Indiai használati tárgyak, gyertyák, füstölők – a misztikus kelet illata leng körül, amikor belépek Hummel Rozália festőművész esztergomi lakásába. Kész és készülő művein megelevenednek a magyar és hindu mítoszok – istennők, táncosok, tündérek. Színekben tobzódó képei mozgalmasságuk ellenére, rendet, harmóniát sugároznak.
Rozália, szerelmese Indiának. Tapasztalata szerint az indiai nép barátságos,
nyitott, szépek emberi és családi kapcsolataik. Oda el lehet menni egy hátizsákkal,
és milliós szellemi kincsekkel hazatérni. Vallja, nagyon kell tisztelni a népek
őskultúráját, mert ezen keresztül tudunk visszatekinteni saját magunkba is. És az
indiai nép máig megőrizte ősi kultúrája nagy részét.
A művésznő 1946-ban született Budapesten. Festői munkásságát Franciaországban
kezdte, majd 1981-ben intuícióját követve Indiába ment. Ott lett sokkal szellemibb
lénnyé. Udaipurban, az ősi szkíta királyi városban sajátította el a
miniatúrafestést és emellett szakrális festészetet tanult. Meditációval és imával
hangolódik az isteni húrokra, hogy meg tudja jeleníteni a szellemit színekben és
formákban.
Első 36 képből álló sorozatát Jamunáról a folyamistennőről, a víz tisztító
erejéről készítette. Ezt egy maharadzsa vásárolta meg. A lélek őszinte szerelmét
tárja fel Charming Krishna című sorozata. A Rámáyana illusztátoraként, mely hindi
és avad nyelven jelent meg, kivívta Shankam Dayal Sharma India államelnökének
elismerését. Kiállított már a világ számos nagyvárosában így Párizsban,
Rómában, Kairóban, Új-Delhiben, Szingapúrban, de többek között a Felvidéken is.
Első magyarországi tárlatára Göncz Árpád köztársasági elnök is ellátogatott.
Mi késztetett, hogy elhagyva az európai kultúrkört Indiába menj? –
kérdezem a művészt teázás közben.
– Kőrösi Csoma Sándor mindig is tanította, hogy a magyarság gyökerei
Indiában vannak. A Radzsasztánban élő szkíták a hunok leszármazottainak vallják
magukat. Sok a magyaros hangzású helységnév nemcsak Radzsasztánban, de Mudzsaratban,
Kasmírban és a Himalája lábainál is. Itt az asszonyok nem száriban, de bő
szoknyában járnak, sok szép bizsut hordanak. Elmentem Gudzsaratba, ami a gulyások
földjét jelenti. Ott hallottam először a kathikról, a katonák népéről.
Múzeumukban szinte beleremegtem a felismerésbe – ennek a népnek hasonló a
népművészete mint a miénk - nagyon sok gyöngyöt használnak, színes motívumokat,
virágokat. Templomaikban zenével és tánccal hódolnak a Napisten előtt.
A napokban tértél haza Erdélyből, ahol Csíksomlyón a Bali szigetén
festett Aranykort idéző képsorozatodat állítottad ki. E nagyméretű festményeken
megelevenedik Tündér Ilona és a Napisten Magyar Miklós szerelme az Aranykertben.
Honnét az ötlet, hogy megfesd a magyar népmesék e gyakori szereplőit?
– Indiából hazalátogatván itthon kezdtem kutatni a magyarok ősi vallása
után. Az összehasonlító mitológia alapján párhuzamot fedeztem fel az indiai és
magyar regékben, mondákban. Rábukkantam Ipolyi Arnold ősvalláskutató pap Magyar
Mythologia című könyvére, ahol Ipolyi beszél a tündér fogalmáról és a boldog
aranyhonról. Tündér Ilona tulajdonképpen a mi Boldogaszszonyunk, a termékenység
anyja. A magyarok mindig is tisztelték az istenanyát. Tündérországban lévő
Aranykert helyét egyesek Erdélybe, míg mások a Felvidékre teszik. Ifjabb Csontos
Vilmos is említi a Csallóközi Legendákban, hogy Magyar Miklós harmincezer évvel
ezelőtt Bény várában élt.
Rögtön éreztem, hogy regevilágunk e csodálatos történetét meg kell festenem, hogy
ennek üzenete van a mai hitetlen világban. Az emberek, de főleg a fiatalok talán épp
ezeken az ősi rendszereken keresztül fordulnak a természet és a természetfeletti
felé.
Indiában az egyik hitrendszer se ellentétes a másikkal. A vallások különböző
emberek különböző útjai – jól megférnek egymás mellett.
Magyar mitológia alakok indiai vonásokkal?
– Mi magyarok mára már elveszítettük keleti vonásainkat, de régen
megvoltak és ezzel is érzékeltetni akartam, mennyi szál fűzi össze az indiai és
magyar népet. Tündér Ilonát és Magyar Miklóst azonban szőke hajjal ábrázoltam,
hiszen ők a fény gyermekei. Ruhájukat matyó népi motívumok díszítik.
További terveid?
– A telet Indiában töltöm, de tavaszra hazajövök, mert Erdélyben lesz
dolgom. Elvállaltam a csomortáni templom kifestését. Korunk a nagy kozmikus átállás
ideje - a halak jegyéből a vízöntő jegyébe térünk át. Mindnyájunknak ki kell
nyílnunk a világ felé – tanulni, utazni, nyelveket ismerni, hogy a világ
harmonizálódjon és békében, szereteben éljünk.
Bokor Klára