A Komáromi járásban a korábbi évekhez képest az idén 8%-kal (a januári 22,42%-ról szeptemberig 14,43%-ra) csökkent a munkanélküliek aránya. Ebben a komoly javulásban jelentős szerepet játszik az a tény, hogy a munkavállalók egy része a határon túl talál és vállal munkát. A lehetőségekről, a jelenlegi helyzetről és a várható kilátásokról Šlepecká Eleonóra mérnöknő, a Komáromi Járási Munka-, Szociális és Családügyi Hivatal igazgatónője tájékoztatott.
– Már az előző két évben is érezhető volt a munkaerő átáramlása a szomszédos, elsősorban magyarországi területekre. Mivel 30-50 kilométeres távolságban jól megközelíthető ipari parkok találhatók, sokan ezekben az ipari központokban találtak munkát. Hogy csak néhányat említsek a munkaadók közül: Nokia Komárom Kft., Komáromi Mezőgazdasági Rt., SCI Magyarország Kft., Kulcsár István Szakközépiskola. Az egész Szlovákiára vonatkozó munkavállalási engedélyek száma abban az időszakban 2000 volt, s ebből csaknem 1300-at a mi munkaügyi hivatalunk fedett le.
Milyen változást jelentett az uniós csatlakozás?
– A munkaerőpiac szempontjából rendkívül fontos dátum volt a május
elseje. Korábban két, de sok esetben akár három és fél hónapig is eltartott, mire a
szükséges ügyintézés, vízumkérés végére értek a munkavállalók. A
EU-tagságnak köszönhetően lényegesen egyszerűbb lett az adminisztráció, a
papírokat 2-3 nap alatt elintézik az emberek, tehát ha sikeresen abszolválták a
felvételi eljárást, szinte azonnal munkába állhatnak.
Milyen arányban keresik a magyarországi cégek a hazai munkavállalókat?
– Komoly érdeklődést tapasztalunk, ugyanis a határos magyarországi
területen stabil munkaerőpiac működik, nagyon alacsony a munkanélküliségi arány,
már nem tudja ellátni a nagy ipari cégek igényeit. A hazai munkavállalók pedig
egyelőre szívesen vállalnak munkát odaát, már csak azért is, mivel a magyarországi
munkabérek magasabbak a hazainál, átlag 10-14 ezer korona körüliek. És az sem
elhanyagolható, hogy magas szintű szociális juttatásokat is biztosítanak a
munkaadók, ide tartozik az ingyenes buszjárat, étkeztetés, munkaruha és a munkaruha
tisztítása is. Hogy konkrét adattal is szolgáljak, jelenleg a munkahivatal
közvetítésével kb. 2600-an dolgoznak a határon túli magyarországi üzemekben. A
legtöbben a Nokiában és bedolgozó üzemeiben, a Za-Co Kft.-ben, a Sunarowban és a
Fox-Connban. Ez utóbbi 2006-ig 5000-re kívánja növelni alkalmazottai számát, és
jórészt szlovákiai munkavállalók felvételére számít. A tatabányai T-Agisz
jelenleg 100 szlovákiai személyt alkalmaz, és a közeljövőben 80-100 személlyel
bővíti a dolgozók számát. Szinte mindegyik munkaadóra jellemző, hogy több
műszakos munkarendben foglalkoztatja a dolgozókat, a legtöbbjüket operátor
munkakörben vagy könnyebb fizikai munkában. A kisebb munkaadó cégek pedig
szakképesített munkaerőt, festőket, csempézőket, ácsokat, kőműveseket vagy éppen
pékeket és varrónőket keresnek.
Mi szükséges ahhoz, hogy sikeres legyen valaki a magyarországi
munkaadóknál?
– A legfontosabb a szakmai alkalmasság. És persze kell egy kis nyelvismeret
is. De szeretném elmondani, nem nemzetiség szerint történik a válogatás, tehát a
szlovák és a magyar nemzetiségűeknek egyaránt van esélyük, ha megfelelnek, és
bírják a magyar vagy az angol nyelvet – ezeket használják ugyanis a munka során.
Mi a helyzet a többi külföldi ország irányában?
– A könnyű elérhetőség miatt Magyarország a legnépszerűbb, de azért
Csehországban, Ausztriában, sőt távolabbi országokban is próbálkoznak a
munkakeresők. A hivatal EURES számítógépes információs közvetítő rendszere
segítséget nyújt a munkavállalóknak, naprakész információkat biztosít nemcsak a
szabad munkahelyekről, hanem az EU-tagországokban hatályos munkajogi, adójogi,
társadalombiztosítási, szociális és más fontos előírásokról is. Az
EURES-hálózat asszisztensei egyre szélesebb körben igyekeznek tájékoztatni a
lehetőségekről minden érdeklődőt, a diákokat, pályakezdőket, a veszélyeztetett
csoportokba tartozó munkakeresőket.
Végezetül említsük meg, hogyan alakul a helyzet itthon, a járásban?
– A Naszvadon most induló Ferplast cég negyven dolgozóval kezdi meg a
munkát, de fokozatosan 350-500 dolgozóra bővítik a kapacitásukat. Ez a
környékbeliek számára jelenthet megoldást. Viszonylag jól haladnak a tárgyalások
egy bútorgyártó céggel, amely reményeink szerint Gadócon telepedik le, és a kezdeti
300 munkahely kialakítása után a jövőben ezer dolgozó alkalmazását tervezi. Azt
hiszem, az új helyi beruházók hozhatják meg az optimális megoldást, ugyanis akkor
nemcsak a munkanélküliség problémája enyhülne, hanem az adók is helyben
maradnának, és ez a környék gazdasági megerősödését, fellendülését hozhatja.
És nézzük meg azt is, hogyan élik meg a mindennapos határátlépéssel járó
munkalehetőséget maguk az érintettek:
Tamás idestova egy éve dolgozik a szomszédos Dél-Komárom ipari parkjában.
Operátorként kezdte, és jó eredményeinek és sikeres vizsgáinak köszönhetően
néhány hónap után sikerült termékellenőri munkakörbe lépnie. Elégedett a
munkájával, a körülményekkel, és mint fogalmazott, anyagilag sem járt rosszul
azzal, hogy a határon túl dolgozik.
Máriának megszűnt a korábbi munkahelye, ezért a nyáron jelentkezett és kapott is
állást a szomszédos ipari parkban. Mint mondja, kezdetben nehéz volt megszokni a
tizenkét órás műszakokat, idő kell hozzá, hogy az ember természetesnek tartsa a
három hoszszú nap után három pihenőnap beosztású munkarendet. De egyszer sem
fordult meg a fejében, hogy otthagyja a céget.
József kicsit távolabb, Tatabányán dolgozik. A munkaadó pontos munkát követel, a
szalagnál nem lehet ácsorogni, lazsálni, viszont ha véget ér a műszak, nincs
további felelősség, elintéznivaló, munkaadói telefon, ahogy az a korábbi
munkahelyén nemegyszer megtörtént. Csak a korai kelést viseli egy kicsit nehezen,
egyébként jól érzi magát a munkahelyén.
Nagyon sokan a pozitívumok közt az üzemekben uralkodó emberi hangot, kellemes
bánásmódot emelik ki. Akik korábban esetleg sem kort, sem szaktudást, tapasztalatot
nem tisztelő munkavezetők, mesterek keze alatt dolgoztak, azért (is) örülnek a
határon túli lehetőségnek, mert ott emberszámba veszik őket. A tanulság: a nagy
ütemben, dinamikusan fejlődő határközeli munkalehetőségek mellett itthon is meg
kell becsülni a jól dolgozó munkaerőt!
Hernádi Anna