kevés autentikus tárggyal és anyaggal tudjuk őt bemutatni. Ám a kort meg tudjuk jeleníteni és a korfestő anyagokkal elég színesen be tudjuk mutatni. Több helyre vittünk magunkkal eredeti tárgyakat is, de itt most nem tudtuk bemutatni őket, mert a Nemzeti Múzeumnál lejárt a kölcsönzési időnk. Ám próbáltuk ezeket tárgyakat más dolgokkal pótolni.
Túllépve Balassi Bálinton… Jövőre lesz József Attila születésének századik évfordulója. A Petőfi Irodalmi Múzeum készül-e ennek az évfordulónak a megünneplésére valami hasonló, nagyszabású rendezvénnyel?
– Hasonló vándorkiállítást rendezünk. Ez is egy multimédiás,
plazmatévékkel, projektorokkal vetített egészen modern, a mai fiataloknak szóló
kiállítás lesz. Eddig ilyen még talán nem is volt látható, hiszen József Attila
egész költészetét, korát komplexül dolgozza fel, képekkel, hangokkal, zenékkel,
tárgyakkal. Bízom benne, hogy ez is sikeres kiállítás lesz, amely januárban indul
útjára és határon túlra is el fog kerülni, Erdélybe, Szlovákiába és Berlinbe,
Párizsba, hiszen német, francia és angol területen is új versfordítások
készültek, új kötetek jelentek meg. Nagyon reméljük, hogy az UNESCO által József
Attila évnek nyilvánított 2005-ös esztendőben kellőképpen fel tudjuk hívni a
világ figyelmét arra, hogy van itt egy ilyen költő, aki világviszonylatban is nagyot
alkotott a 20. században, s hogy ne csak ismerjék meg, hanem szeressék is.
lejegyezte: -lé-